Kérdés
Mit tanulhatunk Barnabás életéből?
Válasz
Az Apostolok Cselekedeteinek hasábjain találkozhatunk egy József nevű ciprusi lévitával, akit az apostolok csak Barnabásnak hívtak. Ezt a becenevet, ami azt jelenti, "a vigasztalás fia", a "jóra való buzdítás fia", minden bizonnyal azért kapta, mert nagyon elkötelezett volt mások szolgálata mellett (Apostolok Cselekedetei 4:36-37, 9:27), és a gyülekezet hitben idősebb testvéreinek, elöljáróinak, is mindig készséges szívvel segített (Apostolok Cselekedetei 11:25-30). Az Ige így jellemzi személyét és szolgálatát: "Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő", szolgálata által pedig "...nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz" (Apostolok Cselekedetei 11: 24). Pál apostol Barnabás példájára mutat, mikor arra tanít, hogy hogyan viszonyuljunk helyesen a pénzhez és a tulajdonhoz. Mikor Barnabás ugyanis eladta földjét, akkor az apostolok lábai elé tette le mindazt, amit azért kapott (Apostolok Cselekedetei 4:36-37).
Mikor a korai egyház, Heródes üldöztetése ellenére — vagy éppen azért — gyarapodni kezdett, Isten Szent Lelke arra indította Barnabást, hogy csatlakozzon Pálhoz egyik missziós útján (Apostolok Cselekedetei 13:1-3). Barnabás unokatestvére, akit János és Márk néven is említ az Írás, asszisztensként szolgált Pál apostol és Barnabás mellett (Apostolok Cselekedetei 13:5; Kolossébeliekhez 4:10). Ezen első misszió során János Márk valamilyen tisztázatlan okból elhagyta őket, és nem fejezte be velük együtt az utat (Apostolok Cselekedetei 13:13). Barnabás azonban akkor is végig Pál apostol oldalán maradt, mikor Pál az evangélium örömhírével pogány területek felé vette az irányt (Apostolok Cselekedetei 13:42-52).
Az első út után Pál és Barnabás már a második utat is együtt tervezte. Barnabás unokatestvérét is szívesen magával vitte volna, Pál azonban ezt nem akarta, így a kezdeti szakadás egyre csak mélyült köztük, mígnem utaik teljesen elváltak (Apostolok Cselekedetei 15:36-41). Barnabás, nevéhez hűen, szárnyai alá vette János Márkot, és hű tanítványságra tanítva istápolta őt. A jelek szerint ez a szolgálat annyira hatásos volt, hogy pár év elteltével Pál külön ragaszkodott ahhoz, hogy János Márk is vele tartson, hiszen ekkorra Márk hitben olyan éretté vált, hogy már Pál szolgálatában is segítkezni tudott (2.Timótheus 4:11).
Barnabás egyetlen negatív említése a Szentírásban azzal az incidenssel függ össze, mikor Péter képmutatása más zsidókra-, így rá is kihatott. Történt ugyanis, hogy Péter — teljes közösséget vállalva — együtt evett a nem-zsidó keresztényekkel, mikor azonban törvénykező szemléletű zsidók érkeztek városukba, akkor egyszerre csak úgy tett, mintha megvetné a nem-zsidó hittestvérek asztaltársaságát (Galátziabeliekhez 2:13).
Keresztény létünkre, Barnabáshoz hasonlóan, mi is arra hívattunk el, hogy másokat erősítsünk és bátorítsunk, kifejezetten pedig arra, hogy azok vigasztalására és épülésére legyünk, akik gyengébbek hitükben vagy éppen küzdelmes kihívásokkal néznek szembe. Az Apostolok Cselekedetei 11:23 olyan emberként ábrázolja Barnabást, mint akinek nagy örömet okozott Isten dicső kegyelmét embertársai életén látni, és ezért buzgón intette és bátorította őket arra, hogy megmaradván a hitben az Úrral járjanak. Jól tesszük, ha mi is aktívan keressük annak lehetőségét, hogy támogassuk mindazokat, akik életüket Isten dicsőségére és tiszteletére akarják élni, akik hitük lenyomatát az egész életükön szeretnék hordozni. Barnabás abban is elöljáró példa számunkra, hogy miként lehetünk hozzá hasonlóan mi is nagylelkűek, mikor Isten mennyei királyságának gyarapodása a cél.
English
Mit tanulhatunk Barnabás életéből?
