Melyek Jézus Krisztus életének legfőbb eseményei és állomásai (harmadik rész rész)?


Kérdés: Melyek Jézus Krisztus életének legfőbb eseményei és állomásai (harmadik rész rész)?

Válasz:
A következőkben Jézus Krisztus életének legfőbb állomásain megyünk végig, mintegy listaszerűen felsorolva azokat. A sorrend tekintetében a Biblia kronológiáját vesszük alapul. A jelen cikk három részes cikksorozatunk harmadik része.

Az utolsó vacsora: (Máté 26:1-30; Márk 14:12-26; Lukács 22:7-38; János 13:1-38) – Jézus szeretett apostolaival töltött utolsó estéje valóban az ember szívéig hatol. Az esemény az Úr Jézus tanító példájával vette kezdetét. A tanítványok azon kezdtek el vitatkozni, hogy vajon melyik a legnagyobb-, a legnagyobb tiszteletet érdemlő közöttük (Lukács 22:24), ami már csak azért is megrázó, mert annak ellenére, hogy három évet töltöttek Isten közvetlen jelenlétében, kicsinyes emberi természetük időnként mégis nagyon erősen kirajzolódott még. Jézus azonban nem állt a vita élére, nem játszott döntőbírót a civakodó gyerekek felett, hanem inkább csak maga csendességében vizet hozott, és elkezdte megmosni közvetlen követői lábát. Ezt a feladatot rendre a ház legalacsonyabb szolgája végezte. Ezen egyszerű cselekedet által emlékeztette őket arra, hogy az Ő tanítványai éppen arról ismerszenek meg, hogy egymást szolgálják, nem pedig arról, hogy maguk várják el mások szolgálatát. Ezen szemmel látható tettét rögtön ahhoz a magas szellemi igazsághoz kapcsolta, mely világosan kimondja, hogy amennyiben Isten báránya nem mos minket tisztára bűneinktől, akkor sosem leszünk igazán tiszták: "Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs hozzám" — ma is így szól az Úr minden követőjéhez (János 13:8). Az utolsó vacsora alkalmával Jézus beazonosítja árulóját, aki nemsokára a zsidó felsőbbségekhez menve Mestere elfogatásáról fog gondoskodni. Az apostolok nagyon megütköztek azon, mikor Jézus nyíltan jelentette nekik, hogy az egyikük el fogja árulni Őt, majd szomorúan azon kezdtek magukban tanakodni, hogy vajon ki lesz az. Mivel nem értették Jézus gesztusát (János 13:28-29), zavaruk akkor sem oszlott el, mikor az Úr nyilvánvalóvá tette (az utókornak), hogy Júdás az. Ezután arra utasította Iskáriótest és az őt megszálló Sátánt (Lukács 22:3), hogy menjen, és gyorsan vigye véghez, amit elsötétült szívében már rég eltervezett. Júdás távozta után Jézus Krisztus önnön vérével alapozta meg az Isten és a teljes emberiség között köttetett Új Szövetséget, minden követőjének pedig meghagyta, hogy szeressék egymást, hogy a Szent Lélek vezetése és ereje által élhessék pára módjára tovatűnő véges földi napjaikat. Minden egyes alkalommal erről az eseményről emlékezünk meg, mikor Jézus Krisztus értünk megtört testét, vagyis a kenyeret, és az értünk kiontott vérét, vagyis a szőlő nedvét, az Úrvacsora ünnepélyes keretei között magunkhoz vesszük.

Jézus Krisztus elfogása a Gecsemáné kertben (Máté 26:36-56; Márk 14:32-50; Lukács 22:39-54; János 18:1-12) – Miután elfogyasztották az utolsó vacsorát, Jézus a Gecsemáné kertbe vezette tanítványait, ahol rövidesen események egész sorozata bontakozott ki. Az Úr egy kicsit távolabb ment tőlük, hogy imában közelebb lehessen a mennyei Atyához. Mikor így tett, arra kérte őket, hogy maradjanak éberek és imádkozzanak ők is. Amint aztán vissza-visszatért hozzájuk, már elnyomta őket az álom és a Mesterük rövides elvesztése felett érzett bánatuk. Jézus imájában arra kérte az Atyát, hogy vegye el Tőle azt a kelyhet, amiben Isten elegyítetlen haragbora volt, vagyis a világ összes elkövetett bűnének jogos büntetése. Jézus ezen sokszor félreért(elmez)ett mondatával nem azt fejezte ki, hogy fél (1.János 4:8; 1.János 4:18; János 14:30), hanem éppen azt jelezte ki, hogy nincsen más módja a megváltásnak. Ha létezne más út, más vezető, más tanítás, ami az üdvösségbe vezet, akkor azt itt lehetett volna feltárni, erre azonban nem került sor. Jézus, vállalva az Atyától való teljes elválasztás (második vagy lelki halál) súlyát helyettünk, mindenben engedelmeskedett az Atya akaratának, haláltusája így már itt a kertben elkezdődött. Ezen utolsó földi óráiban angyal szolgált Neki, és erősítette Őt. Eztán már nem telt bele sok idő, mire Júdás egy fél hadseregnyi emberrel megérkezett, és csókkal árulta el Mesterét. Jézust tehát elfogták, és Kajafás elé vitték, hogy a törvényeket lábbal tipró, prekoncepciós pernek joggal nevezhető, első eljárást megindítsák ellene.

Jézus keresztre feszítése és temetése (Máté 27:27-66; Márk 15:16-47; Lukács 23:26-56; János 19:17-42) – Jézus Krisztus kereszthalála földi szolgálatának győzedelmes betetőzése volt. Ő azért született meg emberként e földre, hogy meghaljon a világ minden bűnöséért, hogy mindazok, akik közülük hisznek Benne, ne vesszenek el, hanem kegyelemből örök élet részeseivé váljanak (János 3:16-18). Annak ellenére, hogy két egybehangzó tanúvallomást sem tudtak felmutatni Vele szemben, mégis átadták a római helytartónak, hogy ő mondja ki halálos ítéletét. A Szentírás megemlékezik Jézus Krisztus utolsó hét mondatáról, arról, hogy a tömeg és a katonák hogyan verték és csúfolták Őt, hogy halála után a tisztek hogyan osztoztak meg sorsvetéssel a köntösén, valamint arról a három órás sötétségről, mely nappal az egész földet borította. Abban a pillanatban, mikor Jézus Krisztus kilehelte lelkét, a Szentek Szentjét a templom többi részétől elválasztó nehézszövésű függöny — egy nagy földrengés kíséretében — hosszában kettészakadt. Ezzel Isten azt adta mindenki tudtára, hogy az Ő szent jelenléte immáron minden olyan ember számára hozzáférhetővé vált, aki hisz Jézus Krisztusban és a bűneiért tett áldozatában. Testét eztán levették a keresztről, egy kölcsönkért sírba helyezték, és a Szabbath végéig otthagyták.

Jézus Krisztus feltámadása: (Máté 28:1-10; Márk 16:1-11; Lukács 24:1-12; János 20:1-10). A Szentírás magát a feltámadás pontos folyamatát nem adja vissza (bár igen kétséges, hogy azt jelen emberi értelmünk korlátai között egyáltalán megragadhatnánk), hanem inkább az üres sírról és a feltámadt Jézus Krisztus híréről számol be. Ezenfelül említést tesz azon számos alkalomról, mikor az Úr sok ember szeme láttára megjelent. Feltámadásáról női szemtanúk beszámolója mentén értesülünk, akik azért mentek a sírhoz, hogy a testet előkészítsék a temetésre. Az együttlátó, azaz szinoptikus evangéliumok, nevükhöz hűen, ugyanazt az eseményt tárják elénk, azonban mindegyik egy kicsit eltérő szemszögből, más-más apró részletekkel kiegészítve azt. Címszószerűen talán következőképp foglalhatjuk össze a történteket: a sírkamra üres volt, mire a nők teljesen elképedtek, főleg mikor még angyalok szájából is hallották a feltámadás mennyei üzenetét. Ezt követően Jézus Krisztus is megjelent nekik. Péter és János maga is saját szemeivel győződhetett meg arról, hogy a sírkamra üres, majd a megdicsőült Úr Jézus a többi apostolnak is megjelent.

Jézus Krisztus feltámadás utáni megjelenései: (Máté 28:1-20; Márk 16:1-20; Lukács 24:1-53; János 20:1-21:25; Apostolok Cselekedetei 1:3; 1.Korinthusbeliekhez 15:6) – A keresztre feszítés és a mennybemenetel közötti negyven napban Jézus számos alkalommal-, mintegy 500 tanítványának és sokan másoknak is megjelent. Először a sírjához kilátogató asszonyoknak-, majd Mária Magdolnának fedte fel magát. Ez utóbbit még arra is kérte, hogy ne érintse Őt, mert feltámadása óta még nem ment fel az Atyához. Az emmausi úton két atyafinak is megjelent, beszélgetett és evett is velük, mielőtt felismerték volna Őt. Miután e férfiak visszatértek Jeruzsálembe, rögtön elújságolták az apostoloknak, hogy magával a testben feltámadott Jézussal találkoztak. Zárt ajtókon belépve megjelent a tanítványok között is, a kétkedő Tamás apostol így kapott kézzel fogható bizonyítékot az Úr feltámadására. Egy másik alkalommal, egy csoda kíséretében, Galileában is megjelent nekik. Történt ugyanis, hogy az egész éjszakás eredménytelen halászat után Jézus szavára még egyszer leengedték a hálót, mire az úgy megtelt hallal, hogy behúzni is alig tudták. Jézus ekkor már frissen készített reggelivel várta őket a parton, ahol még sok fontos igaz tanítást osztott meg velük. Péterre ekkor bízta rá nyáját, de ekkor értesítette a "kősziklát" arról is, hogy milyen halált fog majd halni. Ekkor hangzik el az a nagy elhívás, mellyel az Úr Jézus arra utasítja tanítványait, hogy minden élő léleknek hirdessék az Ő evangéliumának szabadító erejét.

Jézus Krisztus mennybemenetele: (Márk 16:19-20; Lukács 24:50-53; Apostolok Cselekedetei 1:9-12) – Jézus végső "földi" cselekedete az volt, hogy tanítványai szeme láttára a mennybe emelkedett. Felvitetett előttük az égbe, majd egy felhő rejtette el apostolai pillantása elől. Közvetlenül ezután két angyal jelent meg nekik, akik arra figyelmeztették őket és a teljes utókort, hogy az Úr egy napon épp úgy fog visszatérni a földre, mint ahogyan most elhagyta azt. Jézus Krisztus jelenleg az Atya jobbján ül a mennyben és folyamatosan közbenjár mindannyiunkért. Az, hogy ülő pozícióban foglal helyet jól jelzi, hogy a megváltás munkája egyszer és mindenkorra betetőzött, éppúgy mint ahogyan azt a kereszten mondott utolsó szavai egyikével is jelezte: "tetelesztáj" azaz "elvégeztetett" — mondta haláltusáját vívva. Jézus Krisztus kegyelméhez nem kell-, és nem tudunk hozzátenni, mint ahogyan abból elvenni sem, az Őbenne való hitünk tulajdoníttatik nekünk igazságul, nem pedig a vélt jótéteményeink, vagy rongyos "érdemeink". Az Úr földi szolgálata lezárult, a bűneink zsoldját Ő fizette meg saját halálával, dicsekedik immáron az irgalom az ítélet ellen, hiszen a halál fullánkja egy csapással letöretett. Mindörökre hála ezért az Úr Jézus Krisztusnak! Jöjj el Uram, jöjj el hamar!

"De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen" (János 21:25).

English


Vissza a magyar oldalra
Melyek Jézus Krisztus életének legfőbb eseményei és állomásai (harmadik rész rész)?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől