Mit jelent az, hogy a pokol az Istentől való örök elválasztás?


Kérdés: Mit jelent az, hogy a pokol az Istentől való örök elválasztás?

Válasz:
A Szentírás teljesen félreérthetetlenül fejezi ki, hogy a fizikai halál után minden emberi lélek kettő, vagyis pontosan kettő, helyre juthat: vagy a mennybe, vagy a pokolba (Máté 25:34, 41, 46; Lukács 16:22–23). Csak az Isten kegyelméből megigazult megváltottak örökölhetik az örök életet. Ennek a megigazulásnak az egyetlen módja Jézus Krisztus bűneinkért vállalt kereszthalálába-, és az azt követő feltámadásába vetett szilárd hit (János 3:16–18; Rómabeliekhez 10:9). Az igazak lelke azonnal Isten szent jelenlétében van a testi halál bekövetkezte után (Lukács 23:43; 2.Korinthusbeliekhez 5:8; Filippibeliekhez 1:23).

Mindazok számára azonban, akik nem fogadják el Jézus Krisztust egyedüli Megváltójukként, a halál egyet jelent a véget nem érő szenvedés kezdetével. Ez a kárhozat különböző neveken szerepel az Szentírásban, úgy mint a tűznek tava (Lukács 16:24; Jelenések 20:14–15), a külső sötétség (Máté 8:12), tömlöc (1 Péter 3:19), csak hogy egy párat említsünk. A büntetés ezen helye örök (Júdás 1:13; Máté 25:46). A nézet, mely szerint az emberek még haláluk után is megtérhetnek, minden bibliai alapot nélkülöz. A Zsidókhoz írt levél 9:27-es igerésze világosan kimondja, hogy az ember halála után Isten ítélőszéke elé fog lépni. A Jézus Krisztusban hívők azonban már megítéltettek, és a felmentő ítéletet is magukénak tudhatják. Jézus Krisztus volt az, aki elszenvedte helyettünk a büntetést, de nemcsak értük, hanem a valaha élt összes emberért, ezáltal elérhetővé téve a megváltás kegyelmi ajándékát az összes benne hívőnek. Ő magára vette bűneink mocskos rongyát, mi pedig az Ő igazságosságába öltözünk abban a szent pillanatban, mikor hitre jutunk. Mivel tehát Jézus elhordozta jogos kárhoztatásunk minden terhét, így nekünk már nincs miért tartanunk attól, hogy Istentől elválasztva töltjük az örökkévalóságot (Rómabeliekhez 8:29–30). A hitetlenek ítélete azonban még egy kicsit várat magára, hiszen Isten felettébb hosszútűrő, és az utolsó pillanatig reméli, hogy minden ember megtér, azaz visszatér Hozzá.

A Thessalonikabeliekhez írt második levél 1:8-9 igehelyen ez áll: „...bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának. A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől". A pokol kínjainak csak egy töredéke a fizikai szenvedés, sokkal borzasztóbb a tudat, hogy nincsen remény a kijutásra, és hogy az elkárhozott az öröm minden forrásától örökre el van vágva. Isten maga minden jó és tökéletes dolog forrása (Jakab 1:17). Istentől elszigetelve lenni a minden jóságtól való örök elszigetelődést jelenti. A pokol a véget nem érő bűn állapota lesz. Mindazok azonban akik oda jutnak, teljes tudatában lesznek a bűn szörnyű mivoltának. A bűntudat, a szégyen, és a gyalázat sohasem ér majd véget, mindezt pedig csak tetőzi annak a(z) (f)elismerése, hogy kárhoztatásuk jogos.

Az ember eredendő jóságának dajkameséje egyszerre szertefoszlik majd. Az Istentől való elszigetelés egyben azt is jelenti, hogy az elkárhozók örökre el vannak választva a fénytől (1.János 1:5), a szeretettől (1. János 4:8), az örömtől (Máté 25:23) és a békétől (Efézusbeliekhez 2:14), hiszen mindezeknek Isten a forrása. Az emberiségben megnyilvánuló minden jóság kizárólag Isten jellemének visszatükröződése, hiszen az Ő képére lettünk teremtve (1.Mózes 1:27).

Míg az Isten Szent Lelke által újjászületett és tökéletesített lelkek örökké Istennel laknak (1. János 3:2), addig a pokolban elkárhozókról ez közel sem mondható el. Isten jóságának már egy szikrája sem lesz bennük. Az összes jónak gondolt evilági vélekedéseik és tetteik, ott majd valós színükben tűnnek fel, azaz saját maguk előtt is nyilvánvaló lesz ezek önző, buja, és (ön)bálványozó mivolta (Ézsaiás 64:6). Az emberi fogalmak szerinti jóság megmérettetik majd Isten tökéletességének és szentségének mércéjén, és könnyűnek találtatik. Könnyűnek, mint egy csepp a vödör alján. A pokolban elkárhozók örökre elveszítették annak az esélyét, hogy valaha is meglássák Isten ábrázatát, hallják az Ő hangját, megtapasztalják kegyelemben teljes megbocsátását, és élvezhessék barátságát. Nem a tűz vagy a kín-, hanem az Isten jelenlététől való örök elválasztás az igazi büntés.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent az, hogy a pokol az Istentől való örök elválasztás?