Kérdés
Melyek azok az előbbi cselekedetek, amelyeket a Jelenések 2:5 igeverse említ?
Válasz
Jézus Krisztus az első századi efézusi gyülekezethez (illetve annak angyalához) írt levele (Jelenések 2:1-7) olyan aggodalmaknak ad hangot, amelyek sajnos ma is számos gyülekezetben fejen találnák a szöget: "...az a panaszom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad. Emlékezz vissza azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, különben hamar eljövök ellened, és ha nem térsz meg, kimozdítom gyertyatartódat a helyéből" (Jelenések 2:4-5, KAR2011).
Jézus bűneik megbánására szólítja fel az efézusi keresztényeket, ugyanis már nincs meg bennük az a szeretet, mint eleinte. Ugyanakkor még mindig nagyon elfoglaltak (a jó cselekvésében) - jegyzi meg Jézus: "Jól ismerem mindazt, amit teszel. Tudom, hogy szorgalmas, türelmes és kitartó vagy, és hogy nem tűröd meg a gonoszokat magatok között. Próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és rájuk bizonyítottad, hogy hazudnak. Tudom, hogy az én nevemért türelmesen elszenvedted a megpróbáltatásokat, és nem fáradtál bele" (Jelenések 2:2-3, EFO). Minden fáradozásuk és hosszútűrő szenvedésük ellenére Jézus azonban azt is szóvá teszi, hogy elvesztették kezdeti buzgalmukat, és elhagyták első szeretetüket.
Egyes Biblia-tudósok úgy vélik, hogy az "első szeretet" arra a friss tűzre és odaadásra utal, amit tipikusan az újonnan üdvözült hívek szívében szokott égni Krisztus iránt. A Jelenések könyve 2. fejezetének kontextusában azonban úgy tűnik, hogy "első szeretet" kifejezés a hívek egymás iránti szeretetéről is szól, amelyről Jézus előzetesen azt mondta, hogy "arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok..." (János 13:35, EFO). A Jelenések 2:5 igeversben említett "előbbi cselekedetek" közvetlenül megfeleltethetőek az "első szeretet"-üknek. Bár szorgalmuk és türelmes kitartásuk dicséretes, az idő múltával mégis egyre inkább a kötelességtudat kezdte motiválni őket, sem mint a mások iránti könyörületes szolgálatban testet öltő Isten iránti szenvedélyes szeretet.
A legtöbbünknek volt már része abban a féktelen lelkesedésben, ami a friss szerelmet kíséri. Egy bimbózó szerelmi kapcsolat kezdeti szakaszában szinte bármit megteszünk a szerelmünkért - szemrebbenés nélkül. Hasonlóan van ez egy új munkahelyen is, ahol az ember a kezdeti időszakban nyilván nagyobb lelkesedéssel látja el a feladatát: fáradhatatlanul dolgozik, (nem világi munkakörben pedig) önzetlenül szolgál. Az efézusiak azért hagytak fel az "előbbi cselekedetek"-kel, mert elvesztették az "első szeretetük"-et. Az Úr igen hasonló vádat fogalmaz meg népével szemben Jeremiás próféta idejében: "...ezt mondja az Úr: emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön" (Jeremiás 2:2, MBT).
Mint sokan ma is közülünk, az efézusi hívők szintén azzal voltak elfoglalva, hogy elkülönítsék magukat a gonosz emberektől és helyesen beazonosítsák a hamis tanokat/apostolokat, miközben az Istennek odaszánt szív áldozatát pedig elhanyagolták. Ahhoz, hogy megmaradhassunk az "előbbi cselekedetek"-ben, buzgók kell maradjunk a Krisztus iránti olthatatlan "első szeretetben" (lásd Efézus 6:24; 1Thesszalonika 1:3). Az iránta való szeretetünk az az üzemanyag, ami képes lángra lobbantani a mások iránti együttérzésünk és szolgálatunk pislákoló gyertyabelét.
Jézus azonban arra nézvést is tanácsot adott az efézusiaknak és minden korok híveinek, hogy hogyan tarthatják életben az első szeretetüket. Először is azt mondta, hogy emlékeznünk kell, ami az eredeti görög nyelvben szó szerint annyit tesz, "emlékezni és reagálni". Egymás után fel kell idézzük a hitéletünkből elvesztett, kihagyott, vagy elhanyagolt dolgokat (Zsoltárok 119:55; Zsoltárok 42:5-6; Jeremiás 51:50; Máté 16:9-10; Apostolok cselekedetei 20:35; Galata 2:10; Zsidókhoz 13:2-3; 1Korinthus 11:24-28). Ezután bűnbánatot kell tartanunk. Az emlékeink által kiváltott helyes reakció az, ha megváltoztatjuk a bűnre vonatkozó nézeteinket, és ezek fényében valljuk meg bűneinket az Úrnak, Aki személyesen maga az első szeretetünk (Jelenések 3:3; 1János 1:9), majd pedig megtérünk hozzá, és újra az első cselekedeteket végezzük. A hívők számára az "előbbi cselekedetek" cselekvése azt jelenti, hogy "...először Istennek országát, és az ő igazságát..." keressük (Máté 6:33).
Újra megvetjük a lábunk a szilárd talajon, észbe vesszük "honnan" süllyedtünk ide (lásd Jelenések 2:5, SZIT), felgerjesztjük Isten iránti odaadásunk tüzét, és ápoljuk kapcsolatunkat az Úrral. Időt töltünk Isten jelenlétében, imádkozunk, dicsőítjük Őt, és hagyjuk, hogy az Ő Igéje mélyen a szívünkbe hatoljon. A bölcsesség ma is így oktatja minden gyermekét: "Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára" (Példabeszédek 3:3). Ha Jézus Krisztusban maradunk, az engedelmes szolgálat gyümölcsét fogjuk teremni (János 15:4-8). Mivel az Ő szeretete fényesen ég bennünk, természetes módon leszünk képesek együttérző szeretetet mutatni testvéreink iránt (1János 4:10-12; Efézus 5:1-2). Csak Isten bennünk munkálkodó ereje és kegyelme által tarthatunk ki az előbbi cselekedetek mellett, "a melyeket előre elkészített az Isten" nekünk, hogy azokban járjunk (Efézus 2:10; lásd még Filippi 2:13).
English
Melyek azok az előbbi cselekedetek, amelyeket a Jelenések 2:5 igeverse említ?
