Kérdés
Mit jelent elmenekülni a kísértés elől?
Válasz
A kísértés elől való elmenekülés azt jelenti, hogy ellenségként azonosítjuk azt, majd tétovázás és megalkuvás nélkül az ellenkező irányba indulunk. A Korinthusbeliekhez írt első levél 6:18 igeverse kimondja: “Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.” Bár megkísértve lenni önmagában még nem bűn, a szexuális jellegű bűn is egy olyan kísértéssel kezdődik, mely arra sarkallja az embert, hogy az Isten által megszabott határokon kívüleső szexuális tevékenységbe folyjon bele. Ha nem menekülünk el ettől a kísértéstől, a tettek sem váratnak majd sokáig magukra.
A legtalálóbb és bibliailag legmegalapozottabb példája annak, hogy valaki egyenesen elmenekül a kísértés elől, Mózes első könyvének 39. fejezetében található, ahol annak lehetünk tanúi, amint a fiatal József, Jákob fia, gazdája feleségének célkeresztjébe kerül, mikor az házasságtörő viszonyra csábítja őt. A nő nap mint nap megpróbálta elcsavarni József fejét, ő viszont mégis határozottan kitartott elvei mellett, és rendre visszautasította a nő közeledési próbálkozásait. Nem, hogy nem volt hajlandó lefeküdni vele, még arra is bölcsen ügyelt, hogy egy helyiségben se legyen vele (lásd 1.Mózes 39:10). Egy nap azonban, amikor senki más nem volt a házban, a nő megragadta Józsefet, magához húzta, és megpróbálta ágyába rángatni: “És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne” (12. igevers). Itt a kísértés elől való menekülés kiváló példáját láthatjuk. József nem állt le, hogy szóváltásba bocsátkozzon, de magának sem adott időt arra, hogy netalán meggondolja a dolgot. Egyszerűen elmenekült.
Természetes dolog, hogy az ember elmenekül a veszély elől. Ha tűz üt ki abban az épületben, amelyben tartózkodunk, biztonságos helyre menekülünk. Amikor egy sűrű égzengéssel kísért nyári vihar kap el minket, kijövünk a vízből, és fa alá sem állunk be. Sokan azonban, még mikor látják is közeledni a kísértést, akkor sem kezdenek menekülni. Ahelyett, hogy elmenekülnének a kísértés elől, inkább elemezgetni kezdik azt, elhessegetik veszélyét, halogatják, hogy komolyan vegyék, vagy lassan belemerülnek abba; néhányan pedig egyenesen a karjaiba futnak. Elképzelhető, hogy azért van ez, mert a legtöbb ember nem ismeri fel a kísértésben rejlő veszélyt? Úgy tűnik, hogy jobban aggódunk a testünk épségét fenyegető fizikai veszélyek-, mint a lelket fenyegető szellemi veszélyek miatt.
A Rómabeliekhez írt levél 13:14-es igeversét így olvassuk: “Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” A test táplálása, azaz a testi késztetések ringatása, valójában a kísértés elől való menekülés szöges ellentéte. A test táplálásával gyakorlatilag szépen hozzásimulunk mindazon dologhoz, melyek bűnhöz vezetnek, és ezzel valójában a bűn megcselekvésének ágyazunk meg. Akik a testet, vagyis az óemberi természetüket táplálják, hasonlóak ahhoz a túlságosan elnéző szülőhöz, aki csak cinkosan összekacsint gyermekével, mikor az rosszul viselkedik, de közben persze a gyerek minden szeszélyét készségesen kiszolgálja. Amikor ahelyett, hogy elmenekülnénk a (bűnre) csábító helyzet elől, engedékenyen állunk a dologhoz, akkor botor módon a testbe vetjük bizalmunk. Bedőlünk annak a hazugságnak, hogy a bukott és gyarló testi természetünk az utolsó pillanatban valahogy csak erőt vesz majd a csábításon, és képes lesz ellenállni neki. Amikor aztán ahelyett, hogy ellenállnánk, megadjuk magunk, ledöbbent szégyen lesz úrrá rajtunk.
Isten minden olyan gyermekének elegendő erőt és bátorságot ad, aki az Ő akaratának adja át az életét (2.Thesszalonikabeliekhez 2:16-17; Zsidókhoz 12:10-12). “Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen” (Példabeszédek 18:10). A teljes Szentírás azt parancsolja nekünk, hogy álljunk szilárdan, és álljunk ellen az ördög ármánykodásainak (Efézusbeliekhez 6:10-18; Jakab 4:7; 1.Péter 5:9). Bár Sátánnak sokféle csapdája van, mégis közös bennük, hogy általában egy csábító gondolattal vagy hívogató helyzettel kezdődnek. Az egyik módja annak, hogy ellenálljunk az ördögnek, az, hogy már a kísértés első jelére elmenekülünk.
Amint elfutunk a kísértés elől, úgy természetes módon valami más felé közeledünk. Pál apostol pontosan mutat rá, hogy hová fussunk: “Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből” (2.Timótheushoz 2:22). A bölcs szív felismeri a kísértésben rejlő veszélyt, és arra indít, hogy elmeneküljünk azelől. “Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják” (Példabeszédek 22:3).
English
Mit jelent elmenekülni a kísértés elől?
