Kérdés
Mit jelent az, hogy elkerültük a világ fertelmeit (2Péter 2:20)?
Válasz
Péter apostol második levelének 2:20 igeverse így hangzik: "Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél". Ez az igevers egy, a hamis tanítókról-, valamint a gyülekezetre gyakorolt káros hatásukról szóló szövegrész kontextusában kerül lejegyzésre. A 20. igevers fókuszában a hamis tanítás áldozatai állnak, kiváltképp azok, akik visszatérnek bűnös életmódjukhoz, miután a "világ fertelmeit" Jézus Krisztus megismerése által elkerülték, ahogy Károli fogalmaz.
A "világ fertelmeit" elkerülni azt jelenti, hogy el kell fordulni a bűnös életmódtól, és mind jobban törekedni kell Krisztus megismerésére. Azok, akik erre törekszenek, általában hívők, de vannak kivételek: Istent kereső-, de még újjá nem született emberek, illetve olyanok, akiknek a keresztény megnevezés csak egy éppen divatos címke, szintén vonzódhatnak keresztény közösségekhez, és elkezdhetnek megismerkedni Jézussal. Ahogy viszont egyre több ismeretet szereznek Krisztus személyéről és munkásságáról, jó esetben fokozatosan elszakadnak majd korábbi életstílusuktól. Az igerversben szereplő elkerülni szó arra is utal, hogy az a hitközösség, amelynek Péter apostol elsődlegesen adresszálta Istentől való írását, nemrég megtért emberekből állt, esetleg olyanokból, akik bár valós érdeklődést tanúsítottak, de még nem kötelezték el maguk Krisztus követése mellett, vagyis akik még nem vetették meg lábuk az Ige szilárd fundamentumán. Másfelől minden újjászületett hívőről elmondható, hogy már elkerülte a világ romlottságát, avagy kimenekült abból, így mindannyiunknak vigyázni kell, hogy vissza-vissza ne zuhanjunk abba, annak szennyébe (1Korinthus 6:9-10; 1Thesszalonika 4:7-8).
A világi életmód szinte kizárólag a számtalan (testi, vagy testi eredetű) vágyunk kielégítése körül forog - azt követve gyakorlatilag elvetjük Istent, és az egónk emeljük az Ő trónjára. A romlott világi életmódot kizárólag személyes vágyaink betöltése jellemzi ahelyett, hogy abban az Istennek való tetszés keresése jutna érvényre. Natasha Crain író tömören így ragadja meg a világi "hitvallást": "Az érzések a végső útmutató, a boldogság a végső cél, az ítélkezés a végső bűn, Isten pedig csupán a végső bizonytalanság" (Faithfully Different, Harvest House Publishers, 2022, 239. o. - magyar kiadás nem ismert). Jézus megismerése annak a realizálását is magában foglalja, hogy Ő az egyetlen reménységünk, mint ahogy azt is, hogy úgy kell éljünk, hogy életünk Mennyei Atyánk tetszésére lehessen, ahogyan azt Ő, azaz Jézus is tette. Az önmegváltás világi, mélyen testi ideológiájától így kerülünk majd mind messzebb és messzebb.
Azok, akik szerint az üdvösség elveszíthető, álláspontjuk igazolásaként gyakran a 2Péter 2:20 igeverset citálják. A teljes fejezet egybefüggő olvasása, valamint annak a Szentírás egyéb igeszakaszaival való összehasonlítása azonban merőben mást sugall: a szóban forgó igehely elsősorban a hamis tanítók Krisztus testére gyakorolt negatív hatásáról szól. A valóság az, hogy még a valódi keresztények is megbotolhatnak egy-egy bűnben, különösen ha nem olyan régen tértek meg (Galata 6:1-2). Ezenkívül Jézus négy különböző föld-típusról szóló példabeszéde (lásd a magvető példázatát) világosan szemlélteti a (Biblia tanításával való) puszta értelmi szintű egyetértés, és az Istennek való, teljes szívből jövő elkötelezettség közötti különbséget. A megváltó örömhír üzenete feletti örvendezés önmagában nem elegendő, ha életünk nem terem gyümölcsöt (Máté 13:1-23).
Péter apostol hamis tanítókkal szembeni haragja érthető. A Krisztust tagadó hamis tanítók romlott életet élnek, másokat megtévesztve pedig ugyanerre vezetik őket. Az újjászületett hívők közösségének (a természetfeletti, minden emberi felekezetet messze meghaladó egyház) felelőssége abban áll, hogy a már megtérteket az igazságban nevelje, és a még meg nem térteket elvezesse a hitre. Nyilván fontos az is, hogy a még tejivó, frissen megtért keresztények növekedjenek, azaz ne konzerválódjanak ezen állapotukban, továbbá hogy a hitben érettebb testvérek hitbuzgalma idővel se lankadjon. Hazugságaik és istentelen életvitelük által a hamis tanítók lábbal tiporják az egyház ezen rendeltetéseit. Péter nem ad konkrét példákat az ezen hamis tanítók által terjesztett lélekromboló eretnekségekre, de kortársai, így Pál-, Júdás-, és János apostolok Istentől ihletett írásaiban nagyon is találunk ezekre vonatkozó utalásokat. A következők az első században-, és bőven azután is (így napjainkban) dívó hamis tanítások közé sorolhatók:
- A legalizmus leginkább azon a zsidó emberek álláspontján keresztül szemléltethető jól, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy az üdvösséghez bizonyos zsidó szokások, így például a körülmetélés törvényének megtartása is elengedhetetlenül szükséges (Apostolok Cselekedetei 15:1-29; Galata 5:2-4).
- A gnoszticizmus filozófiája okkult (a szó jelentése: rejtett, titkos) tudást teszi istenévé, követői az aszketizmusban gyakorolják maguk, és tagadják, hogy Jézus Krisztus testben jött volna el (Kolossé 2:8-10; 1Timótheushoz 4:1-5; 1János 4:1-3) - vagyis valami (személytelen) erőnek tartják Őt, ami annak ismeretében, hogy az ő istenük egy elvont, absztrakt fogalom - azaz nem egy személy - nem is akkora csoda. (Lásd a tudás fája gyümölcsének történetét - a fordító megjegyzése).
- Az újjászületett hívek Istenben való szabadságának szabadossággá való pervertálása (Róma 3:7-8), mely sokszor dobzódó és erkölcstelen életmód (nyílt vagy burkolt) propagálásában ölt testet (Júdás 1:3-16).
Az első századi hamis tanítások elemzése segítséget nyújt a mai tanítások helyes beazonosításához, és az Ige fényében történő szellemi kiértékeléséhez. Célunk az, hogy megóvjuk magunkat és a hittestvéreinket a világ romlottságához való visszatéréstől. Bárki, aki tagadja az Úr Jézus Krisztus személyét, tanításait elferdíti, munkásságát (ezzel pedig az apostolokét is) leszállítja, valamint életvitelét becsmérli, joggal nevezhető hamis tanítónak. A hamis tanítók áldatlan tevékenységének legálságosabb aspektusa kétségkívül az, hogy a Krisztust kereső, gyanútlan embereket az istentelen életmódjukhoz vezetik vissza. Péter úgy írja le azokat, akik visszatérnek a világ szennyéhez, mint akiknek "... utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél", hasonlóan ahhoz, mint amikor egy frissen mosott ruhájú ember újra besározza öltözetét.
English
Mit jelent az, hogy elkerültük a világ fertelmeit (2Péter 2:20)?
