Mi az az egzisztencializmus?


Kérdés: Mi az az egzisztencializmus?

Válasz:
Az egzisztencializmus sokkal inkább a filozófia kérdésfelvetések egy általános keretét, vizsgálati módszerét jelenti, mintsem egy autonóm filozófiai rendszert. Fénykorát a huszadik századi Európában élte. Az egzisztencializmus valójában egy reakció volt az emberi értelembe és racionalitásba helyezett szélsőséges bizalomra, melyet a felvilágosodás kora propagált. Az irányzat népszerűvé válását más gondolkodókkal egyetemben Kirkegaard felismerése is segíthette. Kirkegaard szerint a keresztény hit nem redukálható pusztán racionális elméletek halmazára, hanem sokkal szélesebb érzelmi és szubjektív dimenziói is vannak. Az irányzat terjedését lényegesen meghatározták olyan történelmi események, mint az első világháború pusztítása, a húszas és harmincas évek gazdasági összeomlása, és a második világháború borzalmai, melyek jól tükrözték a modernizmus hamis reményét, mely szerint az emberi értelem minden probléma megoldásának forrása.

A fentiekkel szemben az egzisztencializmus irányzata lekicsinyli az emberi értelem képességeit. A ember alapvető jóságának illúziójából felocsúdva az emberi lét személyes- és közösségi jelentőségét és értelmét vonja kétségbe. Lemondóan hagy fel a világmindenségünk rendezőelvének keresésével. Ezzel egyidejűleg elveti annak reményét is, hogy ez a szervező értelem egyáltalán megismerhető. Az ésszerűen felépített rend már egyébként is gyanús az egzisztencialisták számára. Éppen ezért az élet értelmének keresésében az ésszerű, racionális jelentéstulajdonítás mintegy háttérbe szorul, és annak helyét más megközelítések foglalják el. Egyes egzisztencialisták szerint az élet értelme csak a személy szempontjából határozható meg mégpedig annak tekintetében, hogy az egyén mennyire képes saját korlátainak megugrására, mennyire képes adott életkörülményei fölé emelkednie. Mások ezt úgy fejezik ki, hogy az élet értelme valójában a más emberekkel való kapcsolatban és mások élettapasztalatainak leszűrésével magában az élet értelme felől való elmélkedésben ölt testet. A vizsgálat reflektorfénye így magára a lét élményére vetül, míg a racionális és általános érvényre törekvő jelentéstulajdonítást a margóra szorítják.

Miként reagáljon tehát helyesen a hívő keresztény az egzisztencializmus állításaira? Egyfelől egyetértünk azzal, hogy az emberi észbe, mint világunk minden gondjának végső megoldásába, vetett hit irracionális. A Szentírás tanítása szerint számos olyan dolog van az életben, amire csak és kizárólag Isten kegyelme képes megoldást nyújtani, így például a bűn és a halál. Bibliahű hivőként azonban elutasítjuk az élet általános értelmetlenségébe vetett hitet, ami az egzisztencializmus reménytelenségben fogant szellemének sajátja. A bibliahű kereszténység nem fárad bele két jövőbeli esemény jelentőségének hangoztatásában, melyek a következők. Egyfelől újra és újra hangsúlyozzuk a végső ítélet megkerülhetetlen eljövetelét, amikor minden, mi hamis, igaztalan és megtört, megigazítattik, azaz igazzá és helyessé tétetik. A jelen világidőnk (eon) végén Jézus Krisztus ígéret szerinti megjelenésével győzelmet vesz a teremtett világ minden gonoszsága fölött, és mindenek fölött uralkodik majd. Másfelől pedig a kereszténység egyértelműen rámutat arra, hogy minden Jézus Krisztusban hívő ember jövője teljesen biztos, és kizárólag jóreménnyel teljes. Hirdetvén a feltámadás megtapasztalását, az örökkévaló életet, a megszentelődés folyamatának végső betetőzését minden hívőnek. Mindezt Isten túlcsorduló kegyelme ajándékozza személyre való tekintet nélkül mindenkinek, ki elfogadja ezt az ajándékot. Bibliai igék egész seregét lehetne ezen a helyen idézni, ahol az emberiség jövőjének e két aspektusa jelenik meg. Rövid szemléltetésképp álljon itt egy ezek közül: „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban" (Rómabeliekhez 6:23).

English


Vissza a magyar oldalra
Mi az az egzisztencializmus?