Kérdés
Mit jelent az, hogy dicsőítsük Istent a testünkben (1Korinthus 6:20)?
Válasz
Pál apostol a szentség világ felé való képviseletéről-, valamint az Istenről való tanúságtételről szóló átfogó tanításában a szexuális bűnök (paráznaság) témájára is kitér (1Korinthus 6:12-20). Arra emlékezteti a korinthusi hívőket, hogy a fizikai testük valójában már az Úré (10. igevers). Keresztény hívőként a mi testünk is "...a Krisztusnak tagja" (15. igevers), és "a Szent Léleknek temploma" (19. igevers). "Nem a magatokéi vagytok" - foglalja össze Pál -, "mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben..." (1Korinthus 6:19-20, KAR).
Az 1Korinthus 6:20 igeversben található magyar dicsőíteni ige a görög doxazō szóból származik, ami azt jelenti, hogy "tisztelni"; "méltatva elismerni", "egy adott személy jellemét, természetét vagy tulajdonságait nagyra értékelni és megbecsülni". Pál apostol arra sürgeti a keresztényeket, hogy a fizikai testükkel való helyes bánásmód által is ismerjék el azt, és tartsák tiszteletben, ami Isten szent jelleméről kijelentetett nekik. Isten azt kívánja, hogy cselekedeteink és viselkedésünk az Ő szentségét mintázzák - mégpedig mindenben, amit csak teszünk.
Az ókori Korinthus arról volt hírhedt, hogy a prostitúció központja volt. A prostitúció gyakorlata általánosan elfogadott társadalmi konvenciónak számított, és egyben a pogány istentisztelet részét képezte. A pogány kultuszok követői azt tartották, hogy isteneiket úgy békíthetik meg, úgy lesznek szerencsések, és azáltal részesülhetnek áldásukban, ha rituális szexuális aktusokban vesznek részt templomi prostituáltakkal. Egyes korinthusi gyülekezeti tagok, akik még nem újultak meg teljesen gondolkodásukban (lásd Róma 12:2), kitartottak az ilyen gyakorlatok mellett. Pál ezért nyomban neki is látott annak, hogy helyreigazítsa a prostitúcióról alkotott nézeteiket, a szexuális erkölcstelenség (értsd paráznaság) egyéb megnyilvánulásaira vonatkozó világi gondolkodásmódjukkal egyetemben.
Pál apostol egy pillanatig sem kertelt azt illetően, hogy az Istentől való tanítás e témában a következő vezérelv mentén foglalható össze: "Fussatok el a szexuális bűnöknek még a közeléből is! Minden más bűn, amelyet elkövet az ember, a testén kívül van, aki azonban szexuális bűnt követ el, az a saját teste ellen vétkezik" (1Korinthus 6:18, EFO). Lelkipásztor-jelöltjének, az ifjú Timótheusnak is hasonló utasítást adott, mikor a következőket kötötte a szívére: "...fuss el az ifjúkori kívánságok elől, és maradj távol tőlük! Viszont teljes erővel törekedj arra, hogy Isten tetszése szerint élj!..." (2Timótheus 2:22, EFO).
Megváltásuk pillanatában a hívők eggyé váltak Krisztussal (Efézus 5:31-32). Ők már Jézushoz tartoznak, így egy olyan bensőséges és tartós szövetségi kapcsolat köti őket Hozzá, ami még a házasság megtartó kötelékénél is erősebb (1Korinthus 6:17). A Szent Lélek "lakozást vesz"-, azaz beköltözik a hívő testében, és szent hellyé, Isten szent jelenlétének otthonává alakítja azt (Zsidókhoz 10:10). A Krisztussal való egyesülés által egy merőben új természet és identitás részeseivé válunk (2Korinthus 5:17).
Mikor egy hívő szexuális erkölcstelenséget követ el, akkor azzal a nagyon magas áron, Isten Báránya vérén megvásárolt új teremtésen ejt csorbát (1Korinthus 7:23; Apostolok Cselekedetei 20:28; Zsidókhoz 9:12, 14; 1Péter 1:18-19). A hívő a Szent Lélek által Krisztussal szent egységben egyesült testét a szexuális bűnök egészen egyszerűen meggyalázzák. A paráznaság sérti a Krisztussal való szellemi egységünket, mert semmibe veszi az Ő isteni jellemét, természetét, és kvalitásait. Hasonló ez ahhoz, mintha Megváltónkat egy mocskos csatornán-, vagy egy bordélyházon vonszolnánk keresztül.
Pál, ezt kerülendő, a következő tanáccsal támogat minket: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket" (Róma 12:1). Isten testünkben való dicsőítése azt jelenti, hogy mindent igyekszünk megtenni annak érdekében, hogy elkerüljük a bűnt, hogy testünket élő áldozatul Istennek ajánlva meghaljunk önmagunknak (azaz minden önös késztetésüknek), valamint hogy ügyelünk arra, hogy minden, amit teszünk, szent és Istennek tetsző legyen (Róma 6:1-7, 11-14; 13:12-14; Galata 5:24; Kolossé 3:5; 1Péter 2:11; 5:8-9; Jakab 1:21).
A testünket az Atyaisten teremtette; Jézus, az Ő egyszülött Fia megváltott minket, és a testünket saját testének tagjává tette; a Szent Lélek pedig lakozást vett bennünk, hogy testünket az Ő templomává alakítsa. Ha valóban felérjük ezt az igazságot és belekapaszkodunk abba, ahogy azt Pál is tette (lásd Filippi 1:20-21; Róma 14:8), akkor törekedni fogunk arra, hogy Istent a testünkben is dicsőitsük.
Istent úgy dicsőíthetjük a testünkben, hogy életvezetésünk által tiszteljük Őt, és így mutatjuk meg a világnak, hogy ki Ő valójában (1Korinthus 10:31; Róma 4:20; 2Thesszalonika 1:11-12; 1Péter 2:12). Minden alkalommal Őt dicsőítjük, amikor szellemi ajándékainkkal szolgálunk embertársaink felé (2Thesszalonika 1:11-12), mikor jó gyümölcsöt termő cselekedeteket viszünk véghez (János 15:8; Máté 5:16), mikor a Lélek irányításához igazodunk életünkben, és ezáltal szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, kedvességet, jóságot, hűséget, szelídséget, és önuralmat sugárzunk a világba (Galata 5:22-26; Filippi 1:9-11), továbbá mikor Isten akaratát teljesítjük itt a Földön (Zsidókhoz 13:20-21).
English
Mit jelent az, hogy dicsőítsük Istent a testünkben (1Korinthus 6:20)?
