Mit jelent dicsérni Istent?


Kérdés: Mit jelent dicsérni Istent?

Válasz:
A hívők gyakran beszélnek Isten dicséretéről, és a Biblia felszólít minden élőlényt, hogy dicsérje az Urat (Zsoltárok 150:6). Az egyik héber szó a dicséretre a jádá, melynek jelentése „dicsér, hálát ad, megvall". Egy másik szó, amelyet gyakran dicséretként fordítanak az Ószövetségben a zámár, melynek jelentése „dicséretet énekel". Egy harmadik szó a dicséretre a hálál (ebből származik a halleluja szó is), amely azt jelenti: dicsér, tisztel, magasztal. Mindhárom kifejezés azt az elgondolást hordozza magában, hogy adjunk hálát és tiszteljük azt, aki minden dicséretre méltó.

A Zsoltárok könyve egy olyan énekgyűjtemény, amely tele van Isten dicséretével. Ilyen például a 9. zsoltár, amely ezt mondja: „Vigadok és örülök neked, énekkel dicsérem neved, ó Felséges" (9:2, Egyszerű). A Zsoltárok 18:4 szerint Isten „dicséretre méltó". A Zsoltárok 21:13 dicséri Istent azért, Aki, és azért, hogy olyan hatalmas. „Dicsérünk, Örökkévaló! Éneket éneklünk erődről, és zsoltárt hatalmadról" (Egyszerű).

A 150. zsoltár 6 versben 13-szor használja a dicsérni szót. Az első vers arról beszél, hogy hol kell dicsérni: mindenütt! „Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!" A következő vers arra tanít, miért kell dicsérni az Urat: „Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!"

A 3-5 versek feljegyzik, miként kell dicsérni az Urat: különböző hangszerekkel, tánccal. Az az érzésünk, hogy mindent, aminek hangja van, azzal az Urat kell dicsérnünk.

A 6. vers megmondja, kinek kell dicsérnie az Urat: „Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az URat!" Minden élő lénynek dicsérnie kell az Urat.

Az Újszövetségben több példát találunk arra, hogy Jézust dicsérik. A Máté 21:16 azokról szól, akik Jézust dicsérték, miközben szamárháton bevonult Jeruzsálembe. A Máté 8:2 említ egy leprást, aki leborult Jézus előtt. A Máté 28:17-ben tanítványairól azt olvassuk, hogy feltámadása után imádták Jézust. Jézus elfogadta Isten dicséretét.

A korai egyházban gyakran dicsérték Istent. Az első jeruzsálemi gyülekezetben például hangsúlyt fektettek az imádatra (ApCsel 2:42-43). Amikor Pált és Barnabást kiküldték a missziói munkára, az antiókhiai gyülekezet vezetői imádkoztak, imádták az Urat és böjtöltek (ApCsel 13:1-5). Pál számos levele részletes magasztalást tartalmaz (1Timóteus 3:14-16, Filippi 1:3-11).

Az idők végén Isten minden népe örök imádatban fog egyesülni. „Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt" (Jelenések 22:3). Amikor a bűn átka eltávolítódik, azok, akik az Úrral vannak, örökké dicsérni fogják tökéletességben a Királyok Királyát. Állítólag a földi istenimádatunk pusztán egy bemelegítés arra a magasztalásra, amelyre az örökkévalóságban kerül sor az Úr színe előtt.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent dicsérni Istent?