A dekonstrukcionista módszer vajon a Biblia helyes értelmezési kísérlete?


Kérdés: A dekonstrukcionista módszer vajon a Biblia helyes értelmezési kísérlete?

Válasz:
Alapjában véve a dekonstrukcionizmus a szövegkritikai mozgalom elméleti fundamentumát képezi. Egyetemesen tagadja, hogy egy szöveg, vagy bármely szövegrészlet, objektívan és helyesen értelmezhető volna. A dekonstrukcionista szövegelemzés elméletének középpontjában két feltételezés áll. Az első feltételezés szerint egyetlen egy irodalmi szövegrészletnek sincs egy megbízható, következetes és egybefüggő értelmezése. A második ilyen feltételezés szerint az adott mű írója sokkal kevésbé felelős műve tartalmáért, mint a kultúra személytelen hatása, mely például magában a nyelvben nyilvánul meg. Az író tudattalan és tudat alatti impulzusai, eszméi szintén nagyobb befolyással bírnak, mint tudatos törekvései. Ezek fényében tehát megállapíthatjuk, hogy a dekonstrukcionista megközelítés legalapvetőbb elképzelései is élesen szembemennek a Szentírás azon világos kijelentésével, mely kimondja, hogy az abszolút igazság létezik, és hogy az meg is ismerhető (V.Mózes 32:4;Ézsaiás 65:16;János 1:17-18;János 14:6;János 15:26-27; Galátabeliekhez 2:5).

A bibliai szövegelemzés dekonstruktivista megközelítése a posztmodernizmusból nőtte ki magát. A posztmodern filozófia alapjában tagadja az abszolút igazság puszta létezését is. Ez nem kevesebb, mint az egyik legnagyobb logikai hiba, amit bárki is véthet. Az abszolút igazság létének tagadása egy logikailag helytelen következtetés eredménye, egy önellentmondás. Az abszolút igazság létezését nem lehet tagadni, hiszen ha valaki azt állítja, hogy abszolút igazság nem létezik, akkor máris egy abszolút érvényű kijelentést tett. Ebben az esetben visszakérdezhetünk, hogy az előbbi a kijelentésében abszolút biztos-e az illető. Ha igennel felel, akkor máris a saját premisszájának (előtételének) ellentmondó állítást tett.

Más filozófiákhoz hasonlóan, melyek szintén mind a posztmodernizmusban gyökereznek, a dekonstrukcionizmus is az ember függetlenségét ünnepli, és az emberi értelemre támaszkodva határozza meg saját igazságát. Mind a posztmodernizmus-, mind pedig a dekonstrukcionizmus szívében az emberi büszkeség bújik meg. A dekonstrukcionista megközelítés szerint azt kell keresni, hogy milyen személyes és szociális motivációk állnak a Biblia szövegének hátterében, hogy meghatározhassuk, hogy „valóban miről is szól" a Biblia. Ennek az az eredménye, hogy a szóban forgó szövegrészt teljesen szubjektív módon értelmezik. Ahelyett, hogy elfogadná azt, amit a Biblia valóban állít, a dekonstrukcionista szövegkritikus eléggé beképzelt ahhoz, hogy azt higgye, hogy ő lesz az, aki a szöveg „valós" vagy éppen „rejtett" tartalmát képes felfedni. Ha azonban magát a dekonstrukcionizmust is dekonstrukcionista módon közelítenénk meg, vagyis logikáját önmagára is alkalmaznánk, akkor minden dekonstrukcionista állítást ízeire téphetnénk szét, hogy aztán megállapíthassuk, hogy mit is mondtak „valójában" a dekonstrukcionisták. Ez nem más egy tautológikus (önigazoló, önnön farkába harapó, vég nélkül körben forgó) érvelés, vagy pontosabban csak egy önellentmondás. Ha csak kicsit is közelebbről vizsgáljuk, akkor meglátjuk, hogy ez gondolkodásmód már alapjaiban is mennyire hamis és suta. Ekkor az ember szinte nem is tud másra gondolni, mint amit Isten Igéje már évezredekkel előtt oly világosan kijelentett: „Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban." (1.Korinthusbeliekhez 3:19).

A dekonstrukcionista megközelítés nem azért kutatja a Bibliát, hogy az író által közvetíteni kívánt tartalmat megértse, hanem csak azért, hogy a szöveg mögött feltételezett kulturális és szociális mozgatórugókat kipeckelje. Az adott szövegrész értelmének csak a dekonstrukcionista szemléletű értelmező fantáziája szabhat határt. Számára nem létezik olyasmi, mint helyes vagy helytelen értelmezés, hanem a szöveg azzá válik, amivé az olvasója álmodja. Csak gondoljunk bele, hogy hova vezetne az, ha jogi szövegeket is így értelmeznénk (pl. egy közjegyzői okiratot, vagy mondjuk egy örökösödési nyilatkozat szövegét). Ha a Szentírást a fenti módon közelítjük meg, akkor soha sem jutunk majd el arra a felismerésre, hogy a Bibliában Isten szól az emberiséghez, és hogy az igeversek jelentése is magától Istentől jön.

Ahelyett, hogy az időnket a posztmodern és a dekonstrukcionizmus elméleteinek taglalásával vesztegetnénk, összpontosítsunk inkább arra, hogy Jézust Krisztus magasztalva fáradhatatlanul hangsúlyozzuk a Szentírás — isteni ihletettségéből fakadó — autoritását életünkben, valamint azt, hogy Isten Igéje egyedül elegendő lelki üdvünk elnyeréséhez. A Rómabeliekhez írt levél 1:21-22-es igehelye jól foglalja össze a dekonstrukcionisták elméleteit: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek. "

English


Vissza a magyar oldalra
A dekonstrukcionista módszer vajon a Biblia helyes értelmezési kísérlete?