Kérdés
A Biblia tényleg megjósolja Damaszkusz pusztulását?
Válasz
Damaszkusz 2 millió lakosával a mai Szíria fővárosa, egyben pedig a világ egyik legrégebbi városa. Damaszkusz története nem szűkölködik vérontásban, megszálló seregekben dúlásában, pusztulásban, újjáépítésben majd újabb hanyatlásban.
Ahhoz, hogy jobban megértsük Ézsaiás könyvének 17. fejezetét, amely Damaszkusz pusztulásáról szól, tanácsos a könyv 7. fejezetével kezdjük. A elbeszélés bevezetésében megtudjuk, hogy Izráel északi királysága, amire itt Efraim néven hivatkozik az Írás, szentségtelen szövetségre akar lépni Damaszkusszal, Szíria fővárosával, mégpedig Izráel déli királysága, Júda ellen. Miközben Áház király és Júda népe okkal retteg a háború fenyegetésétől, az Úr reményt és vigaszt nyújtó üzenetet ad Ézsaiás próféta szájába:
"...ezt mondja az én Uram, az Úr:
Nem sikerül, nem úgy lesz,
még ha Arámnak
Damaszkusz is a fővárosa,
és Damaszkusznak Recín is a vezetője!
Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim,
és nem lesz többé nép;
még ha Efraimnak
Samária is a fővárosa,
és ha Samáriának
Remaljá fia is a vezetője!
De ha nem hisztek,
nem maradtok meg!" (Ézsaiás 7:7-9, MBT).
A győzelem tehát sem Efraimé, sem pedig Damaszkuszé nem lesz, ugyanis a déli királyság erővel ellenáll majd ellenségeinek. Érdemes észbe venni, hogy Efraim és Szíria pusztulását az Ézsaiás 9:8-21 igerésze is előrevetíti.
Vizsgáljuk meg most ezt a kulcsfontosságú igeszakaszt, ami Damaszkusz pusztulásáról szól, ahogyan azt Ézsaiás próféta megjövendölte:
"Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen:
Damaszkusz nem lesz többé város,
rom és omladék lesz.
Aróér városai elhagyottá válnak,
nyájak lesznek ott,
heverésznek háborítatlanul.
Nem lesz erőd Efraimban,
sem királyság Damaszkuszban:
egy sorsra jut Arám maradéka
és Izráel fiainak dicsősége,
– így szól a Seregek Ura" (Ézsaiás 17:1-3, MBT).
Ahogyan azt az Úr elrendelte, a szír uralkodót megölték, Damaszkusz dicső városát pedig asszír megszállók dúlták fel és fosztották ki:
"Akkoriban indított háborút Recín, Arám királya meg Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, és körülzárták Áházt, de nem tudták legyőzni. Ugyanakkor szerezte vissza Recín, Arám királya Élatot Arám részére, és kiűzte a júdaiakat Élatból. Azután edómiak jöttek Élatba, ott is laknak még ma is. Áház azonban követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel: Szolgád és fiad vagyok! Vonulj fel, és szabadíts meg Arám királyának a markából, meg Izráel királyának a markából, akik rám támadtak. És fogta Áház az Úr házában és a királyi palota kincstárában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékul Asszíria királyának. Asszíria királya hallgatott rá, és felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette, és foglyokat hurcolt el belőle Kírbe, Recínt pedig kivégeztette" (2Királyok 16:5-9, MBT).
Ahogyan az ismert, a prófétai igeszakaszoknak lehet egy "közeli és távoli" (idősíkra vonatkozó) értelmezése, vagyis más megfogalmazás szerint a jövendöléseknek "kettős beteljesedésük" van. Így talán érthetőbb az is, hogy bár az asszírok a próféciának megfelelően kifosztották Damaszkuszt, Damaszkusz mégsem szűnt meg végleg mint város, ahogyan az meg lett jövendölve (lásd Ézsaiás 17:1). E prófécia végső beteljesülése minden bizonnyal az Úr Jézus ezeréves uralkodásának kezdetén következik majd be, amikor Ő igazsággal ítéli meg a pogány nemzeteket:
"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja" (Máté 25:31-33, MBT).
Azok a nemzetek, melyek ellenséges magatartást tanúsítottak Izraellel szemben, meg lesznek büntetve. A szírek régóta ellenségesek a zsidókkal szemben, Szíria pedig mind a mai napig folyamatos biztonsági kockázatot jelent Izrael nemzetére, mikor sűrű fenyegetésekkel illeti azt. Az Isten választott népe elleni effajta ellenségeskedés nem marad észrevétlen, az Úr Jézus királyi ítélete pedig gyors és határozott lesz.
Azt láthatjuk tehát, hogy bár történelme során Damaszkusz sokszor elpusztult, könnyen lehet, hogy végső pusztulása csak Jézus Krisztus ezeréves uralmának kezdetén következik majd be, amikor az Úr a jeruzsálemi trónjáról fogja uralni az egész földet. Ahogy az a Zsoltárok 2:9-ben meg van jövendölve, Urunk ekkor el fogja pusztítani ellenségeit: "Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!". Ezen jövőbeli ítélet után Damaszkusz már nem lesz többé.
Valójában azt lehet mondani, hogy alapvetően csak kétféle bibliai prófécia létezik: a már beteljesedett-, és a még beteljesedésre váró prófécia. Amit Isten elrendelt, az be is fog következni - semmi kétség. Minden prófétai kijelentés, ami még nem vált valósággá, az az Isten által rendelt időben betű szerint fog teljesülni (2Péter 3:9). A Biblia szigorú figyelmeztetést intéz mindazon néphez, uralkodóhoz és nemzethez, akik el akarják pusztítani Izraelt:
"Azért ti, királyok, térjetek észhez,
okuljatok, ti bírái a földnek!
Félelemmel szolgáljátok az Urat,
reszketve vígadjatok!
Csókoljátok a fiút,
hogy meg ne haragudjék,
és el ne pusztuljatok az úton.
Mert hamar föllángol haragja,
de mind boldog, aki hozzá menekül" (Zsoltárok 2:10-12, MBT).
English
A Biblia tényleg megjósolja Damaszkusz pusztulását?
