Kérdés
Hogyan tudunk lecsendesedni az Úrban (Zsoltárok 37:7)?
Válasz
Az Úrban való lecsendesedés, megnyugvás gyakran használt kifejezés a Bibliában. Amikor a zsoltáros azt javasolja, hogy "csendesedjél le az ÚR előtt, és türelmesen várjad őt!" (Zsoltárok 37:7, KAR2011), akkor nem egyfajta fizikai megpihenésről beszél, vagyis nem arról, hogy egy időre szüneteltetünk egy adott tevékenységet, kicsit megpihenünk, szundikálunk egyet, vagy megállunk, hogy erőt gyűjtsünk valamilyen fizikai feladat folytatásához és annak befejezéséhez. Az Úrban való lecsendesedés sokkal inkább a zavarodottságtól, az aggodalmaktól, a stressztől, a hiábavaló halandói erőfeszítéseinktől való szellemi megpihenésre-, minden belső, külső, emberi-, vagy épp szellemi természetű ellenség szorításából való kitörésre vonatkozik.
A "lecsendesedés"-ként fordított héber szó azt jelenti, "nyugalomban lenni", "csendben lenni", "csendben vagy nyugodtnak lenni". A "csendesedjél le az ÚR előtt" mondatrészt egyéb Biblia-fordítások ekképp adják vissza: "Légy csendben és várj az Úrra" (MBT), "Nyugodj meg az Úrban" (SZIT), "Csillapodjál le az Úrban" (KAR), valamint "Nyugodj meg és várd az Örökkévalót" (EFO). Ezen változatok mind annak a lényegi gondolatát közvetítik, hogy a megnyugváshoz és a békességhez az Úr jelenlétébe kell belépni és ott kell megmaradni, továbbá hogy át kell adjuk magunk az Ő uralma alá.
Az ószövetségi Ige tanúsága szerint Isten békés életet, és az Ő jelenlétében való nyugodalmat ígért Izráel népének az Ígéret Földjén (2Mózes 33:14; Józsué 1:13-15). Ez a nyugodt, békés élet azonban attól függött, hogy az izraeliták képesek voltak-e egyedül Istenhez hűségesek maradni, valamint hogy engedelmeskedtek-e neki a vele kötött szövetség megtartása által. Akiknek a szívük ugyanis elhajlott az Úrtól, azoknak Isten azt mondta, hogy soha nem fognak belépni az Ő nyugalmába, vagyis hogy soha nem lesz osztályrészük abban (Zsoltárok 95:7-11).
Izráel népe széles körű engedetlensége és hűtlensége miatt végül elhurcoltatott Babilonba (lásd babiloni fogság) A száműzetésből való visszatérésük után Isten újra az Ő jelenlétében való megnyugvás ígéretét adta nekik: "Ne félj hát, szolgám, Jákób . . . .ne rettegj Izráel, mert én megszabadítlak a távoli országokból, és gyermekeidet a fogság földjéről. Visszahozlak, Jákób, és békében élhettek, senki sem háborgat, nem rémít meg többé!" (Jeremiás 30:10, EFO). A nép azonban ismét elfelejtette, hogy az Úrban való megnyugvás azt jelenti, hogy teljesen, igaz életvitelt követve adják át magukat az Úrnak: "És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké" (Ézsaiás 32:17).
Az Újszövetségben található Zsidókhoz írt levél annak az örömhírét hirdeti, hogy mindazok, akik hisznek Jézus Krisztusban, beléphetnek az Ő nyugalmába: "Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget! Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömüzenetet, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem hittel fogadták, hanem elutasították. Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk!..." (Zsidókhoz 4:1-3, EFO).
Hívőként sem élvezünk külön védettséget az élet viharainak kitörése ellen, viszont mi már szabadon dönthetünk, hogy hogyan reagálunk ezekre a viharokra. Természetszerű késztetést érezhetünk arra, hogy fejvesztve rohanjunk (más emberekhez) segítségért, vagy saját erőnkből próbáljuk meg kihúzni magunkat a csávából. Vagy elveszítjük tehát a fejünk, vagy lecsendesedünk az Úr jelenlétében. Vagy aggodalmak között őrlödve vesztegetjük az időnk, vagy rátámaszkodunk az Úrra (okkal) bízva abban, hogy Ő gondot visel ránk. Jézus minden Őt meghallóhoz így szólt: "„Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű" (Máté 11:28-30, EFO).
A Zsidókhoz írt levél írója abba is beavat minket, hogy létezik egy, a hívők számára elkészített jövőbeli végső nyugalomhely a mennyben (Zsidókhoz 4:9-11). Persze nem kell-, és nem is szabad addig várnunk, hanem már most is megpihenhetünk az Úrban, ha minden ügyes-bajos ügyünket - minden terhünket, problémánkat, és aggodalmunkat - imádságban elé tárjuk. Elmondhatjuk Istennek, hogy mire van szükségünk, miközben életünkre visszatekintve megköszönjük neki mindazt, amit már megtett értünk. Amint így teszünk - vagyis amíg Jézus Krisztusban és Isten jelenlétében maradunk -, Ő megígéri, hogy természetfeletti, (emberi ésszel) felfoghatatlan békességét árasztja ki ránk, és megőrzi szívünket és gondolataikat Krisztusban (Filippi 4:6-7).
Itt és most, ebben a percben is lecsillapodhatunk, elcsendesedhetünk, és átadhatjuk magunkat az Úrnak, hogy megláthassuk Őt úgy, amint Ézsaiás látta, magasan és felemeltetve (Ézsaiás 6:1). Isten ma is uralkodik az egész Föld-, a teljes teremtett világ felett, az életünk felett, mint ahogy minden ellenség felett is - legyen az külső vagy belső, emberi vagy szellemi természetű (Ézsaiás 46:9-11). Nekünk hívőknek már megadatott, hogy minden körülmények között békességgel várhatjuk Őt. Mi már lehetünk állhatatosak (a hitben és a könyörgésben), áhíthatjuk az Ő jelenlétét, szent Nevét pedig a legmélyebb szükség és legnagyobb öröm idején is bátran felhívhatjuk. Így csendesedünk le, és nyugszunk meg az Úrban.
English
Hogyan tudunk lecsendesedni az Úrban (Zsoltárok 37:7)?
