Mit mond a Szentírás a családtervezésről?


Kérdés: Mit mond a Szentírás a családtervezésről?

Válasz:
A családtervezés kifejezése korunkban azt jelenti, hogy szabályozzuk a születendő gyermekek számát, valamint az egyes gyermekek születése között eltelt időt. Ehhez olyan módszereket vehetünk igénybe, mint a mesterséges fogamzásgátlás, önkéntes sterilizáció (permanens terméketlenítés), az önkéntelen terméketlenség klinikai kezelése, és más olyan eljárásokat, melyek vagy gátolják-, vagy éppen elősegítik az áldott állapot létrejöttét. Családról családra eltérőek lehetnek annak az okai, hogy miért nyúlnak a párok ezekhez a gátló-, vagy épp serkentő eszközökhöz. Ilyen tényező lehet a karrierépítés, párkapcsolati problémák, anyagi helyzet, fiziológiai okok, általános élethelyzet.

Mivel bibliai időkben-, és még jóval utána sem álltak ezek a módszerek az emberek rendelkezésére, ezért azt sem várhatjuk el, hogy ezek konkrétan, név szerint, említésre kerülnek a Szentírás hasábjain. A tudatos családtervezést elősegítő, akár rövid-, vagy épp hosszútávú, beavatkozások semlegesnek tekinthetőek, és nem minősülnek bűnnek. A terméketlenség kezelésére alkalmas módszerek szintén semlegesek, és így nem kárhoztathatóak. Ezen módszerek alkalmazását illetően azonban férj és feleség teljesen egy véleményen kell legyen, így azt közösen kell eldöntsék, hogy milyen keretek között képzelik el jövőbeli gyermekeik megszületését.

Még önmagában véve semmi gond nincs azzal, hogy egy házaspár megtervezi családja jövőjét, azt nem feledhetik el, hogy Isten tervének teljesülését nem lehet megakadályozni. A Bibliában nem találunk olyan kijelentést, mely szerint minden házaspárnak kötelezően gyermeke kell legyen, Isten szuverén hatalma azonban messze a pár minden terve és technikai lehetősége felett áll, tekintet nélkül arra, hogy milyen eljárást foganatosítanak. A Példabeszédek könyvének 16:9 igerészében ezt olvassuk: "Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását." Ha az Isten akarata, hogy gyermeket adjon a házaspár életébe, akkor minden születésszabályozási eljárás sem fogja ebben útját állni. Függetlenül attól, hogy a pár fogamzásgátló használatával-, vagy anélkül folytatnak nemi kapcsolatot, mindig fel kell legyenek készülve arra, hogy gyermekáldás követi testi egybekelésüket.

Ha egy asszony váratlanul, esetleg a pár akaratán kívül lesz terhes, akkor engedjék a terhesség rendes lefolyását végbemenni, ne szakítsák meg azt. Az abortusz, vagy az esemény utáni tabletta nem lehet a születésszabályozás elfogadott módozata, hiszen mindkét módszer már az embrió foganása után hat, azaz mindkét változat egy élő emberi lény halálát vonja maga után. Isten már a személy fizikai megtestesülése előtt is ismeri az embert, és Ő az, Aki személyesen alakítja minden ember testét édesanyjának méhében (Jeremiás 1:5; Zsoltárok 139:13-16). Az örökbe adás mellett számos más lehetőség létezik azok számára, kik nem akarják-, vagy valamilyen oknál fogva nem tudják, megtartani gyermeküket.

Minden egyes gyermek Isten ajándéka (Zsoltárok 127:3-4), és a szülőknek persze nagy felelősségük van szellemi és testi fejlődésükban. Ha egy házaspár úgy dönt, hogy még nem állnak készen arra, hogy gyermeket neveljenek, esetleg arra törekszenek, hogy a gyerekek születése közötti időt saját maguk strukturálhassák, akkor szabadon élhetnek ezekkel a születésszabályozási módszerekkel. Imával, és mindkét fél körültekintő egyeztetésével, a férj és a feleség bölcsen tervezheti közös jövőjét és minden olyan megszületendő gyermekük jövőjét is, akivel megáldja őket az Úr (Példabeszédek 16:3, 21:5; Jakab 1:5).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Szentírás a családtervezésről?