Mit mond a Biblia a családon belüli problémákról?


Kérdés: Mit mond a Biblia a családon belüli problémákról?

Válasz:
A családon belüli problémák nem számítanak új jelenségnek. Bukott, átok alatt lévő, világunkban azok az emberek, akiket a legjobban kellene szeretnünk, sokszor legnagyobb erővel leküzdött ellenségeinkké válnak. A Szentírás egy picit sem próbálja meg bepúderezni a bűn csúfságait. Számos családi problémát tár elénk teljes őszinteséggel, kezdve azzal, hogy a bűneset után Ádám ujjal mutogat feleségére, mint az egyetlen felelősre (1.Mózes 3:12). A testvérek közötti viszályra is számos durva példát találunk. Idézzük csak emlékünkbe Káin és Ábel, Jákób és Ézsau, valamint József és idősebb testvéreinek történetét. A többnejűség egyik negatív velejárója, a feleségek közötti mérges irigység, jól kidomborítható Hanna, Léa, és Rákhel történeteiben. Élinek és Sámuelnek rossz útra tévedt, csökönyös gyermekeikkel gyűlik meg a bajuk, míg Jonathánt majdnem saját apja, Saul, öli meg. Dávid szíve örökre belehasadt fia Absalom lázadásába, csakúgy mint az egész ország. Hóseás prófétának — finoman szólva is — igen különleges, és mélyen szimbolikus házassági problémái voltak. Mindezen esetekben egy közös vonásra tudunk rámutatni, ami nem más mint a bűn pusztító hatása az emberi létben.

A Szentírásnak temérdek mondanivalója társas kapcsolatainkról, így családi viszonyainkról is. Az Isten által elsőként életbe hívott szociális egység maga a család volt, ami egyben a legkisebb gyülekezet is (1.Mózes 2:22-24). Isten Éva személyében mindenben hű segítőtársat alkotott Ádámnak, és kettejüket a házasság egységében kapcsolta össze egy testté. Mikor Jézus Krisztus erre a világmeghatározó eseményre utalt, akkor pontosan ezek a szavak hagyták el száját: „A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza" (Máté 19:6). Isten a férfi és a nő együttélésére szóló terve — mind a ma napig változatlan — rendelése szerint a házastársak addig éljenek együtt szeretetben és hűségben, míg a halál el nem választja őket. Ezt az egységet Isten gyermekekkel áldja. Az azonban már a szülők felelőssége, hogy gyermekeiket az „Úr tanítása és intése szerint" neveljék (Efézusbeliekhez 6:4; lásd még Zsoltárok 127:3). A legtöbb családon belüli probléma akkor üti fel randa fejét, mikor – akár öntudatlanul is – lázongunk Isten terve ellen. Pontosan ilyen pártütést valósítunk meg, mikor több partnert szédítve házasságon kívüli szexre-, más perverziókra-, és válásra adjuk fejünket. Ezek kivétel nélkül Isten tökéletes tervének lábbal való tiprásának minősülnek.

A Szentírás pontos útmutatást ad arra nézve, hogy a családtagoknak hogyan kell viszonyulniuk egymáshoz. Isten arra szólítja fel a férjeket, hogy úgy szeressék feleségüket, amint Jézus Krisztus szerette és mindmáig szereti egyházát (Efézusbeliekhez 5:25, 33). A feleségeknek szóló parancsolata pedig az, hogy tiszteljék férjüket, és hogy szívből engedelmeskedve fogadják el őket életük vezetőjeként (Efézusbeliekhez 5:22–24, 33; 1.Péter 3:1). A gyermekek kötelessége pedig az, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek (Efézusbeliekhez 6:1–4; 2.Mózes 20:12). Hány és hány családi problémát lehetne elkerülni, ha a férjek, a feleségek, és gyerekek tartanák magukat ezekhez az egészen alapvető szabályokhoz?

A Timótheushoz írt első levélben azt olvassuk, hogy a családoknak gondoskodniuk kell saját családtagjaikról. Jézus Krisztus igen keményen szólt azokhoz, akik képmutató módon azt mondták szüleiknek, hogy azért nem képesek anyagilag segítségükre sietni, mert a templomnak való adományul szánják azt a pénzt, amit a szüleik kérnek tőlük (Máté 15:5–6).

A családon belüli harmonikus viszony kulcsát sokszor csak vonakodva akarjuk alkalmazni családi kapcsolataink ördöglakatjára. Az Efézusbeliekhez írt levél 5:21 igerésze, nagyon velősen így foglalja össze a társas kapcsolatokra vonatkozó fő irányelvet: „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében." Az engedelmesség persze szöges ellentétben áll testi késztetéseinkkel, melyek az egész lényünk feletti uralomra törnek. Ezeknek engedve (h)arcosan állunk ki saját jogaink mellett, követeljük jussunkat, kardoskodunk saját véleményünk mellett, és győztesen emeljük magunkat mások fölé. Az Isten hitében járni azonban pontosan azt jelenti, hogy minden nap keresztre feszítjük testünket (Galátabeliekhez 5:24; Rómabeliekhez 6:11), és hogy rendelkezésre bocsátjuk magunkat mások szükségeire és igényeire. Az Atyának való engedelmesség tekintetében is Jézus Krisztus a követendő példánk. Péter apostol első levelének 2:23 igerészében ezt így olvassuk: „A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre".

A legtöbb családon belüli problémánkat nagyban mérsékelhetjük, ha követjük a Filippibeliekhez írt levél 2:3-4 igerészében leírtakat. „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is." Ha magunkra öltjük az alázat palástját, és úgy viszonyulunk másokhoz, mint ahogyan azt Jézus urunk is tenné, akkor sok családi és társas viszonyunk gondjait megoldhatjuk.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia a családon belüli problémákról?