Kérdés
Tényleg mindannyian bűnösnek születünk?
Válasz
Igen, a Biblia világos tanítása szerint tényleg mindannyian bűnösnek születünk, bűnös, önző természettel. Hacsak nem születünk újjá Isten Lelke által, sosem látjuk meg Isten országát (János 3:3).
Az emberiség teljesen romlott, vagyis mindannyiunknak ilyen bűnös természete van, mely lényünk minden egyes részére kihat (Ézsaiás 53:6; Rómabeliekhez 7:14). Felmerül viszont a kérdés, hogy pontosan honnan származik ez a bűnös természet? Bűnösnek születünk, vagy valamikor születésünk után egyszer(űen) csak úgy döntünk, hogy a bűn követésére adjunk a fejünk?
Ez a bűnös, emberi természet, amit Ádámtól öröklünk, sajnos már születésünkkor is sajátunk. “...Egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott...” (Rómabeliekhez 5:12). Ádám bűne mindannyiunkat érint, az alól egyetlen kivétel sincs. “...Egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat...” (18. vers). Mindannyian bűnösök vagyunk tehát, és mindannyian ugyanazon kárhoztatás alatt állunk, hiszen mindannyian Ádám gyermekei vagyunk.
A Szentírás arra is világosan rámutat, hogy már a gyermekek is részesei ennek a bűnös természetnek, ami csak még inkább alátámasztja annak a tényét, hogy már születésünkkor is bűnösök vagyunk. “A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság...” – mondja az Írás (Példabeszédek 22:15), még ha itt már valamivel nagyobb gyerekekről van is szó (a fordító kiegészítése). Dávid király így osztja meg a Lélek általi felismeréseit velünk: “Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsoltárok 51:7). “Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve” (Zsoltárok 58:4).
Mielőtt üdvözültünk volna, “természet szerint haragnak fiai valánk” (Efézusbeliekhez 2:3). Jó, ha felérjük, hogy nemcsak tetteink, hanem már a természetünk miatt is megérdemeljük Isten haragját. Ezt a (bukott) természetet pedig egyenesen Ádámtól örököltük.
Mindannyian bűnösnek születünk, így természetes állapotunkban, vagyis a testi valónkban, nem vagyunk képesek jót cselekedni, Isten tetszésére lenni: “A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” (Rómabeliekhez 8:8). Mielőtt Krisztus feltámasztott volna minket a lelki életre, halottak voltunk bűneinkben (Efézusbeliekhez 2:1). Minden eredendő szellemi jóság híján vagyunk.
Még soha nem kellett egyetlen gyereket se önzőségre vagy füllentésre tanítani; sőt, inkább annak érdekében kell nagy erőfeszítéseket tennünk, hogy ráébresszük őket az igazmondás helyességére, a gazdag szív értékére. A kisgyermekek természetüknél fogva önzőek – hibás előhuzalozottságuk, veleszületett attitűdjük mondatja velük, hogy minden az “enyém”. A bűnös viselkedés természetes módon tör magának utat bennük, hiszen bűnösnek születtek.
Mivel bűnösnek születünk, elengedhetetlen, hogy a második, lelki-szellemi születésen is átmenjünk. Először Ádám családjába-, természet szerint is bűnös emberként születünk meg. Amikor viszont “újonnan születünk”, akkor már Isten családjába születünk bele, és Krisztus természetét kapjuk ajándékba. Dicsőítjük tehát az Urat, mert mindeneknek, akik “...befogadák őt, hatalmat ada. . . , hogy Isten fiaivá legyenek – A kik nem vérből, sem a testnek akaratából. . . hanem Istentől születtek (János 1:12-13).
English
Tényleg mindannyian bűnösnek születünk?
