Kérdés
Ha már egyszer bűnben születünk, akkor ugyan hogyan fair az Istentől, hogy megítél minket a bűneinkért?
Válasz
A keresztény hittel szemben gyakran hozzák fel azt a vádat, hogy igazságtalanul ítéli el az embereket. Egyesek konkrétan azt a példát szokták emlegetni, hogy (meglátásuk szerint) Isten kudarcra huzaloz minket elő, majd az általa előidézett kudarcért minket büntet. Ha ez igaz lenne, akkor ez valóban egy igazságtalan helyzet volna. De vajon tényleg így működik a keresztény hit? Isten igazságtalanul ítél meg minket olyasvalamiért, ami felett semmi befolyásunk nincs? A válaszokat most is a Bibliában találjuk.
Először is arra kell fényt derítenünk, hogy mit tanít a Biblia arról, hogy bűnben születtünk. Dávid király, ez az Isten szíve szerint való ember, a Zsoltárok könyvének 51:7 igeversében a következőket írja: ”Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” Pál apostol pedig azt írja, hogy (megváltásunk előtt) mi is mindannyian “testünk kívánságaiban” kerestük és leltük örömünket (Efézusbeliekhez 2:3). Ez azt jelenti, hogy már természet szerint is van bennünk valami, ami a bűn felé sodor.
A Biblia tehát kétségkívül azt tanítja, hogy bűnben születünk. De vajon Isten csupán önkényesen döntött volna úgy, hogy az emberek bűnösnek születnek? Az erre a kérdésre adott választ az első ember, Ádám kapcsán találjuk meg. Amikor Isten Ádámot (bűn nélküli lénynek) teremtette, és az Éden kertjébe helyezte, egy egyszerű törvényt is adott neki (1.Mózes 2:16-17). Ádám viszont nem engedelmeskedett Isten törvényének, Isten ezért bűnösnek nyilvánította őt, és átadta a halálnak. Ádám az engedetlenség választása által vált bűnössé Isten színe előtt. Mivel viszont Ő volt a teljes emberi faj atyja, az ő vonásai öröklődtek át gyermekeire is. A Rómabeliekhez írt levél 5:12 igeverse azt mondja, hogy a bűn Ádám által lépett be a világba, a halál pedig a bűn által lett, mert mindenki vétkezett. Ádám leszármazottjaiként az apáinktól örökölt bűnös természet részesévé váltunk. Ez jelenti azt, hogy a rosszra való természetes hajlammal, bűnben születünk.
Egyesek azzal érvelhetnek, hogy a családunkat nyilván nem választhatjuk meg, ezért Isten nem is vonhat minket felelősségre az (eredendően) bűnös természetünkért. Bár lehet, hogy azt illetően nincs választásunk, hogy milyennek születünk, a Biblia mégis egyértelműen kijelenti, hogy a bűneink tekintetében nagyon is van. Az előbbiekben az Efézusbeliekhez 2:3 igevers alapján láthattuk, hogy mindannyian bűnös természetünk kívánságai után megyünk (lásd itt: “cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját”). Ez azt mutatja, hogy van választási lehetőségünk. A Rómabeliekhez 5:12 azt mondja, hogy “mindenek vétkeztek”. Cselekedeteink és természetünk szerint is bűnösök vagyunk. A saját bűnünk kárhoztat minket, nem csupán Ádámé. Igaz, hogy bűnben születünk, azonban mégis személyes döntésünk alapján követünk el további bűnöket és maradunk meg azokban. Amikor a bűnt választjuk, Isten színe előtt bűnössé válunk, az Ő ítélete pedig igazságos.
Isten azonban nem csupán igazságos, hanem irgalmas is. A személyes bűnről szóló bibliai tanítás nem ér véget az ember bűnös mivoltának kikiáltásával. A Rómabeliekhez írt levél 5. fejezte szól arról, hogy a bűn és a halál egy ember által jött be a világba, de ez a passzus tartalmazza a legnagyobb áldásról szóló kijelentést is, amely szintén egy ember által jött el. Isten kegyelmi ajándéka Jézus Krisztuson keresztül érkezett el hozzánk (Rómabeliekhez 5:15), és sokakra kiáradt. A 19. vers így szól: “Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” Isten igazságos, amikor Ádám bűnét az egész emberi nemre ráfordítja, és igazságos akkor is, amikor Jézus Krisztus halálának áldását mindazokra kiterjeszti, akik hit által befogadják Őt szívükbe. Jézus Krisztus a teljes világ bűneiért meghalt, hogy áldozata által az egész világnak élete lehessen. Ez nem csupán “fair”, hanem messze több annál – ez maga a kegyelem!
English
Ha már egyszer bűnben születünk, akkor ugyan hogyan fair az Istentől, hogy megítél minket a bűneinkért?
