Milyen hatást gyakorolt a bukás az emberiségre?


Kérdés: Milyen hatást gyakorolt a bukás az emberiségre?

Válasz:
„Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett" (Róma 5:12). A bukásnak számos és messzemenő hatása van. A bűn létünk minden aspektusára kiterjedt. Hatással lett a földi és örök létünkre egyaránt.

A bukás egyik azonnali hatása az volt, hogy az ember elválasztódott Istentől. Az Éden kertjében Ádám és Éva tökéletes közösségben és kapcsolatban állt Istennel. Amikor fellázadtak ellen, ez a kapcsolat megszakadt. Tudatára ébredtek bűnüknek, és szégyellték magukat előtte. Elrejtőztek előle (1Mózes 3:8-10), és az emberek azóta is rejtőznek Isten elől. Csak Krisztus tudja ezt a kapcsolatot helyrehozni, mivel általa igazak és bűntelenek lehetünk Isten szemében, ahogy Ádám és Éva is azok voltak a bűneset előtt. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne" (2Korinthus 5:21).

A bukás behozta a halált, és ez az egész teremtésre kihatott. Minden ember meghal, minden állat elpusztul, és minden növény elpusztul. Az egész teremtett világ nyög (Róma 8:22, Károli), és várja, hogy Krisztus eljöjjön és megszabadítsa a halál hatásától. A bűn miatt a halál elkerülhetetlen lett, és senki sem immunis rá. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róma 6:23). Még rosszabb, hogy nemcsak meghalunk, hanem, ha Krisztus nélkül halunk meg, akkor örök halálban részesülünk.

A bukás másik hatása az, hogy az emberiség szem elől tévesztette azt a célt, amelyre hívatott. Az ember legfőbb és legmagasztosabb célja, hogy Istennek szerezzen dicsőséget, és az Ő közelségét élvezze örökkön örökké (Róma 11:36, 1Korinthus 6:20, 1Korinthus 10:31, Zsoltárok 86:9). Ezért az Isten szeretete minden erkölcsnek és jóságnak az alapja. Ennek az ellenkezője, hogy magunkat helyezzük a piedesztálra. Az önzés a bukás lényege, és minden, ami ebből fakad, Isten elleni vétek. A bűn minden tekintetben a magunk felé való fordulást jelenti, amit az életvitelünk is alátámaszt. Magunkra és a jó tulajdonságainkra és teljesítményeinkre irányítjuk a figyelmet. Lekicsinyeljük a gyengeségeinket. Az élet különleges lehetőségeit és kedvező helyzeteit keressük, hogy szerezzünk még egy darabot abból, ami senki másnak nincs. Éles szemmel figyeljük, hogy milyen vágyaink és szükségleteink vannak, miközben szemet hunyunk másoké felett. Összefoglalva, magunkat helyezzük életünk trónjára, bitorolván Isten szerepét.

Amikor Ádám úgy döntött, hogy fellázad Teremtője ellen, elveszítette az ártatlanságát, kitette magát a testi és lelki halálnak, és elméjét elhomályosította a bűn, akárcsak utódaiét. Pál apostol azt mondta a pogányokról: „mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik (Róma 1:28). Azt mondta a korinthusiaknak, hogy „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása" (2Korinthus 4:4). Jézus azt mondta: „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben" (János 12:46). Pál így emlékeztette az efézusiakat: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei" (Efezus 5:8). Az üdvösség célja az, hogy felnyissa a hitetlenek szemét, „hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek" (ApCsel 26:18).

A bukás az embereket egy romlott állapotba sodorta. Pál beszélt azokról, akiknek a lelkiismerete meg van bélyegezve (1Timóteus 4:2), és azokról, akiknek az elméjére lelki sötétség borul, mivel elutasították az igazságot (Róma 1:21). Ebben az állapotban az isteni kegyelem hatályba lépésén kívül az ember teljesen képtelen azt tenni vagy választani, ami helyes Isten előtt. „a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni" (Róma 8:7).

A Szentlélek természetfeletti megelevenítő munkája nélkül minden ember a bukott állapotában maradna. De Isten az Ő irgalmában és szeretetében elküldte a Fiát, hogy meghaljon a kereszten, és elhordozza a bűneink büntetését, és megbékéltessen minket magával, és lehetővé tegye az örökéletet az Ő jelenlétében. Ami elveszett a bukáskor, azt visszaszerezte a Kereszt.

English


Vissza a magyar oldalra
Milyen hatást gyakorolt a bukás az emberiségre?