Kérdés
Mi az a boszorkányóra, és találunk-e bármit róla a Bibliában?
Válasz
A boszorkányóra, vagy az ördög órája egy az angolszász világban 1835 óta elterjedt kifejezés, amely azt a késő éjszakai időpontot jelöli, amikor a sötétség erői a legerősebbnek tűnnek. A monda szerint a mágus, a boszorkány, és a démonok pusztító tevékenysége a boszorkányórában hág tetőfokára, és a hús-vér természetfeletti lények is állítólag ekkor a legaktívabbak. Bár a boszorkányóra koncepciójának eredete homályba vész, Shakespeare a Hamlet című darabjában maga is utalt rá: "Most van az éjnek rémjáró szaka, minden sir ásít, s maga a pokol dögvészt lehell ki" (III:ii, Arany János fordítása). Míg a legtöbben a hajnal 2:00 és 4:00 óra közötti időszakra teszik a boszorkányórát, Hamlet az "az éjnek rémjáró" szakaként az éjfélt jelölte meg.
A parapszichológiai szakirodalom szerint a természetfeletti tevékenységekről szóló beszámolók legtöbbje éjfél és hajnali 4:00 közötti órákra teszi az ilyen vélt jelenségek előfordulásának csúcsidejét, ebben az intervallumban is állítólag a 3:00 és 4:00 közötti 60 perc a legintenzívebb. Voltak idők, mikor a katolikus egyház megtiltotta a nőknek, hogy hajnali 3 és 4 óra között házon kívül tartózkodjanak, és gyanakvással tekintett közülük azokra, akik ezt a szabályt figyelmen kívül hagyták. A boszorkányórát övező egykori hiedelmek részben arra vezethetőek vissza, hogy a hajnal ezen óráiban vannak fent a legkevesebben, ergo arányait tekintve ekkor imádkoznak a legkevesebben, a sötétség szellemei tehát ekkor hosszabb pórázon garázdálkodhatnak, hogy a lehető legkevesebb isteni beavatkozás nélkül végezhessék pusztító munkájukat. Napjainkban már inkább az éjfél és hajnali 2 óra közötti időtartamot tekintik boszorkányórának.
A boszorkányóráról vagy az ördög órájáról szóló gyakori - és gyakran vad - fantazmagóriák és fabulák ellenére a Biblia egyetlen igerésze sem támasztja alá, hogy ennek a képzelgésnek bármi valóságalapja volna. Mikor Jézus Krisztust letartóztatták, a következőket mondta az egybegyűlt seregnek: "...ez a ti órátok - és a sötétségnek hatalma" (Lukács 22:53), ezen kijelentésének viszont vajmi kevés köze van a boszorkányóra koncepciójához. Az Úr Jézus nem egy szó szerinti napszakról beszélt, hanem egyszerűen csak azt juttatta kifejezésre, hogy a sötétség erői abban az időben hatalmat kaptak arra, hogy letartóztassák, hogy elfoghassák Őt. Ha ez az engedély nem egyenesen Istentől jött volna, a templomi elöljárók meg az ellene kivonult képzett katonák százainak (ha nem ezreinek) semmi hatalma nem lett volna arra, hogy Isten egyszülött Fiának akár csak egy hajszálát is görbítsék.
Hogy valóban létezik-e a boszorkányóra, vagy valami hasonló, az a keresztény hívőnek voltaképp kicsit sem gondja. Mikor az ember ugyanis Jézus uralma alá adja át az életét, akkor Őbenne győzelmet vesz a sötétség minden hatalma felett, ami addig leláncolhatta. Krisztus vérének ereje minden igát letör és minden láncot szétszakít, amellyel a Sátán gúzsba akart kötni minket. Mindegy, hogy hajnali három órát üt a vekker, vagy akár délután hármat, mindegy melyik idősávban tartózkodjék is a hívő e bolygón, a gonosz erőinek nincs hatalmuk felette. Isten az éjszaka kellős közepén ugyanúgy kísér minket, mint nappal, a legdíszesebb tömjénfüstös kőrakásban, és a legorrfacsaróbb nyilvános mellékhelyiségben is véd minket. A Zsoltárok könyvének 139:12-es igeverse kő helyett kenyeret, éltető igét ad azok szájába, akiket esetleg valamiféle éjszakai ijesztés érne, és félelemmel ébrednek: "A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság" (KAR).
Mint arra már röviden utaltunk, azt sem szabad elfelednünk, hogy a mi időzónánkban - legyen olvasónk a világ bármely pontján is a Krisztusban - a "boszorkányóra" idején máshol épp fényes nappal van. Isten nem alszik, és a keze sem rövidül meg, csupán mert a világ azon fertályán, ahol élünk épp hajnali három óra van (lásd Zsoltárok 121:3-4; Dániel 2:22). Az Úr még akkor sem szunnyad és nem alszik, mikor mi az Úr Jézus vére által megigazítottak álmát alusszuk (lásd Ézsaiás 27:3).
Annak, hogy az emberek miért hajlanak arra, hogy a boszorkányóra valósságában higgyenek, minden bizonnyal annyi az oka, hogy egyes gaztetteket tipikusan az éj leple alatt szokás elkövetni, nem pedig fényes nappal. Nem ritka tehát, hogy az ember arra ébred, hogy olyan lopások, rablások, drogügyletek, nemi erőszak, vagy gyilkosságok híréről kell értesülnie, melyek mind az éjszakai órákban történtek. Már csupán ezért is tűnhet úgy számunkra, hogy a Sátán minden bizonnyal aktívabb ebben a napszakban. Azt viszont hiba volna elfelednünk, hogy minden gonosz tett mögött végső soron emberi döntés áll. Jézus Krisztus szavai ma is így hasítanak bele a szellemi éjsötétbe: "Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek" (János 3:19-20, KAR). Bármennyire is kényelmes volna a világ minden bajáért a Sátánt hibáztatni, tény, hogy az emberek maguk választják a rosszat. Sok minden, ami a "boszorkányórában" állítólag történik, azt a Sátán céljainak szentelt emberi szívek hányják ki magukból (lásd Máté 15:18-19; János 8:44).
Az is előfordul, hogy az Úr ébreszt fel minket éjszaka, hogy szívünkre helyezzen egy előzetesen fókuszunkban nem lévő személyt vagy ügyet, és így imában közbenjárhassunk érte. Ahelyett azonban, hogy egy elképzelt boszorkányórától rettegve remegnénk ágyunkban, az ébrenlét ezen óráiban is zenghetünk dicséretet Isten nevének a szívünkben lévő csendes igazság forgatása, vagy Igéje hangos recitálása által. Ilyenkor is imádkozhatunk azokért az emberekért, akiket Ő tesz a szívünkre, tudván, hogy a világmindenség Ura pont olyan aktív és irgalmas az éjszaka kellős közepén, mint bármely más időpontban. A kora hajnali órákat voltaképp nem is "boszorkányórának", hanem "a virrasztás óráinak" kellene tekintsük: közvetlen a keresztre feszítése előtti éjszakán az Úr Jézus így korholta tanítványát: "Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni" (Márk 14:37b, EFO). És bár ez valóban egy egyszeri esemény volt, továbbá Jézus közel sem feddeni akarta tanítványát, hanem az emberi test (értsd természet) erőtlenségére akart rámutatni (lásd Márk 14:38), mielőtt Ő testben felvitte az egész emberiség teljes erőtlenségét a keresztfára, próbáljunk meg mi is az Ő szűnni nem akaró közbenjáró imádságába becsatlakozni, ha netán ébren találna minket a hajnal. Ha nem tudunk elaludni, akkor ezt az időt is bölcsen használhatjuk arra, hogy megtisztítsuk szívünket az Úr színe előtt, és imádkozzunk az elkövetkező napért, hogy Atyánk akkor se engedje, "hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket" (Máté 6:13, EFO). Ha ekkor is Őt keressük, akkor mindegy, hogy a Sátán esetlegesen milyen rosszat szánt nekünk ezen órákra, Isten Szent Lelke jóra fordítja azt (lásd 1Mózes 50:20).
English
Mi az a boszorkányóra, és találunk-e bármit róla a Bibliában?
