Az úrvacsora alkalmával bort kell fogyasztanunk vagy szőlőlevet?


Kérdés: Az úrvacsora alkalmával bort kell fogyasztanunk vagy szőlőlevet?

Válasz:
Jogos a kérdés, hogy elfogadható-e a bor kiszolgálása (és/vagy elfogadása) az úrvacsora alkalmával. A téma vizsgálata során ne tévesszük szem elől a nagyobb kérdést, mégpedig azt, hogy mit jelképez az ital: a megváltó Urunk kiontott vérét, amellyel az új szövetséget szerezte.

Először is, tekintsük át a bor témáját a Szentírásban. Napnál világosabb, hogy az Ószövetségben fogyasztottak bort. Először akkor olvasunk a borral való élésről (vagy visszaélésről), amikor Nóé megrészegedett, és ruha nélkül feküdt a sátrában (1Mózes 9:21). Később látjuk, hogy Melkisédek bort szolgál fel Abrámnak (1Mózes 14:17-18). A 2Mózes 29:40-ben Isten elrendeli a bor használatát az áldozati rendszer részeként. Amikor Dávid király lett, emberei három napig étellel és borral ünnepeltek (1Krónikák 38-40). Ami azt illeti, a Zsoltárok 104:15 szerint Isten ajda a bort, „ami felvidítja az ember szívét." Az Úr azt is megígérte, hogy egy nap gazdag lakomát fog rendezni az övéinek, amely zsíros falatokból és „erős borból" fog állni (Ézsaiás 25:6, Károli).

Az Újszövetségben Jézus első csodája az volt, hogy a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta (János 2:1-11). Az Úr maga nemcsak fogyasztott bort (Lukács 7:34), hanem azt mondta, hogy a mennyben is együtt fogja velünk fogyasztani (Máté 26:29). Ráadásul Pál apostol azt mondta Timóteusnak, hogy sima víz helyett inkább bort igyon, hogy a gyomra helyrejöjjön (1Timóteus 5:23).

(A bor gyakori elfordulása ellenére a Biblia világosan tanítja, hogy a részegség elfogadhatatlan. Az Efezus 5:18 lényegretörően fogalmaz: „Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt".)

Azok tehát, akik az úrvacsora alkalmával bort fogyasztanak, bőven alá tudják támasztani a nézetüket, és a fenti példák (Nóét kivéve) azt mutatják, milyen jótékony lehet a bor, ha megfelelően és mértékkel fogyasztjuk.

Azok, akik a bor ellen szólnak, szintén nyomós érveket használnak, és ők is találnak a Szentírásban alátámasztást. Vegyük például a borral szembeni figyelmeztetéseket a Példabeszédek 4:17; 20:1 és 23:29-32 szakaszokban. Aztán a 3Mózes 10:9-ben az Úr azt mondja Áronnak, hogy se ő, se a fiai ne igyanak bort, amikor bemennek a Találkozás Sátorába (Egyszerű ford.), különben halállal lakolnak.

Akkor tehát bor vagy szőlőlé legyen az úrvacsora része? Egyetlen kemény és szilárd bibliai alapelv sem állítja, hogy az egyik jobb vagy elfogadhatóbb lenne, mint a másik. Ami azt illeti, az úrvacsorával foglalkozó szakaszok soha nem említik a bor vagy szőlőlé szavakat, pusztán „pohár"-ként utalnak a nedűre. Néhány gyakorlati dolgot azonban érdemes megfontolni. Ha az alkohol jelenléte bármilyen zavart kelt, akkor megfontolandó a használata. Nyilván egy gyülekezet sem szeretné, ha valaki pusztán azért nem venne úrvacsorát, mert ellene van az alkoholfogyasztásnak. Krisztus azt az utasítást adta, hogy „ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre" (1Korinthus 11:25). Kár lenne, ha a bor miatt valaki szem elől tévesztené a lényeget, és nem tenne eleget Krisztus parancsának.

Isten igéjében sehol nem látunk utalást a pohár tartalmának erjedési fokára. Ha azonban valakinek szilárd meggyőződése van azzal kapcsolatban, hogy melyik folyadék fogyasztásával tiszteli jobban az Urat, bátran ragaszkodhat a nézetéhez. De vigyázzunk, hogy ne feledjük el, hogy mit jelképez a pohár, és ne ítélkezzünk a testvérek felett, ha nekik más a személyes meggyőződésük.

English


Vissza a magyar oldalra
Az úrvacsora alkalmával bort kell fogyasztanunk vagy szőlőlevet?