Mit mond a Biblia a boldogtalan házasságról?


Kérdés: Mit mond a Biblia a boldogtalan házasságról?

Válasz:
Egy dolgot már rögtön a cikkünk elején leszögezhetünk: a boldogtalanság nem bibliai ok a válásra. Márk apostol evangéliumának 10:11-12 igerészében ez áll: „Ő pedig azt mondta nekik: Aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kel egybe, házasságtörést követ el." Isten Igéjének kőszikla alapján állva állíthatjuk, hogy embernek nincsen joga felbontani a házassági köteléket pusztán azért, mert boldogtalannak érzi magát benne. Isten szándéka mindig is az volt, hogy a házasság egy életre-szóló, felbonthatatlan kötelék legyen.

Az Efézusbeliekhez írt levél 5. fejezete világosan adja tudtunkra, hogy a házasság Isten és egyháza örök kapcsolatának jelképe. Ez az egyik oka annak, hogy Isten számára miért bír olyan kiemelt fontossággal a házasságaink épsége. A derékbatört házasságok mind a férjre és a feleségre is szörnyen pusztítólag hatnak, a gyermekekről nem is beszélve. Az anyagi csőd csak az egyik nemkívánatos velejárója lehet a válásnak. A család egysége a társadalom legalapabb építőköve kultúrától függetlenül minden társadalomban. A hívő felek között köttetett házasság pedig egyben a legkisebb gyülekezetet is alkotja. A válások kiugróan magas aránya drámai következményeket hordoz a társadalom egészére nézve is.

Azt persze nem mondhatjuk, hogy Isten akarata az, hogy életünk végéig boldogtalanok legyünk házasságunkban. Ő nem azt kívánja meg tőlünk, hogy szorítsuk össze a fogainkat és tűrve szenvedjünk. A házassági kihívásokat Isten nem úgy közelíti meg, hogy hogyan lehet magát a köteléket felszámolni, hanem hogy miképp lehetne a felmerült problémákat eloszlatni. Pál apostol világosan szól arról, hogy egyes házaséletbeli gondjaink démoni eredetűek is lehetnek (1. Korinthusbeliekhez 7:5). Isten Szent Lelke által arról ír, hogy amennyiben a házas felek szándékosan megfosztják egymást (és magukat) a szexuális együttléttől, akkor ez Sátánnak támadási felületet enged. Arra buzdítja hát mindkét házas felet, hogy közös beleegyezéssel testileg is keljenek egybe, hogy megolthassák a gonosz minden tüzes nyilát. Péter apostol ihletett levelében arra szólítja fel a férjeket, hogy szeressék feleségüket, hogy feleségükkel való közös imájuk ne ütközzön semmilyen gátba. Ezekből az igerészekből világosan kitűnik, hogy a házasság nem egy kellemes vasárnap délutáni sétára-, hanem sokkal inkább egy kőkemény szellemi hadszíntérre hasonlít, ahol a Vádló folyamatosan támadni próbál. A mi feladatunk ezekben a csatákban pedig az, hogy ne a házasság ellen-, hanem a házasságért tusakodjunk.

Isten mindig a békesség követésére, és béketűrésre int minket. Máté evangéliumának 18:15-16 igehelye olyan őszinte és nyílt párbeszédet sürget, mely szeretetteljes közegben kezeli a bűn által okozott keserűséget és sérelmeket. Arra is buzdít minket, hogy legyünk elég alázatosak ahhoz, hogy segítségért folyamodjunk. Isten arra hív el bennünket, hogy Őt tekintsük minden örömünk és boldogságunk legelső forrásának (Filippibeliekhez 4:4). Az Istenben való öröm, melyben a hívő ereje is rejlik, olyan kegyelmi ajándék, mely helyzettől és körülményektől függetlenül uralhatja szívünket. Az Isten teljes örömére vezető út egyik állomása sem igényli azt, hogy megházasodjunk, vagy hogy felhőtlen viszonyban legyünk házastársunkkal. Nem a házastársunkkal való kapcsolatunk minősége irányítja a békére és örömre való képességünket, hanem Istenünk Szent Lelke. Jakab apostolon keresztül azt is megtudhatjuk, hogy a mély és maradandó öröm pontosan az Isten szüntelen támogatásával kiállt megpróbáltatások gyümölcseiként érnek be életünkben.

A Filippibeliekhez írt levél részletesen járja körül az öröm és a boldogság közötti különbséget. Bár Pál apostol hosszú bebörtönzésének római szakaszában írta ezt a levelet, a Szent Lélek öröme mégis minden lapjáról túlcsordul. A „nagy öröm", „örüljetek", és „teljes öröm" kifejezések legalább 12-szer fordulnak elő ebben a levélben. Isten arra tanít minket ezen Igén keresztül, hogy hogyan lehetünk mély belső elégedettség birtokában akkor is, ha a látható földi körülményeink éppen ennek a szöges ellentettjére adnának okot. Pál apostol Jézus Krisztusba vetett bizalmáról és hitéről ír, arról, hogy Isten hogyan változtatta meg a szenvedésről való teljes felfogását. Teszi ezt mindazok ellenére, hogy testét súlyos láncok igája terheli.

Az Efézusbeliekhez írt levél 5: 25. és 28. igeverseiben Isten jól érthető utasítást adott minden férjnek. Ezt így olvassuk: „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti." A feleségeknek pedig Isten azt az utasítást adja, hogy engedelmeskedjenek Isten vezetésének (22.vers), valamint hogy szívből tiszteljék férjüket (33. vers). Mindkét fél — szemeit szüntelen Jézusra szegezve — alá kell rendelje magát házastársának (Efézusbeliekhez 5:21). Ha mindkét házasfél teljesíti bibliai kötelességeit, akkor boldogság és öröm uralja majd házasságukat. Ugyan melyik feleségnek esne nehezére engedelmeskedni és tisztelni azt a férjet, aki úgy szereti őt, mint Jézus Krisztus szereti egyházát? Vajon melyik férj lenne szeretetlen azzal a feleséggel szemben, aki nagyra tarja-, és szívből követi őt? A sajnos igen sűrűn előforduló házaséletbeli boldogtalanság fő oka az, hogy egyik-, vagy egyik fél sem mutat hajlandóságot arra, hogy Isten világosan kijelentett akaratának engedelmeskedjen. Az is megesik, hogy a boldogtalanság hátterében az egyik házas fél fel nem dolgozott személyes problémái állnak, melyek óhatatlanul beszivárogtak a házasságba. Az ilyen esetekben a házasgondozást kiegészítve nagy segítség lehet a lelkipásztorral és keresztény lelkigondozóval folytatott személyes konzultáció-sorozat.

Még ha a boldogtalan házasságnak az is az oka, hogy a hívő „felemás igában" van hitetlen házastársával, akkor is fennáll mindig az esélye annak, hogy a hívő fél szeretetteljes és türelmes magatartásával valamint tiszta életvitelével az Úrhoz vezetheti hitetlen házastársát. „Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek" (1.Péter 3:1). A Szentírás konkrétan azokhoz szól, akik hitetlenekkel élnek házasságban. A Korinthusbeliekhez írt első levél 7:12-14 igehelyén ezt így olvassuk: „...Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében..."

Végül pedig jó, ha emlékeinkbe idézzük, hogy „...az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön" (1. Péter 3:12). Isten jól ismeri a boldogtalan házasság minden kínját (lásd Izráel számos engedetlenségét és elhajlását), és jól érti testi késztetéseinket is. Pontosan az ilyen helyzetekre (is) adta nekünk élő és ható Igéjét. Ő inkább vágyik az Igéjének való engedelmességünkre, mint bármilyen áldozatunkra. Az Istennek való engedelmesség mindig meghozza az öröm gyümölcseit (Rómabeliekhez 16:19).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia a boldogtalan házasságról?