Kérdés
Ugyan miért bízzak a Bibliában? A Biblia megbízható egyáltalán?
Válasz
Mindannyian bízunk valamiben. Még a legszkeptikusabb emberek is sok dolog iránt táplálnak bizalmat. Mikor felállunk, akkor előzetes tapasztalatainkban bízva azt reméljük, hogy lábaink megtartanak minket. Mikor pedig leülünk, akkor abban, hogy az adott ülőalkalmatosság képes lesz testsúlyunkat megtartani. Bízunk abban, hogy mikor belégzünk, elegendő mennyiségű oxigén jut környezetünkből a tüdőnkbe, és így a testi életünk fenntartásának alapjául szolgáló metabolizmus ezen folyamata nem marad abba. Mikor fejünket álomra hajtjuk, bízunk abban, hogy a bolygónk továbbra is folytatja majd Nap körüli pályáját, és újra eljön a reggel. Tudattalanul is bízunk ezekben a dolgokban, hiszen múltbéli tapasztalataink tudatalatt is mind azt sugallják, hogy ezek a folyamatok megbízhatóan működnek. Ha nem volna bennünk ez a fajta “ősbizalom”, akkor gyakorlatilag életünk minden pillanatát véget nem érő bizonytalanság és rettegés uralná.
Ugyanezen elv érvényesül az Istenbe való hit, és a Szavába vetett bizalom területén is. Mi választjuk meg, hogy miben/kiben bízunk. Az istenhit mindenekelőtt azt jelenti, hogy hiszünk Isten létezésében, hogy hisszük, hogy Ő pontosan Az, Akinek a Bibliában kijelentette magát, valamint hogy az Ő személyébe vetett bizalmunk – vagy annak hiánya – életünkre néző örök következményeket hordoz magában. Az a széles körben elterjedt tévhit, mely szerint a hit ellentettje a köznyelvi értelemben vett “hitetlenség”, egész egyszerűen egy hibás logikai következtetésen alapul, a hitetlenség ugyanis szintén egy tudatos döntés eredménye. Szabadon választhatjuk annak a hitét, hogy Isten nem létezik, vagyis hogy valójában nincs is rajta mit megismerni (hiszen nem létezik), továbbá hogy ez a nézet semmiféle kihatással nincs a jelen életünkre, mint ahogy arra sem, ha ezután a létsík után mégis következne valami. Kicsit sem túlzás azt állítani, hogy Isten létezésének tagadása sokkal nagyobb hitet igényel, hiszen az effajta felfogás kérdések egész tömegét vonja maga után. Mindazoknak tehát, akik vitatják a Biblia által közvetített világképet, számos nyílt kérdésre maguknak kell választ adniuk, legyen szó akár a minket kürölvevő mikro- és makrokozmosz komplexitásáról, vagy konkrétan az élet - és ebből következőleg - saját létezésük értelméről. Nem meglepő, hogyha hosszas, kimerítő keresés után hasonló konklúzióra jutnak, mint a brit analitikus filozófus, matematikus, és valláskritikus Betrand Russel, aki azt mondta, hogy amennyiben a síron túli élet csupán egy mítosz, akkor a sír előtti életnek sincs semmi értelme. (A teljes életet magába foglaló Isten tagadása már csupán logikai szükségszerűségből is a nihilizmusba, vagyis a nagybetűs semmi bálványozásába torkollik. Ebben a kontextusban halál, vagy a végső megsemmisülés, gyakorlatilag az élet alól feloldozó létcéllá magasztosul – lásd Példabeszédek 8:36 - a fordító megjegyzése).
Mielőtt eldöntjük, hogy pontosan kiben, vagy miben bízunk, tudatalatt-, de tudatos szinten is, esélyeinket latolgatjuk: mikor gyermekként játszottunk, felmértük, hogy át tudjuk-e ugrani az előttünk lévő árkot, mielőtt nekifutottunk, és saját erőnkben és tapasztalatunkban bízva elrugaszkodtunk. Hasonló körültekintéssel járunk el felnőttként is mielőtt eldöntjük, hogy melyik pénzintézetben bízzunk, hogy hova fektessük be megtakarításainkat – csak, hogy két példát említsünk. A Biblia a bizalom tekintetében is igen megrázó állításokat tesz magáról. Egyesek úgy gondolják, hogy kedvükre kiválogathatják a Szentírás azon részeit, melyek jó érzéssel töltik el őket, vagy amelyek éppen alátámasztják saját elképzeléseiket, a nem-tetsző igerészeket meg simán figyelmen kívül hagyhatják. A Biblia azonban egyszer sem jogosít fel minket erre, sőt kifejezetten kárhoztatja az efféle gyakorlatot. Isten Igéje nem kevesebbet állít magáról, mint hogy a teljessége Istentől ihletett (2.Timótheushoz 3:16), hogy maradéktalanul és abszolút módon igaz (Zsoltárok 119:160, János 17:17), valamint hogy életünk elengedhetetlen útmutatójául szolgál (Zsoltárok 119:105; Lukács 4:4). Ha úgy döntünk, hogy nem bízunk ezen kijelentések igazságtartalmában, akkor a Biblia minden további állítása is hitelét veszti szemünkben. Ha tehát kizárólag Isten szívet gyönyörködtető ígéreteiben bízunk, de azt már nem hisszük igazán, hogy a szívünkben teret is kell engednünk Isten Szent Lelkének, hogy Ő feltárja előttünk bűneinket és bűnbánatra vezessen minket, akkor sajnos csupán ábrándokat kergetünk.
Ha úgy határozunk, hogy a Biblia megbízhatatlan, akkor máris azzal a problémával találjuk szemben magunkat, hogy valamilyen épkézláb magyarázatot kell adnunk arra, hogy hogyan (volt) képes leírása után több száz és ezer évek múlva bekövetkező jövőbeli eseményeket ismételten előrejelezni. A Szentírás több, mint 2500 próféciát tartalmaz, melyek közül 2000 már beteljesült, a további 500 valóra válását pedig az idő kibontakoztával fogjuk meglátni, hiszen azok jó része a végidők végső fejezeteire vonatkoznak. Ezen próféciák hibátlan és pontos beteljesülésének matematikai valószínűsége egy a 1020000 -hez. Abban bízni tehát, hogy a bibliai próféciák csupán színes mesék csak úgy lehet, ha számtalan történelmi tényt, és minden matematikai valószínűséget figyelmen kívül hagyunk .
Kétségtelen, hogy jó pár dolgot számba kell vennünk, mikor a Biblia megbízhatóságát latolgatjuk. Vegyük először azt a sokat támadott kijelentést, mely szerint a Biblia azért igaz, mert azt állítja magáról, hogy igaz. Nyilvánvaló, hogy eszement dolog volna csupán ezen kijelentésre alapozni a Bibliába vetett bizalmunkat. Egy vadidegen embernek sem adnánk át bankkártyánkat, aki azzal nyugtatgatna minket, hogy minden további nélkül odaadhatjuk azt neki, hiszen ő egy igen megbízható személy. Az viszont igencsak logikus lépés volna, hogy a Biblia ezen kijelentését a tények tükrében kezdjük vizsgálni, pro és contra érveket keresve.
A Biblia emberi írói is segítségünkre vannak abban, hogy megbízhassunk a Bibliában. Az ószövetségi írók saját bevallásuk szerint is Isten szavait közvetítették (2.Mózes 20:1–4; 5.Mózes 8:3; Ézsaiás 1:2; Jeremiás 1:1–13). Maga Isten volt az, aki egyeseket prófétának, királynak, bírának és katonai vezetőnek jelölt ki, és vértezett fel Szent Lelke bölcsességével és erejével. Az emberek, akik felé ők szolgáltak, pedig el is ismerték Isten ezen elhívását elöljáróik életében. A próféták sokszor a következő szavakkal kezdték bejelentéseiket: “Ezt mondja az Úr” (lásd Jeremiás 45:2; Zakariás 7:13). Annak ellenére, hogy tudták, hogy a próféta mindig Isten nevében szól, sokszor mégis lázadással és próféta üldözésével válaszoltak (Máté 23:37; 1.Királyok 19:10; Apostolok Cselekedetei 7:52). A prófétának nyilvánvalóan semmiféle világi előnye nem származott abból, hogy kellemetlen igazságokat közvetített olyan embereknek, akik a rossz hírek hallatán sokszor a hírvivő személye ellen fordultak, és annak életére törtek. A próféták azonban ennek tudatában is hirdették Isten Igéjét, mert teljesen meg voltak afelől győződve, hogy az Úr felelősségre vonja őket, ha nem hűen és hitelesen képviselik Őt. A próféták által közvetített üzenetet aztán lejegyezték, hogy az a jövő generációinak is hozzáférhető legyen. Így jött létre a Biblia, amit Isten Igéjének fogadtak el az emberek, amire maga az Úr Jézus Krisztus is így hivatkozott (Máté 4:10; Lukács 4:8).
Az Újszövetség írói maguk is megnevezik az Írás Istentől való rendeltetését, a mögötte meghúzódó szándékot. Lukács, aki egy művelt és tehetséges orvos/történetíró volt, aki Pál apostol missziós útjához is csatlakozott, evangéliumának első fejezetében így deklarálja írása célját: “A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének: Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus, hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál” (Lukács 1:2-4). Lukács személyesen kutatta fel a Jézus személyére és földi szolgálatára vonatkozó tényeket, hogy képes legyen igaz történetet közölni az utókorral. Így született meg a Lukács evangéliuma és az Apostolok Cselekedeteinek könyve is.
Pál apostol különböző gyülekezetekhez írt leveleit úgy fogadta a célközönség, mint hogyha az egy az egyben Isten hozzájuk kimenő szava volna (1.Thesszalonikabeliekhez 2:13) – mint ahogyan az is! Azt is fontos megjegyeznünk, hogy a legtöbb újszövetségi író mártírhalált szenvedett Jézus Krisztusról tett bizonyságáért. Igen valószínűtlennek hat, hogy ilyen sokféle ember, akiknek mindegyike azt állította, hogy ugyanazon egy igazságot hirdeti, extrém üldöztetésnek teszi ki magát, és végén életével fizet, mikor pontosan tudja, hogy amit hirdet csupán hazugság.
Egy további ok, ami segít bízni a Biblia kijelentéseiben magában a gyümölcseiben keresendő, vagyis a megváltozott életek tömegében a századok hosszú sorában. A Biblia királyok, despoták és diktátorok szándéka ellenére mind a mai napig minden idők legolvasottabb könyve, hiába próbálták betiltani, elégetni, vagy akár egész nemzetekkel elfeledtetni. Igéje olyan élő reménység forrása, amely szellemi kútfő semmilyen más vallásos irodalomban nem található. Ezért (volt) képes emberek millióinak átformálni az életét. Míg a világ minden vallása az adott istenséghez, vagy szellemi elvekhez való igaz odaadásról papol, valójában a félelem, az emberi erőfeszítések és a megfélemlítés szelleme tartja össze őket. A Biblia olyasvalamit ígér, amit semelyik más írás nem: életet, reményt, szeretetet és felsőbb rendeltetést, mint Isten nekünk adott ajándékait. Igéje gyilkosok, gyávák, hazugok, igaz és igaztalan királyok sőt, egész nemzetek életét alakította már át gyökeresen. Ez csak úgy lehetséges, hogy a Biblia az emberi szívbe beírt igazsággal egy húron pendül, így képes Igéje lelkünk legmélyebb valójába hasítani (Prédikátor 3:11). A Bibliát le lehet nézni, tudatosan figyelmen kívül lehet hagyni, vagy még akár gyűlölni is lehet, a szavát megszívlelő emberek életére gyakorolt óriási hatását viszont nem lehet meg nem történtté tenni, vagy eltagadni.
Száz szónak is egy a vége: Isten szabad akaratot adott mindenkinek, hogy azt tegye, és azt válassza, amiben hisz, amit helyesnek lát. Kézjegyét azonban a teljes teremtésen rajtahagyta, és egy használati útmutatót is adott az élethez, hogy azt követve Hozzá, vagyis a túláradó és bővölködő Életre, eljuthassunk (Zsoltárok 19:1; 119:11; 1.Péter 2:11–12). Igéje számtalanszor bizonyságot tett már arról, hogy minden tekintetben megbízható. Mindazok tehát, akik bíznak a Biblia kijelentéseiben, biztos alapra építik életüket (lásd Máté 7:24-28).
English
Ugyan miért bízzak a Bibliában? A Biblia megbízható egyáltalán?
