Mikor nevezhető egy tan(ítás) teljesen bibliainak?


Kérdés: Mikor nevezhető egy tan(ítás) teljesen bibliainak?

Válasz:
Egy tan csak akkor tekinthető valóban bibliainak, ha azt a Biblia konkrétan tanítja. Egy kérdés lehet bibliátlan (ellent mond a Biblia tanításainak), Biblián kívüli (a Biblia nem említi), Biblián alapuló (kapcsolódik a Biblia tanításaihoz, biblikus) vagy bibliai.

A bibliátlan diktrína egy olyan tanítás, amely ellentmond a Biblia világos tanításának. Például az a nézet, miszerint Jézus vétkezett, bibliátlan. Szöges ellentétben áll azzal, amit a Biblia több helyen is tanít, beleértve a Zsidók 4:15-öt. „...olyan főpapunk van, ... aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt."

A Biblián-kívüli tan egy olyan tanítás, amelyet a Biblia nem tanít közvetlenül. Ez lehet jó vagy rossz. Ha például részt veszünk egy demokratikus választáson, az jó gyakorlat, de erre a Biblia konkrétan nem szólít fel. Bizonyos ünnepek megtartása gyakran se nem jó, se nem rossz. „Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében" (Róma 14:5). Bármilyen, a böjt megtartására vonatkozó tanítás például Biblián kívüli.

Ezen kívül vannak olyan tanítások, amelyek bibliai alapelvekre épülnek, de a Biblia konkrétan nem tanítja. A Biblia például soha nem beszél a cigarettázásról. Azt viszont az 1Korinthus 6:19-20 alapján elmondhatjuk, hogy ezt a gyakorlatot el kellene kerüljük: „testetek... a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok[.] Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. Ha egy tanítás bibliai alapelvekre épül, akkor bátran mondhatjuk, hogy az egy biblikus tanítás.

A bibliai tanok pedig konkrétan a Bibliából származnak. Ilyenek például: Isten teremtette az eget és a földet (1Mózes 1:1); az ember bűnös (Róma 3); Jézus szűztől született Máté 1:20-25, Lukács 1:26-38); Jézus fizikailag meghalt és szó szerinti feltámadt (1Korinthus 15:3-11); az üdvösség egyedül kegyelemből, egyedül hit által érhető el (Efezus 2:8-9); a Szentírás ihletett (2Timóteus 3:16-17), stb.

Probléma akkor adódik, ha az emberek összekeverik ezeket a kategóriákat. Ha például azt tanítjuk, hogy a hívő eldöntheti, hogy a szűztől való születést elhiszi vagy sem, akkor a Biblia egyik alaptanítását utasítjuk el. Ezzel egy bibliai tant jelentéktelennek minősítünk. Aztán vannak olyanok, akik a Biblián kívüli tanításokat bibliai tanoknak állítják be. A személy véleményének és preferenciáinak isteni tekintélyt adunk. Ez gyakran az öltözködés, zene és étel kapcsán merül fel. Amikor „olyan tanításokat [tanítunk], amelyek emberek parancsolatai" (Márk 7:7), akkor farizeusokká válunk, akiket Jézus keményen elítélt.

Amikor a Szentírás világosan tanít valamit, akkor beszéljünk világosan és határozottan. A Biblián kívüli témákban pedig kerüljük a dogmatikus kijelentéseket. Ahogy a mondás is tartja: a lényeges dolgokban egység, a kevésbé lényeges dolgokban változatosság, minden másban pedig szeretet.

English


Vissza a magyar oldalra
Mikor nevezhető egy tan(ítás) teljesen bibliainak?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől