settings icon
share icon
Kérdés

Elképzelhető olyan eset, mikor egy igerészt a közvetlen szövegkörnyezetétől megfosztva is tartalmilag hitelesen lehet idézni?

Válasz


Ha egy adott igét szövegkörnyezetéből kiragadnak, akkor az általában félreértések/hibás értelmezések táptalaja lehet, sőt, értelmi és gyakorlati hibákhoz vezethet. Azonban ez nincsen szükségszerűen mindig így. Mikor csupán egyetlen igerészt idézünk, akkor azzal nyilvánvalóan kiemeljük azt szövegkörnyezetéből, ez világos. Ugyanakkor ez nem jelenti feltétlenül, hogy helytelenül használjuk a szóban forgó igét, vagy hogy tudatosan visszaélnénk vele. Számos olyan ige, melyet szövegkörnyezetén kívül használnak, önmagában is gyönyörűen megállja a helyét (lásd a Példabeszédek könyvének majd' minden igéjét). Más esetekben azonban nagyon is szükséges, mi több, elengedhetetlen, a szövegkörnyezet figyelembevétele ahhoz, hogy helyesen értelmezzük, és majd gyakorlatba is átültessük Isten írott útmutatását.

Mind a helyes-, mind pedig a helytelenül idézett igerészek esetében igaz, hogy az idézetet citáló beszélő/író szándéka igen nagy szerepet játszik. Ha a szövegkörnyezetén kívül helyezett igét más mondandó kifejezésére használják, mint azt a Biblia szerzője (egyedül Isten teljessége) szándékozta, vagy ha tudatosan hagyják figyelmen kívül a kontextust, akkor nyilvánvalóan hazug módon élnek az igerésszel. Ha azonban az adott igevers sértetlenül és maradéktalanul visszaadja a szerző eredeti szándékát, és tiszteletben tartja a teljes igei passzus kijelentését, vagyis azzal bontatlan összhangban van, akkor minden további nélkül szabad és helyes egy-egy igét a kontextusán kívül is idézni. Vigyázzunk azonban, mert ártó szándék nélkül is lehet helytelenül idézni az igét. Sokunkkal előfordult már, hogy egy vélt felismerésünket(!) annyira alá akartunk támasztani Isten élő Igéjével, hogy észre sem vettük, hogy az idézett szövegrész valójában nem is arról szól, amit mi hinni és bizonygatni vélünk.

Egy igerész helytelen, sőt, ártó szándékból történő idézésére való szemléletes példa Lukács evangéliumának 12:19 igehelyének kiragadása. Jézus így szólt: “És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!” Itt nyilvánvalóan Jézus Krisztus életfilozófiájának rövid, kivonatos változatát láthatjuk. Igaz?! Mindaddig, amíg el nem olvassuk az igerész kontextusát, akár még ezt is hihetnénk. Tévesen. Az Úr Jézus valójában a kiragadott mondat szöges ellentettjét állítja, mikor a bolondnak mondott gazdag ember ezen megnyilvánulását éppen mennyei tanítása ellenpontozásaként használja. Az előbbiek valójában nem is Jézus szavai, hanem Ő idézi a gazdagság kábulatában elvesző embert, mikor pontosan rámutat, hogy Isten az ilyen hedonista, élvezethajhász életfelfogást nem jutalmazza örök élettel, hanem elítéli azt.

Habakuk próféta Istentől ihletett könyvének 2:15 igerésze is sokszor esik méltatlan lerövidítés áldozatául, különösképp ha az alkoholfogyasztást akarják kárhoztatni. Ez a példa kifejezetten jó, ugyanis jól szemlélteti milyen könnyű átesni a ló túl' felére: a vak vallásos hitbuzgóság - ami a büszkeség és szellemi felfuvalkodottság melegágya és egyben biztos indikátora is - szívesen elhitetné velünk, hogy teljesen tartózkodnunk kell olyan ételektől és italoktól, melyeket - amennyiben mértékkel élünk velünk - hálaadással fogyaszthatunk. A mindig tanuló, de a megértésre soha el nem jutó hamis tanítókkal ellentétben, akik sokszor tudatosan forgatják ki és ferdítik el Isten Igéjét saját és hallgatóságuk kárára, valláskárosult embertársaink szentül hiszik, hogy saját maguk által fonott köteleikkel, valamint önnön erőfeszítéseikből eszkábált igáikkal éppen Isten aratásában/vetésében dolgoznak. Távolabb azonban nem is lehetnének az Igazságtól. De nézzük csak meg mit mond Isten prófétáján keresztül: “Jaj annak, a ki megitatja felebarátját [részegítő itallal]” (Habakuk 2:15 - betoldva). Gyorsan le is vonhatjuk a következtetést, hogy nyilvánvalóan sosem szabad meghívni a havert egy sörre, vagy a barátnőt egy pohár borral megkínálni. Mindaddig ebben az elhamarkodott tévhitben maradunk, míg el nem olvassuk a teljes igerészt, mely így szól: “Jaj annak, a ki megitatja felebarátját [részegítő itallal], epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmöket!" (betoldva). Láthatjuk tehát, hogy nem arról van szó, hogy időnként ne ihatnánk meg egy pohárkával mások társaságában, hanem hogy az ítélet napján igen rossz soruk lesz azoknak, akik azzal a konkrét céllal itatják le embertársukat, hogy annak meggyengült állapotát önnön szórakozásukra, alantas testi késztetéseik erőszakos-, de főleg gyáva kiélésre használják. Mivel Isten Igéje természetfeletti eredetű, ezért több síkon is jelentést hordoz. Ezek a jelentések hagymahéjszerűen fedik egymást, és egymásnak soha sem mondanak ellent, soha. Így ez az ige egy képi pontosságú jövendölés a kereszten a mi meztelenségünket (szellemi értelemben a bűn jelképe – lásd Ádám és Éva szemeinek megnyílása) elhordozó Jézus Urunk értünk önként vállalt szenvedéseiről, csak úgy mint egy metafora a (szellemi) Babilon bűneiről. Ez a birodalom paráznaságának borával (bukott angyali teremtmények vallásos tisztelete, okkult tudományok tömege, a szexuális aberráció minden formája stb.) részegítette a környező nemzeteket, így Isten választott népét is, ezért Isten életet adó Igéjének egészében következetesen mindig Sátán lélek-gyilkos mesterkedéseinek summás jelképe.

Az előbbi két példa jól szemlélteti, hogy egyes igék, illetve egyes igék részei, önmagukban állva nem alkalmasak az igaz szellemi tanítás közvetítésére. A Biblia szorgos tanulója “...a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét” tehát mindig nagy körültekintéssel jár majd el (2.Timótheus 2:15), hogy elkerülje kontextus csonkaságából fakadó értelmi buktatókat.

Ezek mellett az is evidens, hogy nem minden ige torzul el, ha szövegkörnyezetéből kiemeljük. Számos olyan példát sorolhatunk, mikor csupán egyetlen igét, vagy annak akár csupán egy töredékét idézzük és mégis teljességgel képesek vagyunk Isten eredeti szándékát hitelesen közvetíteni. Ha mondjuk azt szeretnénk embertársunk szívére kötni, hogy a lelki üdvösség Isten kegyelmi ajándéka, akkor minden további nélkül használhatjuk a János 3:16-ot a szövegkörnyezet ismertetése nélkül is. “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ez a kijelentés önmagában is tökéletesen megállja helyét, hiszen pontosan érthető, hogy mit mond, és még ha csak magán ezen az egy igén futunk át az egész fejezetből, akkor is igaz, hogy tartalmilag teljes összhangban van János evangéliumának 3. fejezetével.

Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy időnként teljesen helytálló lehet egy-egy igét szövegkörnyezetéből kiragadva idézni, más esetekben viszont kifejezetten problematikus. Ha a kontextus nélkül idézett igevers más jelentést sugall vagy közvetít, mint a tartalmilag egybefüggő szövegrész egésze, akkor sosem szabad azt a szövegkörnyezet ismertetése nélkül használni. Mindig, mikor valaki csak egy-egy elszigetelt igét idéz, jól tesszük, ha azt visszahelyezzük a kontextusába, hogy egyszersmind megállapíthassuk, hogy az igehirdető fejtegetései egy húron pendülnek-e az igeszakaszból kitűnő isteni szándékkal, vagy sem.

English



Vissza a magyar oldalra

Elképzelhető olyan eset, mikor egy igerészt a közvetlen szövegkörnyezetétől megfosztva is tartalmilag hitelesen lehet idézni?
© Copyright Got Questions Ministries