Mit mond a Biblia arról, hogy a szülők örökséget hagynak gyermekeikre?


Kérdés: Mit mond a Biblia arról, hogy a szülők örökséget hagynak gyermekeikre?

Válasz:
A biblia ősatyaák (pátriárkák) tiszteletük jeléül hagytak örökséget fiaikra és egyes esetekben lányaikra is. Az örökség az utódok anyagi ellátását és család státuszának fenntartását is szolgálta. Az öröklésről szóló első történeteket az Ószövetségben, főleg Mózes öt könyvében és Józsué könyvében találjuk. A Szentírás tanúsága szerint Isten az ígéret földjét hagyta gondoskodása jeleként választott népére, vagyis az Izraelitákra. Mivel a föld örökre Ízráel 12 nemzetsége között lett felosztva, így a törzsek egyes tagjainak nem is állt jogukban azt 7 évnél tovább bérbe adni, vagy végérvényesen eladni. Ha rá is kényszerültek arra, hogy átruházzák azt másra, akkor a 7. évben, azaz a „kürtölésnek esztendejében", az ún. Jubileum évében, (3.Mózes 25:23-38) a föld vissza kellett szálljon az eredeti tulajdonosára. Isten Igéje pontosan meghatározta az örökösödés szabályait is. Ezek szerint a legidősebb fiú kétszeres örökséget kapott (5.Mózes 21:15-17). Ha nem voltak férfi utódok, akkor női utódok is örökölhették apjuk földjét (4.Mózes 27:8). Közvetlen utódok hiányában egy kedves szolga-, vagy egy távolabbi rokon örökölhette a szóban forgó ingatlant (1.Mózes 15:2; 4.Mózes 27:9-11). A földbirtok soha és semmilyen körülmények között nem szállhatott át más törzsek tagjaira. A föld ilyentén formán való továbbadása volt a biztosítéka annak, hogy a bővebb család tagjainak a túlélése és jólléte biztosítva legyen. A javak továbbörökítése elvárt és természetes dolog volt, csak a Példabeszédek könyvének 13:22-es igerésze említi erényként.

Az Újszövetség már nem anyagi-, hanem sokkal inkább szellemi örökségről beszél. Lukács evangéliumának 12:13-21 igerészében Jézus Krisztus szavaiban még le is szállítja az evilági örökség jelentőségét, mikor arról tanít minket, hogy az örökség kapzsisághoz-, és a vagyonhoz való beteges ragaszkodáshoz vezethet. Sokkal jobban tesszük – mondta – ,ha a mennyek országára gyűjtünk kincseket. A mi szellemi örökségünk teljessége, az Izraeliták anyagi örökségéhez hasonlóan, Istentől jön (Apostolok Cselekedetei 20:32; Efézusbeliekhez 1:11, 14, 18). Éppúgy mint Ábrahám (Zsidókhoz 11:8, 13), mi sem kapjuk meg örökségünket evilági – pára módjára tovaszálló – életünkben (1 Péter 1:4). Hogy pontosan mi az örökségünk? A 37. zsoltár 11. verse-, valamint a Máté evangéliumának 5:5 igehelye bizonyos tanúsága szerint az egész Föld. Jakab apostol levelének 2:5 verse Isten országát említi, míg a Zsidókhoz írt levél 11:16 igehelye mennyei városról beszél. A Korinthusbeliekhez írt első levél 2:9 igerésze szerint örökségünk olyan dolgok és élmények tömege „a miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek." A Jelenések könyvének 21. fejezete pedig úgy írja le az Isten által újjáteremtett eget és földet, ahol Isten együtt lakozik megváltottjaival, és ahol minden könnyet, fájdalmat és keserűséget eltöröl. Ott halál sem lesz már, soha örökké.

Bár az ég és a föld elmúlnak, Isten Igéjéből egy iotányi (ékezetnyi) sem vész el. A törvény tehát örökké megáll. Újtestamentumi keresztényekként azonban – a szeretet minden más rendeletet magába foglaló törvényének engedelmeskedve – már nem vagyunk a „parancsolatoknak tételekben való" törvényeinek alávetve, amint azokat az Ószövetségbe találjuk. Nekünk már a „nagy parancsolat" elhívása szerint kell járnunk, mely szerint Istent-, másokat és magunkat is szeretnünk kell (Máté 22:34-40). Az Ószövetség tele van gyakorlati tanácsokkal, hogy mindezt hogyan valósíthatjuk meg.

Az Írás tükrében azt mondhatjuk az örökösödésről, hogy ez volt a módja annak, ahogyan a szülők földi pályájuk zárultával gyermekeikről gondoskodtak. Modern korunkban az örökség nem szükségszerűen földet, ingatlant, vagy egyéb anyagi javakat kell jelentsen. Az örökség jelentheti azt is, hogy a szülők jó jellembeli vonásokat hagynak gyermekeikre, hogy gondoskodnak arról, hogy kiteljesítő és keresett szakmájuk legyen, vagy hogy jó oktatásban részesüljenek. Mikor azonban az örökség szó napjainkban elhangzik, akkor legtöbbünk anyagi dolgokra gondol. Kijelenthetjük, hogy erős bibliai alapja van annak a gyakorlatnak, mely szerint a szülők tulajdonukat, vagyonukat, vagy földjüket gyermekeikre hagyják. Ugyanakkor az nem helyes dolog, ha a szülők — majdhogynem saját szájuktól megvonva a falatot — kényszeresen törekszenek mindenüket gyermekeikre hagyni. Az örökség hátrahagyását soha sem motiválhatja bűntudat, lelkiismeret-furdalás, vagy bárminemű külső kényszer. Hajtóereje sokkal inkább a szeretet kell legyen, hiszen ez a gyermekeink iránt érzett nagyrabecsülésünk és törődésünk végső kifejezése. A legfontosabb azonban mégis az, hogy a szülők gyermekeik nevelése során tudatosítsák utódaikban, hogy mennyivel nagyobb örökséget kapnak majd, ha szívből követik az Úr Jézus Krisztust. A szülőknek közvetíteniük kell gyermekeik felé Isten életükre szóló rendeleteit (5.Mózes 6:6-7; Efézusbeliekhez 6:4) , és arra kell törekedjenek, hogy elvezessék őket Istenhez (Márk 10:14). Ez ugyanis messze a legnagyobb örökség, amit szülő valaha is adhat gyermekének.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia arról, hogy a szülők örökséget hagynak gyermekeikre?