Mit mond a Biblia a munkáról?


Kérdés: Mit mond a Biblia a munkáról?

Válasz:
„Soha senkinek sem kellene dolgoznia. A világon szinte minden nyomorúságnak a munka az oka. Nevezz meg szinte bármilyen gonoszságot, biztos, hogy a munkából fakadt, vagy abból, hogy olyan világban élünk, amely munkavégzésre van kitalálva. Ahhoz, hogy megszüntessük a szenvedést, abba kell hagynunk a munkát." Ezek a szavak Bob Black 1985-ös, „The Abolition of Work" (A munka betiltása) c. esszéjének kezdő sorait képezik. Egy szabadidőt kedvelő társadalomban sokan szívből azonosulnának Black érzésével. Az amerikaiak az éber órák kb. 50%-át munkával töltik. Átok a munka, vagy olyasvalami, amire az embereket egyedi módon megtervezték? Erős ellentétben Bob Black meglátásával, a Biblia visszatérő témája a munka jellegének jótékony hatása és jelentősége.

A munka eredetéről az 1Mózes könyvében olvasunk. A bevezető szakaszban Isten az elsődleges munkás, aki a világ megteremtésével foglalatoskodik. A Biblia azt állítja, hogy Isten hat napig dolgozott, a hetedik napon pedig megpihent. Isten volt az első, aki a földön dolgozott, ezért a jogszerű munka Isten tevékenységét tükrözi. Mivel Isten önmagában jó, a munka is jó önmagában (Zsoltárok 25:8; Efezus 4:28). Mi több, az 1Mózes 1:31 szerint Isten, amikor látta munkája gyümölcsét, azt mondta róla, hogy nagyon jó. Isten megvizsgálta és kiértékelte a munkája minőségét, és amikor úgy vélte, hogy jó munkát végzett, örömét lelte az eredményben. Ennek a példájára nyilvánvaló, hogy a munkának produktívnak kell lennie. Úgy kellene a munkát végezni, hogy az a legjobb minőséget eredményezze. A munka jutalma az a tisztesség és megelégedettség, amely a jól végzett munkával jár.

A 19. zsoltár azt mondja, hogy Isten a munkája révén jelenti ki magát a világnak. Az általános (természeti) kijelentés révén Isten létezése a föld minden embere előtt ismertté válik. A munka tehát a munkásról árul el valamit. Feltárja az alapvető jellemét, motivációját, képességeit, készségeit és személyiségjegyeit. Jézus a Máté 7:15-20-ban ugyanezt az alapelvet visszhangozta: a rossz fa csak rossz gyümölcsöt terem, a jó fa csak jó gyümölcsöt. Az Ézsaiás 43:7 azt állítja, hogy Isten a maga dicsőségére teremtette az embert. Az 1Korinthus 10:31-ben azt olvassuk, hogy bármit teszünk, Isten dicsőségére tegyük. Dicsőíteni azt jelenti, mint „pontosan képviselni". Ezért a hívők munkája pontos képet kellene fessen a világ előtt Isten igazságosságáról, hűségéről és kiválóságáról.

Isten a maga képére teremtette az embert, olyan jellemvonásokkal, amelyek benne is megvannak (1Mózes 1:26-31). Azért teremtette az embert, hogy vele együtt munkálkodjon a világban. Isten ültetett egy kertet, és belehelyezte Ádámot, hogy gondozza és művelje (1Mózes 2:8, 15). Továbbá Ádámnak és Évának meg kellett hódítaniuk a földet és uralkodni felette. Mit jelent ez az eredeti munkamegbizatás? A művelés azt jelenti, hogy a termést gondozza és jobbá teszi. A gondozás azt, hogy megóvja a romlástól vagy terméketlenségtől. Meghódítani azt jelenti, hogy fegyelmet és uralmat gyakorol felette. Uralkodni azt jelenti, hogy igazgatja, felelősséget vállal érte, és döntéseket hoz vele kapcsolatban. Ez a megbízás minden hivatásra érvényes. A 15. századi reformátorok úgy tekintettek a munkára, mint egy Isten előtti szolgálatra. Ha úgy tekintünk rá, mint Isten előtti szolgálatra, a munka szolgálattá válik, és a munkahely missziós mezőnek.

Az 1Mózes 3-ban lefestett ember bukása változást okozott a munka természetében. Ádám bűnére reagálva Isten szigorú ítéletet hirdetett az 1Mózes 3:17-19-ben, amelynek legsúlyosabbik eleme a halál. Az ítélet többi része azonban a munkát és a munka eredményét érinti. Isten megátkozta a termőföldet. A munka nehézzé vált. A fáradságos munka arra utal, hogy sok kihívással, nehézséggel, kimerültséggel és küzdelemmel fog együtt járni. Maga a munka továbbra is jó, de az embernek arra kell számítania, hogy azt „arca verejtékével" fogja végezni. Ugyanakkor az eredmény sem lesz mindig pozitív. Habár az ember a mezőn termő növényeket fogja enni, a mező töviseket és gyomot is teremni fog. A kemény munkát és erőfeszítést nem mindig követi az az eredmény, amelyet a munkás elvárna vagy kívánna.

Azt is kiemeli, hogy az ember a mező terméséből fog enni, nem a kertéből. A kert egy földi paradicsom jelképe, amelyet Isten egy biztonságos, körbekerített helyként hozott létre. A kertek a tisztaságot és ártatlanságot is jelképezik. Ezzel szemben a föld vagy mező egy el nem kerített, védtelen teret jelképez, és a lakhely elvesztését illetve a világiasságot hangsúlyozza. Ezért a munkakörnyezet ellenséges is lehet, különösen a keresztyének számára (1Mózes 39:1-23, 2Mózes 1:8-22, Nehémiás 4).

Azt mondják, az embernek három alapvető szükséglete van az életben: szeretet, cél és jelentőségteljesség. Az emberek sokszor megpróbálnak célt és jelentőséget tulajdonítani magának a munkának. A Prédikátor 2:4-11-ben Salamon azt részletezi, miként próbált értelmet szerezni az életének mindenféle munka és tevékenység révén. Noha az eredmény láttán a munka bizonyos fokig megelégedettséget hozott, Salamon így összegzett: „De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt."

Íme még néhány fontos biblikus alapelv a munkát illetően:

• A munkát nem azért végezzük, hogy csak a munkásnak legyen hasznára, hanem másoknak is (2Mózes 23:10-11; 5Mózes 15:7-11; Efezus 4:28).

• A munka Isten ajándéka, és a népe számára áldást fog jelenteni(Zsoltárok 104:1-35; 127:1-5; Prédikátor 3:12-13; 5:18-20; Példabeszédek 14:23).

• Isten ellátja mindennel az embert, amire a munkájához szüksége lesz (2Mózes 31:2-11).

Sok vita folyik az utóbbi időben a társadalmi felelősségvállalásról és a munka-, biztosítás- és képesítés nélküliek iránti kötelezettségekről. Érdekes megjegyezni, hogy a bibliai jóléti rendszer egy munkarendszerből állt (3Mózes 19:10; 23:22). A Biblia keményen elítéli a lustaságot (Példabeszédek 18:9). Pál félreérthetetlenül világosan írja le a keresztyén munkaetikát: „Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél" (1Timóteus 5:8).

Ezen kívül azokkal kapcsolatban, akik inkább elkerülték a munkát, egy másik gyülekezetet arra utasít, hogy „tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át", majd így folytatja: „Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék." Pál így inti a tétleneket: „Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek" (2Thesszalonika 3:6-12).

Habár Isten eredeti elképzelését a munkáról megrontotta a bűn, egy nap Isten helyreállítja a munkát, és nem lesz rajta az a teher, amelyet a bűn ráhozott (Ézsaiás 65:17-25; Jelenések 15:1-4; 22:1-11.) Addig a napig, amikor az új ég és új föld létrejön, a hívők munkával szembeni magatartása Jézusét kell tükrözze: „Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját"" (János 4:34).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia a munkáról?