Biblikus-e a megőrzés tana?


Kérdés: Biblikus-e a megőrzés tana?

Válasz:
A Szentírás megőrzésének tana azt hordozza magában, hogy az Úr, az eredeti üzenetet tekintve érintetlenül megőrizte az igéjét. A megőrzés egyszerűen annyit jelent, hogy bízhatunk a Szentírásban, mivel Isten szuverén módon felügyelte az átadás folyamatát századokon át.

Szem előtt kell tartanunk, hogy nem állnak rendelkezésünkre az eredeti vagy sajátkezű iratok. Ezzel szemben több ezer másolatunk van. Ezekben a másolatokban van némi eltérés, de ezek nagyon elenyészőek, és jelentéktelenek, és semmiben sem befolyásolják Isten igéjének az alapvető tanítását vagy jelentését. Az eltérések többnyire néhány betűnyi eltérésből fakadnak. Persze, ezek az eltérések nem befolyásolják a Szentírás pontosságát, és nem jelentik azt, hogy Isten ne őrizte volna meg az igéjét. Azokban az esetekben, amelyekben két kézirat jelentősebb mértékben eltér egymástól, az összes kézirat alapos vizsgálata és összehasonlítása révén meg tudjuk állapítani, hogy mi lehetett az eredeti szóhasználat.

A szentírásmásolók, akiknek az volt a dolguk, hogy pontos másolatokat készítsenek, nagyon aprólékos munkát végeztek. Példa erre az aprólékos odafigyelésre az, hogy megszámolták az adott könyvben az összes szót, és lejegyezték, hogy milyen betű áll középen. Aztán megszámolták az összes betűt az általuk készített másolatban is, hogy lássák, pontosan egyezik-e. Ilyen időigényes és alapos módszereket használtak, hogy a pontosságot garantálják.

Továbbá a Szentírás maga mondja, hogy Isten megőrzi az igéjét. A Máté 5:18-ban Jézus azt mondta: „Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik." Jézus nem tehetett volna ilyen ígéretet, ha nem lett volna biztos abban, hogy Isten megőrzi az igéjét. Jézus azt is mondta, hogy „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el" (Máté 24:35, Márk 13:31, Lukács 21:33). Isten igéje megmarad, és véghezviszi Isten tervét.

Ézsaiás próféta, a Szentlélek ereje által, azt állította, hogy Isten igéje örökre megmarad. „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad" (Ézsaiás 40:8). Ez az Újszövetségben is megerősítést nyer, amikor Péter Ézsaiást idézi, mondván: „Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek" (1Péter 1:24-25). Sem Ézsaiás, sem Péter nem tehetett volna ilyen kijelentést, ha nem értette volna meg, hogy Isten megőrzi a Szentírást.

Amikor a Biblia arról beszél, hogy Isten igéje megmarad örökre, akkor nem gondolhatunk arra, hogy biztosan valami mennyei széfben van elrejtve. Isten direkt az embereknek szánta az igéjét, és nem teljesítené a küldetését, ha nem lenne elérhető a számunkra. „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk" (Róma 15:4). Ugyanakkor senki sem üdvözülhet az evangélium üzenetétől függetlenül, amely Isten igéjében került feljegyzésre (1Korinthus 15:3-4). Ezért annak érdekében, hogy az evangélium „a föld végső határáig" terjedhessen, az igét meg kell óvni. Ha a Szentírás tartalmát Isten nem óvta volna meg, akkor semmi sem biztosíthatná az üzenet állandóságát.

English


Vissza a magyar oldalra
Biblikus-e a megőrzés tana?