Szavahihető-e a Biblia?


Kérdés: Szavahihető-e a Biblia?

Válasz:
Ha ugyanazokat a kritériumokat vesszük alapul, mint bármely más történelmi mű esetén, akkor a Biblia nemcsak megbízható, hanem sokkal megbízhatóbb minden más hasonló írásnál. A megbízhatóság annak függvénye, hogy mennyi a valóságalapja, és mennyire pontosak a másolatok. Azok az írások, amelyek történelmileg és tényszerűen helytállóak, és az idők során fennmaradtak, megbízhatónak minősülnek. A történelmi verifikálás magasabb szintje és az átadás nagyobb bizonyossága alapján könnyebb eldönteni, hogy egy ókori mű megbízható-e. Ilyen mértékekkel nézve, megbízhatónak tarthatjuk a Bibliát.

Mint minden más történelmi írás esetében, a Bibliában sem tudunk minden egyes részletet közvetlenül bizonyítani. A Bibliát nem nevezhetjük szavahihetetlennek pusztán azért, mert vannak részei, amelyeket nem tudunk igazolni, vagy még nem sikerült igazolni. Ésszerű az az elvárás, hogy pontosnak tekintsük azokat a részeket, amelyeket ellenőrizni lehet. Ez a megbízhatóság első tényezője, és ezen a téren a Biblia kimagasló eredményeket ért el. Nemcsak úgy, hogy számos történelmi adatot bizonyítottak, hanem bizonyos részeket, amelyek korábban kétségesek voltak, a régészet később beigazolt.

Az 1920-as években végzett ásatások például alátámasztották az olyan városok létezését, mint Ur, amelyről az 1Mózes 11-ben olvasunk, és amelyet néhány szkeptikus elképzelhetetlennek tartott, hogy olyan korán létezzen. Egyiptomi sírokban talált metszetek bemutatják egy alkirály beiktatását, amely teljesen megfelel a József kinevezéséről szóló bibliai feljegyzésnek (1Mózes 39). Szíriában olyan, Kr.e. 2300-ra tehető agyagtáblákat találtak, amelyek erősen alátámasztják az Ószövetség történeteit, szókincsét és földrajzát. A szkeptikusok kételkedtek a hettiták létezésében (1Mózes 15:20, 23:10, 49:29), mígnem Törökországban egy hettita várost nem találtak, tele bizonyítékokkal. Az archeológiai ásatások több tucat más ószövetségi tényt támasztanak alá.

Ami ennél is fontosabb, hogy az Ó- és Újszövetségben felsorolt események egyikéről sem igazolódott, hogy hamis lenne. A történelmi megbízhatóság elengedhetetlen a Szentírás többi állításának elfogadásához.

Még az 1Mózesben szereplő „csodás" eseményekre is találunk manapság bizonyítékot. Ókori babiloni leletek beszámolnak a nyelvek összezavarodásáról, alátámasztva a Bábel tornyáról szóló bibliai feljegyzést (1Mózes 11:1-9). Ugyanezek a leletek leírnak egy világméretű özönvizet, amely esemény szó szerint több száz formában megjelenik a különböző kultúrákban világszerte. Megtalálták Szodoma és Gomora helyszínét (1Mózes 19), és ezek a városok bizonyíthatóan tüzes és erőszakos pusztulás áldozataivá váltak. Még az egyiptomi csapásokra és az azt követő kivonulásra is (2Mózes 12:40-41) találunk régészeti bizonyítékokat.

Ez a trend az Újszövetségben is folytatódik, ahol a régészek és történészek számos város és politikai vezető nevét illetve sok eseményt alátámasztottak. Lukács, a nevét viselő evangélium és az Apostolok cselekedetei szerzőjét első rangú történésznek tartják, amiért odafigyelt a részletekre, és pontos feljegyzéseket készített. Mind az Ó-, mind az Újszövetség esetében, a Biblia szavahihetőnek bizonyul olyan területeken, amelyeket ellenőrizni lehet.

A pontos másolás szintén fontos tényező a Biblia megbízhatóságát illetően. Az Újszövetség írásai néhány évtizeden belül születtek a bennük rögzített események után – sokkal korábban, minthogy a legendák és mítoszok átvehették volna a tények helyét. Ami azt illeti, az evangélium alapvető felépítése visszavezethető egy hivatalos hitvallásra, amely Pál feljegyzése szerint (1Korinthus 15:3-8) alig néhány évvel Jézus keresztre feszítése után keletkezett. A történészek óriási mennyiségű kézirattal rendelkeznek, amelyek azt igazolják, hogy az Újszövetséget megbízhatóan és gyorsan sokszorosították és terjesztették. Ez bőséges bizonyítékot szolgáltat arra, hogy amit ma kézben tartunk, pontosan megfelel az eredeti iratoknak.

Az Ószövetségről szintén bizonyítható, hogy pontosan adták tovább. Amikor 1940-ben rátaláltak a Holt-tengeri tekercsekre, azok 800 évvel korábbról származtak, mint az addig ismert kéziratok. Összehasonlítva a korábbi és későbbi kéziratokat kiderül, hogy aprólékos gonddal készítették a másolatokat. Ez szintén megerősít abban, hogy amit ma olvasunk, megfelel az eredeti szövegnek.

Ezek az objektív tényezők kellő indokot szolgáltatnak arra, hogy a Bibliát megbízhatónak tartsuk. Ugyanakkor fontos megvizsgálni ugyanazokat a tényezőket a többi szöveg esetén is, amelyeket a történelemkönyveink megírására használunk. A Biblia esetében több az empirikus bizonyíték, kevesebb idő telik el az eredeti irat és a fennmaradt másolatok között, és messze nagyobb számú forrás áll rendelkezésre, mint más ókori művek esetében.

Julius Caesar munkáiból például mindössze tíz másolat maradt fenn, és a legkorábbi ezer évvel az eredeti írás után készült, és nem tudjuk, mennyire tükrözi az eredetit. Hérodotosz történetíró munkáiból nyolc másolat létezik, a legkorábbi 1400 évvel az eredeti írás után keletkezett. Homérosz műveiről 643 másolatot találtak a régészek, amelyek alapján 95 százalékig bizonyosak lehetünk az eredeti szövegben.

Az Újszövetség esetében jelenleg több mint 5000 kézirat áll rendelkezésre, és a legkorábbi másolatok 200-300 éven belül készültek, némelyek pedig kevesebb mint 100 éven belül. Ez alapján több mint 99 százalékig biztosak lehetünk az eredeti szöveg tartalmában.

Röviden összefoglalva, nemcsak objektív bizonyítékaink vannak a Biblia megbízhatóságára, hanem nem mondhatjuk azt megbízhatatlannak úgy, hogy ne dobnánk ki szinte minden egyebet mindarról, amit az ókori történelemről tudunk. Ha a Szentírás nem megy át a szavahihetőség próbáján, akkor semmilyen más korabeli feljegyzés nem mehet át. A Biblia megbízhatóságát mind a történelmi pontosság, mind a pontos továbbadás alátámasztja.

English


Vissza a magyar oldalra
Szavahihető-e a Biblia?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől