Mit mond a Biblia a magányosságról?


Kérdés: Mit mond a Biblia a magányosságról?

Válasz:
Először is azt kell tisztázzuk, hogy egyedül lenni és magányosnak lenni két különböző dolog. Lehet valaki úgy is egyedül, hogy kicsit sem érzi magát magányosnak, ugyanakkor lehet valaki akkor is magányos, mikor egy túlzsúfolt térben tartózkodik. A magány tehát egy lelkiállapot, melybe az embertársainktól való elszigeteltség érzése kerít minket. Ezek az érzések sajnos el tudnak hatalmasodni a magányos embertársainkon. A Ószövetségben „puszta" vagy „magányos" szavakként fordított eredeti héber kifejezés a következő jelentéssel bír: „egy önmagában", „csak egy" „egyedülálló személy" „elhagyatott" „nyomorult". Az egyik legkomorabb szomorúság valóban akkor tör ránk, mikor úgy érezzük, hogy teljesen egyedül vagyunk a világban, hogy nincs egy barátunk se, hogy senki sem foglalkozik azzal, ami történik velünk, és hogy senkit sem érdekelne, ha soha nem is léteztünk volna.

Dávid királynál talán egy ember sem tapasztalt meg mélyebb magányt. Esdeklései egész sorozatát zúdította Istenre, mikor magányában és kétségbeesésében kiáltott Hozzá. Saját fia tört életére, Izráel férfiai halálra keresték, hátrahagyván teljes házát és közelebbi családját el kellett meneküljön saját a városából. Magányosan és sebezetten (Zsoltárok 25:16) fordult Istenhez, hogy Isten irgalmáért és közbeavatkozásáért esedezzen (Zsoltárok 25:16-21). A király Istenbe vetette minden reményét. Érdemes azonban azt is megjegyeznünk, hogy a „magányos" szót az Újszövetség sosem használja emberi érzések kifejezésére (lásd Márk 1:45; Lukács 5:16). A szó eredeti héber változatán alapuló „puszta" szó (Károli fordítás), mindössze 12-szer fordul elő az egész Újszövetségben és mindig csak elhagyatott helyek leírására használatos, így abban az esetben is, mikor Jézus pusztába ment, hogy egyedül lehessen.

Bármi is legyen a magány kiváltó oka, a keresztény számára mindig ugyanaz az ellenszer, vagyis Jézus Krisztus vigasztaló társasága. Mesterünk kitartó szeretete sok ezernyi olyan embert erősített már meg, és vezetett új bátorságra, akiknek börtönben kellett senyvedniük, és akik végül életüket adták az Ő Nevéért. Ő az az örök barátunk, „a ki ragaszkodóbb a testvérnél" (Példabeszédek 18:24). Ő az, Aki leteszi életét barátaiért (János 15:13-15), és Aki megígérte, hogy soha el nem hagy minket, hanem velünk lesz a világ végezetéig (Máté 28:20). Vigasztalást lelhetünk Isten Igéjében, melyet választott szócsövén, Ézsaiás prófétán, keresztül így közölt velünk: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen" (Ézsaiás 49:15-16, lásd még Zsoltárok 27:10).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia a magányosságról?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől