Támogatja a Biblia a kommunizmus eszméjét?


Kérdés: Támogatja a Biblia a kommunizmus eszméjét?

Válasz:
A kommunizmus, mint a szocializmus egyik ága, egy olyan kísérleti jellegű társadalmi berendezkedés, amelynek eszméi első pillantásra megegyeznek egyes bibliai vezérelvekkel. Közelebbről szemlélvén azonban mindössze csekély bizonyíték szól amellett, hogy a Biblia támogatná vagy helyeselné a kommunizmust. A kommunizmus elmélete és gyakorlati megvalósítása között széles szakadék tátong. Míg egyes kommunista elvek látszólag eleget tesznek bizonyos Bibliaversek mércéjének, addig a kommunizmus gyakorlata élesen szembenáll a Szentírás szellemével.

Az Apostolok Cselekedetei második fejezetében az első századbeli gyülekezet pontos dokumentációját találjuk. Az itt látható -egyeseket meglepő- leírás sokakban felvetette annak a kérdését, hogy a kommunizmus vajon egy bibliai eszme-e, másoknak pedig muníciót adott azon nézet a védelmére, mely szerint a kommunizmus valóban biblikus. Az Apostolok Cselekedetei 2:44-45 igerészben a következőt olvassuk: „Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala. " Ez a kijelentés utalni látszik arra, hogy a kommunista modell – mely a javak újraelosztásán keresztül céljaként határozza meg a szegénység felszámolását az egész világon – megtalálható volt a legkorábbi keresztény gyülekezetekben. Amit viszont érdemes megértenünk az, hogy alapvető különbségek vannak az e fejezetben látható gyülekezet és a kommunista társadalmi rendszer között.

Az Apostolok Cselekedeteinek második fejezetében látható gyülekezet tagjai szabad akaratukból, minden külső és felső szabályozás nélkül adtak egymásnak az egyes hittestvérek szükségének megfelelően. Más szavakkal, az egymás iránt való szeretetből adták javaikat felebarátaiknak, azzal a közös céllal, hogy az így megélt szereteten keresztül Jézusnak éljenek, Őhozzá mind hasonlóbbá váljanak, ezzel dicsőítvén Istent. A kommunista társadalomban az emberek pusztán azért adnak, mert a kormány erre kényszeríti őket. Nincsen semmilyen befolyásuk arra, hogy mennyit adnak, vagy hogy kinek a javára szolgáljon az adomány. Sajnos ezért az adakozás ezen formája semmit sem mond el az adakozó személyiségéről és jelleméről, nem bensője valós tükre, hiszen külső kényszerre cselekszik. A kommunizmusban a jókedvű és bőkezű adakozótól ugyanazt követelik, mint a fukar embertől, vagyis jövedelme tetemes részét.

A kulcsszó a „jókedvű" adakozás — amit a Biblia nagyon is támogat — nem pedig a kikényszerített sarc. A Korintusbeliekhez írott második levél 9:7 versében ez áll: „Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten." Mindent egybevetve a Biblia sokszor hív fel a szegényeknek való adakozásra, tanít arra, hogy bőkezűen bánjunk javainkkal és hogy törődjünk a kevésbe szerencsés helyzetben lévő emberekkel. Ha vidám szívből és helyes szándékkal engedelmeskedünk Isten felszólításának, akkor adakozásunk tetsző Isten szemében. Ha azonban kényszerből adakozunk, akkor annak szellemi értelemben véve semmi haszna sincs, hiszen a külső kényszerektől hajtott adakozás összeférhetetlen a szeretet vezérlő erejével, azaz Isten lényével. Pál apostol ezt így tárja világosan a Korintusbeli gyülekezet elé: „És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból" ( 1 Korintusbeliekhez 13:3). A szeretet nélküli adakozás a kommunizmus elkerülhetetlen hozadéka.

Lényegében véve a kapitalizmus az adakozás tekintetében jobb rendszernek bizonyul, mivel bizonyítottan nagyobb mértékben teszi lehetővé polgárai személyes anyagi boldogulását, aminek folyományaként többet tudnak megnövekedett anyagi forrásaikból mások megsegítésére adni. A kommunizmus ezzel szemben azt bizonyította be, hogyan gazdagodhat a hatalom birtokában lévő szűk irányítói réteg és hogyan maradhat a társadalom többi szereplője relatív- vagy abszolút szegénységben. Azonban önmagában még a kapitalizmus sem képes a szegények megsegítésére. Szorgos polgárok szükségesek (Példabeszédek 10:4), akik munkájuk gyümölcsét bőkezűen adják (1 Timóteushoz 6:18), akik Isten és felebarátuk szeretetével szívükben nyitják meg markaikat. Felismerhetjük tehát: Isten tervében az áll, hogy inkább keresztény emberek gondoskodjanak anyagi és testi szükséget szenvedő embertársaikról, mintsem hogy ezt egy kormányzati intézmény vagy rendszer tegye meg helyettük.

English


Vissza a magyar oldalra
Támogatja a Biblia a kommunizmus eszméjét?