Mit mond a Biblia a kapitalizmusról?


Kérdés: Mit mond a Biblia a kapitalizmusról?

Válasz:
A szótári definíció szerint a kapitalizmus egy olyan gazdasági rendszer, amelyet a javak személyes- vagy testületi birtoklása, valamint elsősorban magán- és nem állami beruházások jellemeznek. Az árak alakulását, a termelés folyamatát és a javak elosztását a kapitalista gazdaságban főleg a szabad piaci verseny határozza meg. Annak ellenére, hogy a Biblia nem nevezi nevén a kapitalizmust, gazdasági kérdésekben sok mondanivalója van. A Példabeszédek könyve és Jézus Krisztus számos példázata is gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Ezekből megtanulhatjuk, hogy általában miként viszonyuljunk a tulajdonhoz és a vagyonhoz, épp úgy mint ahogyan azt is elsajátíthatjuk, hogy miképpen kell egy hívő keresztény embernek az anyagi eszközeivel és lehetőségeivel bánnia. A Biblia emellett még az emberi természetünk pontos jellmrajzát is elénk tárja, amelynek mentén már sokszor előreláthatóvá válik az adott társadalom gazdasági rendszerének jövőbeli sikere vagy bukása.

Mivel a gazdaság az életünk egy olyan szelete, ami mindennapi dolgaink szerves részét képezi, ajánlott azt a Biblia szemszögéből vizsgálnunk. Mikor Isten Igéjét mindent átfogó keretrendszerként használjuk, akkor segítségünkre van egy olyan kormányzati és gazdasági modell létrehozásában, amely egyidejűleg hat felszabadítólag az emberi teljesítményre és sikeresen határolja be az emberi bűnös természet gyarlóságát. Mózes első könyvének 28. fejezetében Isten felszólítja az embert, hogy vesse hatalma alá a földet és mindent, ami azon van, és uralkodjon felette. Isten eme parancsának egyik gyakorlati vonatkozása a tulajdon elvében nyilvánul meg, mely szerint az ember tekinthet sajátjának dolgokat és szabadon rendelkezhet velük. Mivel rendelkezünk mind személyes tulajdonjoggal, mind szabad akarattal feltételezhetjük, hogy arra is szabadok vagyunk, hogy tulajdonjogunkat átruházzuk. Szabad piaci feltételek között javak és szolgáltatások továbbadhatóak, valami másra válthatóak.

A bűn pusztító munkálkodása miatt azonban a világ számos tája az enyészeté lett és jóformán mindennek szűkében van. Mivel Isten uralmat adott az embernek a teremtett világa felett, a ránk bízott javak jó és hű gondviselőinek kell bizonyulnunk. Történelmi szempontból tekintve a szabad vállakozói rendszer az összes valaha kiötlött gazdasági rendszer közül az, ami a személyi és kollektív szabadság legmagasabb fokát biztosította az anyagi javak leghatékonyabb kitermelése mellett. Sok keresztény azonban nincsen meggyőződve arról, hogy helyes-e a kapitalizmust támogatnia. Ez a rendszer ugyanis lényegében véve megjutalmazza az önérdekűséget. Ugyanakkor maga az evangélium is egy bizonyos fokig jól felfogott önérdekünkre apellál, hiszen érdekünkben áll Jézus Krisztust megváltónkként elfogadni, hiszen csak Általa és Vele biztosított az örökkévaló létünk, és csak Őáltala nem veszünk el.

Keresztény szemszögből vizsgálva a személyes tulajdonjog alapja azon a tényen nyugszik, hogy az élő Isten képére teremtettünk. Hozhatunk szabad döntéseket tulajdonunkról, annak cseréjéről egy adott gazdasági rendszer keretein belül. A birtoklási vágy azonban néha a bűnös természetünk kivetüléseként ölt testet. Az érme másik oldala pedig az, hogy a bűnös természetünk meghozza a lustaság, a renyheség, és a hanyagság romlott gyümölcseit is. Belátható tény, hogy az igazságos gazdaság csak úgy valósítható meg, ha minden személy felelős és felelősségre vonható a saját munkájáért.

Történelmi szempontból a kapitalizmus számos előnyt hozott magával, úgy mint a gazdasági lehetőségek felszabadítását, és azok széleskörű kiaknázását. A politikai és gazdasági függetlenség alapjainak letételéhez is nagyban hozzájárult. Ha a kormány ugyanis nem tartja az egész piacot uralma alatt, akkor nagy mértékű vállalkozói potenciál szabadul fel, amely számos magánjellegű beruházásban realizálódhat. A kapitalizmus így közvetett módon a politikai függetlenséghez is hozzájárult, hiszen ha egyszer már a gazdaság területén határt szabtunk a kormány szerepének, akkor ezzel egyidejűleg más területeken is behatároltuk működését és befolyását. Nem véletlen, hogy a legnagyobb politikai függetlenséggel rendelkező országokat többnyire nagyfokú gazdasági szabadság is jellemzi.

Mindezek mellett azonban a keresztény hívőknek nem lehet és nem kell a kapitalizmus minden aspektusát helyeselnie. A kapitalizmus szószólói sok esetben a haszonelvűség elvét is vallják, vagyis hogy a cél minden esetben szentesíti az eszközt. Ez a felfogás éles ellentétben áll a Biblia viszonylagosságot kizáró és minden érték-relativizmusnak ellentmondó általános érvényű tartalmával. Ezt a haszonelvű vagy más nevén utilitarista filozófiát el kell vetnünk. Ezen túl vannak még bizonyos gazdasági és erkölcsi jellegű problémák, amelyekről nyíltan kell beszélnünk. Léteznek helyes kritikai megközelítések a kapitalizmus környezetszennyező hozadékait vagy éppen a monopóliumok kialakulását elősegítő belső szerkezetét illetően, ezeket a jelenségeket azonban egy korlátozott állami beavatkozás sikeresen kezelheti. Amennyiben a kapitalista gazdaság bölcs irányítás alatt áll, jelentős jólétet és nagyfokú gazdasági függetlenséget eredményez a társadalom tagjainak.

A kapitalizmus ellen szóló fő erkölcsi érvek egyike a kapzsiság virágzása, ami miatt sok keresztény bizonytalan a szabad vállalkozói rendszert illetően. A kapitalizmus kritikusai azt állítják, hogy ez a rendszer kapzsiságra serkenti az embereket. Fel kell azonban tennünk a kérdést, hogy valóban a kapitalizmus-e az, ami az embereket kapzsivá teszi vagy hogy a társadalomban alapvetően kapzsi emberek is vannak, akik a gazdasági szabadságot kihasználva érik el céljaikat? Ha az emberi természetet (Jeremiás 17:9) a Szentírás fényében vizsgáljuk, az utóbbi sokkal valószínűbbnek tűnik. Mivel az emberek bűnös alaptermészetük miatt önzőek, egyesek a kapitalista rendszert fogják kapzsi vágyaik betöltésére használni. Azonban ez sokkal kevésbé a kapitalizmus kritikája, mintsem az emberi természet romlottságára való ráébredés. A kapitalizmus célkitűzése nem az, hogy gonosz embereket jobbá tegye, hanem hogy a többséget megvédje tőlük. A kapitalizmus az a gazdasági és politikai berendezkedés, amelyben a rossz szándékú emberek a lehető legkevésbé tudnak ártani másoknak, míg a jó szándékúak a lehető legnagyobb szabadsággal rendelkeznek jó tettek véghezvitelére. A kapitalizmus igazán jól csak erős erkölcsi elkötelezettségű tagokkal működik, azonban önző és kapzsi tagokkal is kielégítően teljesít.

Fontos különbséget tennünk az önérdek és az önzőség között. Minden ember rendelkezik egy bizonyos fokú önérdekkel, de ennek nem kell szükségszerűen önzőségbe torkollania, mikor azt a gyakorlatba érvényesítik. Jól felfogott érdekünk például, hogy szerezzünk egy munkát, amelyben jövedelemre tehetünk szert, hogy családunkat eltarthassuk. Tehetjük ezt önzetlen módon is. A kapitalizmust a szocialista gazdasági rendszerrel összehasonlítva láthatjuk, hogy az utóbbi teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi természetet bibliai leírását. Ennek eredményeként a gazdasági és politikai hatalmat központosítja, ami így végül egy maréknyi kapzsi ember kezében összpontosul. Akik arról panaszkodnak, hogy a nagy cégek milyen tetemes befolyással bírnak életünk felett, azoknak érdemes figyelembevenniük a szocialista alternatívát, ahol az élet minden egyes szegmense egy pár kormányközeli funkcionárius kényének függvénye.

Annak ellenére, hogy a kapzsiság sokszor jól tettenérhető a kapitalista rendszerben, meg kell értenünk, hogy ez nem a renszerből-, hanem sokkal inkább a romlott emberi természetünkből fakad, annak a részét képezi. A megoldás így nem a gazdasági rendszer leváltása, hanem az ember szívének a megváltoztatása Jézus Krisztus örömhírének ereje által.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia a kapitalizmusról?