Még mindig megvan-e az eredeti Biblia?


Kérdés: Még mindig megvan-e az eredeti Biblia?

Válasz:
Erre a kérdésre „igen" is meg „nem" is a válasz. A szó szoros értelmében nem, az eredeti dokumentumokkal (néha autográf kéziratoknak is nevezik), amelyek a Biblia 66 könyvét képezik, nem rendelkezik egyetlen szervezet sem. Egy nagyon is valós módon azonban, igen, az emberiség birtokában van azoknak a konkrét könyveknek és szavaknak, amelyek Isten igéjét alkotják. Hogy lehetséges ez? Ahhoz, hogy megértsük, miként íródott az eredeti Biblia, és mennyiben hasonlít a ma kézben tartotthoz, fontos megvizsgálni azt a folyamatot, amely az eredeti gyűjteményt eredményezte, illetve azt, hogy mi történt azóta.

Az eredeti Biblia háttere
A szkeptikusok szerint soha nem létezett egy igazi „eredeti" Biblia. Úgy vélik, a Biblia emberi termék, nem isteni, és a századok során folyamatosan revideálták.

Igaz, hogy a Bibliát hosszú időn át írták. A 40 szerző közel 1500 éven át írt műve alkotja a Szentírás 66 könyvét: 39 az Ószövetséget és 27 az Újat. Az Ószövetséget gyakran 3 részre osztják: 1. Pentateuchusra, más néven a Törvényre, amely a Biblia első öt könyvét foglalja magában; 2. a prófétákra, amelybe beletartoznak a nagy és kispróféták írásai, és 3. az Írásokra, amelyeket a Zsoltárok, Példabeszédek és számos más könyv képezi.

Az Újszövetséget szintén 3 részre osztják: 1. evangéliumokra, 2. egyháztörténelemre, amely gyakorlatilag csak az Apostolok cselekedeteit tartalmazza, és 3. apostoli iratokra, amelybe minden egyéb beletartozik.

Az eredeti Ószövetség összeállítása
Hogyan állították össze az eredeti Bibliát? Az összerakás elég pontosan nyomon követhető a Szentírásban. Miután Mózes megírta a Pentateuchust (2Mózes 17:14, 24:4,7, 34:27, 4Mózes 33:2, Józsué 1:8, Máté 19:8, János 5:46-47, Róma 10:5), belehelyezték azt a szövetség ládájába, és ott őrizték (5Mózes 31:24). Az idők során más ihletett szövegeket is hozzáadtak a Biblia első öt könyvéhez. Dávid és Salamon idejében az addig egybegyűjtött könyveket a templomi kincstárba helyezték (1Királyok 8:6), és a templomban szolgáló papok gondoskodtak róluk (2Királyok 22:8). Ezékiás uralkodása idején szintén bővült a gyűjtemény: Dávid himnuszaival, Salamon példabeszédeivel és olyan prófétai könyvekkel, mint Ézsaiás, Hóseás és Mikeás (Példabeszédek 25:1). Általánosságban véve, ahogy Isten prófétái szóltak, szavaik feljegyzésre kerültek, és amit feljegyeztek, az részévé vált annak, amit ma Ószövetségként ismerünk.

A zsidók száműzetése alatt a Kr.e. hatodik században a könyvek szétszóródtak, de nem vesztek el. Kr.e. 538 körül a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, és Ezsdrás pap később újra összegyűjtötte az összes korábbi könyvet, illetve további művekkel egészítette ki a gyűjteményt. Egy példányt ez után a frigyládába helyeztek, amelyet a második templomhoz építettek, és egy aprólékos folyamat során újabb példányokat másoltak, hogy megőrizzék az ihletett írásokat. Az ószövetségi könyvek ezen gyűjteményét, amely héber nyelven íródott, a judaizmusban héber Bibliának neveznek.

A Kr.e. 3. században az Ószövetség könyveit egy 70 zsidó tudósból álló csoport lefordította görögre. A kész munkát Szeptuagintának hívják (a latin szó azt hívatott kifejezni, hogy a mű „hetven fordító értelmezése"), és LXX-szel (római 70) is szokták jelölni. A Szeptuagintát minden bizonnyal az apostolok is használták és idézték műveikben, Pált is beleértve. A LXX legrégebbi kéziratai közt találunk Kr.e. 1. és 2. századi töredékeket.

1947-ben Kumránban, Izraelben felfedezték a Holt-tengeri tekercseket. Számos tekercs valamikor a Kr.e. 5. és Kr.u. 1. század közé datálható. A történészek úgy vélik, hogy a zsidó írástudók hozták létre ezt a helyet, hogy Kr.u. 70-ben, Jeruzsálem elpusztításakor megóvják és megőrizzék Isten igéjét. A Holt-tengeri tekercsek közt az Ószövetség majdnem minden könyve megtalálható, és amikor összehasonlították őket a későbbi kéziratokkal, azt találták, hogy gyakorlatilag megegyeznek. A főbb eltérések bizonyos tulajdonnevek írása és a Szentírásban idézett számok közt voltak.

A Holt-tengeri tekercsek jól alátámasztják az Ószövetség pontosságát és megóvását, és meggyőznek arról, hogy a ma kézben tartott Ószövetség ugyanaz, mint amelyet Jézus használt. Ami azt illeti, Lukács feljegyzi Jézus kijelentését, amelyet az Ószövetség összeállításáról tett: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek" (Lukács 11:49-51). Jézus ezekben a versekben elismerte az Ószövetség 39 könyvét. Ábel halála az 1Mózesben, míg Zakariásé a 2Krónikákban van feljegyezve, azaz a héber Biblia első és utolsó könyvében.

Az Újszövetség összeállítása
Az Újszövetséget hivatalosan Kr.u. 397-ben a Karthágói zsinaton állították össze. A könyvek nagy része azonban már sokkal korábban tekintéllyel bírt. Az Újszövetség könyveinek első gyűjteménye Kr.u. 140-re tehető, és Markion nevéhez fűződik. Markion doketista volt (a doketizmus egy olyan hitrendszer, amely szerint minden, ami lelki, jó, és minden, ami anyagi, rossz), ezért kihagyott minden olyan könyvet, amely Jézusnak az isteni és emberi voltát egyaránt hangsúlyozta, illetve Pál leveleit is a maga filozófiájához alakította.

A következő feltételezett újszövetségi könyvgyűjteményt a Muratori kánon képezte Kr.u. 170-ből. Mind a négy evangélium a részét képezte, akárcsak az Apostolok cselekedetei, Pál 13 levele, az 1,2,3János, Júdás és Jelenések. A végső újszövetségi kánont Athanáziusz egyházatya alkalmazta Kr.u. 367-ben, és a Karthágói zsinat ratifikálta Kr.u. 397-ben.

Ám a történelem azt mutatja, hogy a modern bibliákban szereplő Újszövetséget már sokkal korábban elismerték, és az abban található könyvek pontos másai az eredeti iratoknak (autográfoknak). Először is, maga a Szentírás igazolja, hogy az Újszövetség írásai ihletettek és az Ószövetséggel egyenértékűek voltak. Pál például azt írja: „Mert azt mondja az Írás: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját", és "Méltó a munkás a maga bérére"" (1Timóteus 5:18, kiemelés tőlem). A második idézet a Lukács 10:7-ből származik, ami azt jelenti, hogy Pál Lukács evangéliumát szentírásnak tekintette. Egy másik példa Péter állítását tartalmazza: „A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek — a neki adott bölcsesség szerint -, szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére" (2Péter 3:15-16, kiemelés tőlem). Nyilvánvaló, hogy Péter Pál leveleit ugyanúgy ihletettnek tartotta, mint az ószövetségi kánont.

Másodszor, a korai egyházatyáktól származó idézetek lehetővé teszik, hogy szinte teljes egészében összerakjuk a ma kézben tartott Újszövetséget. Kelemen például (Kr.u. 95 körül) 11 újszövetségi könyvből, Ignatius (Kr.u. 107 körül) szinte mindegyik könyvből, és Polikarpusz (János tanítványa, Kr.u. 110 körül) 17 könyvből idéz. A korai egyházatyák idézeteiből 20-27 vers kivételével (többnyire a 3Jánosból) az egész Újszövetséget össze lehet rakni. Ez a fajta bizonyíték azt igazolja, hogy az Újszövetséget a Kr.u. 397-es Karthágói zsinatnál már sokkal korábban elismerték, és az az Újszövetség, amelyet ma a kezünkben tartunk, ugyanaz, mint amelyet 2000 évvel ezelőtt megírtak.

Harmadszor, nincs még egy olyan ókori irodalmi mű, amely ilyen mennyiségű és ilyen koránról származó kézirat másolattal rendelkezne, mint az Újszövetség. 5300 görög, 10 000 latin és 9000 különböző nyelvű Újszövetség másolat létezik manapság, és a régészet révén egyre több kerül napvilágra. A korai keltezés és nagy mennyiségű másolat ilyen állításokra késztetik a Sir Frederic Kenyonhoz (a British Museum korábbi igazgatója és főkönyvtárosa) hasonló szakembereket, mint: „Az az időintervallum tehát, amely az eredeti írás dátuma és a legkorábbról származó másolat között telt el annyira rövid, hogy gyakorlatilag elhanyagolható, és minden feltételezés, amely azt vonja kétségbe, hogy a Szentírás lényegében ugyanabban a formában jutott el hozzánk, mint amilyenben megíródott, eldobható. Az Újszövetség könyveinek mind az hitelessége, mind az általános sértetlensége végső soron megalapozottnak tekinthető."

Eredeti Biblia – következtetés
Összegzésképp, noha ma senki sem rendelkezik az eredeti autográfokkal, rengeteg másolat áll rendelkezésünkre, és a bibliatörténészek munkássága a szövegkritika tudománya révén teljes bizonyosságot nyújtanak afelől, hogy a mai Biblia egy pontos mása az eredeti szerzeményeknek.

English


Vissza a magyar oldalra
Még mindig megvan-e az eredeti Biblia?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől