Mit mond a Biblia az asztrológiáról vagy csillagjegyekről? Foglalkozhatnak a hívők asztrológiával?


Kérdés: Mit mond a Biblia az asztrológiáról vagy csillagjegyekről? Foglalkozhatnak a hívők asztrológiával?

Válasz:
A Bibliában sok szó esik a csillagokról. A legalapvetőbb dolog a csillagokkal kapcsolatban az, hogy Isten teremtette őket. Bemutatják erejét és hatalmát. Az egek az Ő „keze munkája" (Zsoltárok 8:3; 19:1). Isten az összes csillagot megszámozta és elnevezte (Zsoltárok 147:4).

A Biblia azt is tanítja, hogy Isten felismerhető csoportokba rendezte a csillagokat, amelyeket csillagképeknek nevezünk. Hármat nevez meg közülük: Orion (Kaszás-csillag), a Nagymedve (Ursa Major, Göncölszekér), és a „menekülő kígyó" (nagy valószínűség szerint a Sárkány, lat: Draco; Jób 9:9; 26:13; 38:31-32; és Ámos 5:8). Ugyanezen szakaszok említik a Pleiades (Pleiadok; Fiastyúk) csillaghalmazt is. Isten az, aki „összeköti szálaikat", Ő az, aki „felkelti őket időben". A Jób 38:32 utalást tesz a mazzarot-ra is, amelyet gyakran „csillagképek"-nek fordítanak (Új ford.: „állatöv csillagai"). Ez sokak szerint a 12 állatövre vonatkozik.

A csillagképeket évezredek óta figyelik és tanulmányozzák. Már az egyiptomiak és görögök is ismerték az állatöveket, és évszázadokkal Krisztus előtt használták őket a tavasz kezdetének datálására. Az állatövek konstellációinak jelentéséről sok írás született, beleértve az Isten üdvtervét bemutató elméleteket. Az Oroszlán csillagképre például úgy tekintenek, mint amely Júda törzsének oroszlánját jeleníti meg az égen (Jelenések 5:5), ill. a Szűz konstelláció arra a szűzre emlékeztet, amely megszülte Krisztust. A Biblia azonban sehol nem tulajdonít „rejtett jelentést" ezeknek vagy bármely más csillagképnek.

A Biblia szerint a csillagok, a nappal és a holddal egyetemben „jelekül" vannak (1Mózes 1:14), azaz céljuk, hogy jelöljék az időt számunkra. Jelek abban az értelemben is, hogy navigációs jelzésekként szolgálnak, és a történelem során az emberek a csillagokat használták földkörüli útjaik feltérképezésére.

Isten illusztrációként használta a csillagokat, amikor azt ígérte Ábrahámnak, hogy megszámlálhatatlan utódja lesz (1Mózes 15:5). Így valahányszor Ábrahám az éjszakai égboltra tekintett, Isten hűségére és jóságára emlékezett. A föld utolsó ítéletét asztronómiai események fogják kísérni, amelyeknek a csillagok is részei lesznek (Ézsaiás 13:9-10; Jóel 3:15; Máté 26:29).

Az asztrológia azt „magyarázza", hogy milyen vélt befolyást gyakorolnak a csillagok (és bolygók) az ember sorsára. Ez egy tévhit. A babiloni királyi udvar asztrológusait Isten prófétája, Dániel megszégyenítette (Dániel 1:20), mert ők nem tudták értelmezni a király álmát (Dániel 2:27). Az asztrológusokról Isten azt mondja, hogy az ítéletkor el fognak égni a tűzben, mint a tarló (Ézsaiás 47:13-14). Az asztrológia mint a jövendölés egyik formája, kifejezetten tilos a Szentírásban (5Mózes 18:10-14). Isten megtiltotta Izrael gyermekeinek, hogy „az ég egész seregét" imádják vagy tiszteljék. Történelmük során azonban Izrael számos alkalommal beleesett ebbe a bűnbe (a 2Királyok 17:16 egy példa erre). Csillagimádatuk minden alkalommal Isten ítéletét vonta maga után.

A csillagok egyik célja, hogy felébresszék bennünk az Isten hatalma, bölcsessége és végtelensége iránti csodálatunkat. Arra is használhatjuk őket, hogy meghatározzuk az időket és helyszíneket, és hogy emlékeztessenek Isten hűséges, szövetséget megtartó jellemére. Mindeközben elismerjük, hogy Ő az egek Teremtője. Bölcsességünk Istentől származik, nem a csillagoktól (Jakab 1:5). Isten igéje, a Biblia az élet iránymutatója (Zsoltárok 119:105).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia az asztrológiáról vagy csillagjegyekről? Foglalkozhatnak a hívők asztrológiával?