Mit tanít a Biblia a kitartásról, a hitbéli állhatatosságról?


Kérdés: Mit tanít a Biblia a kitartásról, a hitbéli állhatatosságról?

Válasz:
A Bibliának sok mondanivalója van a kitartásról, így különböző szemszögekből is megvilágítja azt. A Szentírás világos tanítása szerint Jézus Urunk a „győzedelmesnek" enni ad az élet fájáról, és aki végig kitart, örök életet örököl (Jelenések 2:7). Ezt az igazságot visszhangozza Isten Szent Lelke a Kolossébeliekhez írt levél 1:22-23 igehelyén is, ahol azt láthatjuk, hogy mindazok szentek, tiszták és feddhetetlenek, akik megmaradnak „a hitben alaposan és erősen" és el nem távoznak „az evangélium reménységétől", amelyet hallottak. Minden keresztények között alapvetés kellene legyen annak a hite, hogy végtére azok menekülhetnek meg, akik kitartanak, és akik mindvégig kapaszkodnak az evangélium örömhírében.

A minden szentek hitbéli állhatatosságát illetően két nagyon eltérő álláspont létezik keresztény körökben. Az egyik az ún. arminianista megközelítés, mely szerint igenis megtörténhet az, hogy a keresztény hátat fordít Istennek, és nem marad meg hitben. Ez egybecseng a megváltás bibliai koncepciójával, melynek szívében az ember „szabad akarata" áll. Emberileg szólva logikus, és következetes az alábbi gondolat: mivel lelki üdvünk elnyerésében az ember „szabad akarata" a meghatározó, így az ember szabadon úgy is dönthet, hogy később hátat fordít Istennek, ami azonban lelki üdvössége elvesztését vonja maga után.

Isten bölcsessége az élet Igéje által ezzel szemben világosan azt tanítja, hogy Isten Szent Lelke az, Aki „újjászül" minket, mely szellemi esemény oda vezet-, és végül abban csúcsosodik ki, hogy Jézus Krisztus megváltó hitére jutunk. Minden újjászületett hívő örök üdvbiztonsággal bír, és állhatatos is marad. Ez az állhatatosság azonban nem saját képességein múlik, hanem a benne lakozó Szent Lélek erején. Isten Igéje így tesz erről bizonyságot: „Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig" (Filippibeliekhez 1:6). Jézus Krisztus kijelentése, mely szerint „minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem" (János 6:37) csak tovább erősíti ezt az ígéretet. A következő igehely, amiben Jézus azt mondja, hogy az Atya akaratának megfelelően senkit nem veszít el azok közül, akik Néki adattak, szintén ezt a megközelítést támasztja alá (János 6:39).

Az üdvösségre néző állhatatosság tanításán túl más üzeneteket is találunk a Bibliában, melyek közül az egyik éppen arra szólít fel, hogy ha azt hisszük, hogy állunk (a hitben, és az Istennek való engedelmességben), akkor vigyázzunk, el ne essünk. Pál apostol a Timótheusnak írt ún. apostoli levelében így emlékezteti a fiatal lelkipásztort az Istentől kapott kegyelem által: „Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat" (1.Timótheushoz 4:16). Timótheust istenfélő ember jellemével áldotta meg az Úr. A nála lévő tudomány nem ember bölcsességén, hanem egyetlen kőszikla alapon áll(t), mely nem más, mint maga Isten élő és ható Igéje. Az „egészséges tudománytól" nem fordította el a fülét. Pál apostol — más apostolokkal egyetemben — nem győzte hangsúlyozni az egészséges tanítás, és az igazságban való meginoghatatlan megmaradás fontosságát. Isten Szent Lelke ezt a figyelmeztetést azonban nem csak Timótheusnak szánta, hanem minden egyes hívőnek. Az igazi megtéréssel mindig karöltve jár az igazság-, és az istenfélő élet melletti kitartás (János 8:31; Rómabeliekhez 2:7).

Isten Szent Lelke Jakab apostolon keresztül is felszólít minket arra, hogy maradjunk állhatatosak az Istenhez hű életvezetésünkben. Ő arra buzdít minket ma is, hogy „az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói", mert akik csak hallgatják az Igét, azonban a tettek mezejére nem lépnek, önmagukat csalják meg (Jakab 1:22). „De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett... az boldog lesz az ő cselekedetében" (Jakab 1:25). Ebben az is bennefoglaltatik, hogy az istenfélelemhez és a szellemi erényekhez ragaszkodó keresztény hívő már a kitartó küzdelme közepette is áldásban részesül. Minél biztosabban állunk keresztény életünkben, annál nagyobb áldás árad ki ránk, ami megint csak tovább erősíti állhatatosságunkat. A zsoltáros is arra emlékeztet minket, hogy milyen nagy jutalom rejlik az állhatatos keresztény életben. Isten „első és nagy" parancsolatának megtartásának „nagy jutalma van" (Zsoltárok 19:12): a lelki béke és a tiszta lelkiismeret sokszor nagyobb bizonyság a világ felé, mint sok választott szép szavunk.

Jakab arra is int minket, hogy kitartsunk a „kísértésben", mert mindenki, aki így tesz, Isten ígéretéhez hűen „elveszi az életnek koronáját" (Jakab 1:12). Mint ahogy az igaz hívő biztos örök üdvösségében, úgy a hite nyomorúság, betegség, üldöztetés, és az élet más próbáinak sűrűjében is megáll majd. Ezek a viszontagságok Jézus testének más tagjait sem kímélik, hiszen meg van írva: „ ...mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak" (2.Timótheus 3:12 kiemelve). Isten Szent Lelke, Aki elpecsételt minket a megváltásra, azonban mindvégig megőrzi a jó és hű szolgákat. Ő megváltásunk garanciája, Ő az „a ki meg is erősít...mindvégig", hogy feddhetetlenek legyünk „a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján" (1.Korinthusbeliekhez 1:8).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit tanít a Biblia a kitartásról, a hitbéli állhatatosságról?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől