Ki volt Belzebub?


Kérdés: Ki volt Belzebub?

Válasz:
Belzebub a Baál-Zebub név görög változata. A szó egy olyan filiszteus istenséget jelöl, akit az ókori Filiszteában — jelesül Ekron városában — tiszteltek az ószövetségi időkben. A kifejezés tükörfordítása így hangzik: a "legyek ura" (lásd 2.Királyok 1:2). Ez a név tehát a legyek istenét jelöli, akihez azért folyamodtak az emberek, hogy a legyek — és vélhetőleg más rovarok — által terjesztett betegségektől megkímélje őket, és barmaikat. Az ókori Filisztea területén feltárt régészeti leletek között több aranyozott légy-bálványt is jegyeznek. A filiszteusok korának leáldozta után a zsidók Baál-Zebulra keresztelték át ezt az istenséget, így a görög nyelven íródott Újtestamentumban is ezen a néven találjuk. A szóösszetétel ebben a formában már viszont a "trágya urát" jelenti. Egyes Bibliatudósok véleménye szerint Belzebubot a "mocsok istenének" is nevezték. Ez a kifejezés később keserű szitokszóvá vált a farizeusok szájában. Belzebubot tehát egy különösen hitvány istenségnek tekintették, kinek nevét Sátán egyik szinonimájaként is sűrűn használták.

Ezen név esetében egy összetett szóval van dolgunk, mely értelemszerűen két részre bontható. Az Ószövetség bizonysága szerint Baál a kánaánita termékenység istenek (közös) neve. A Zebul szó pedig "emelkedett lakhely"-et jelent. Ha tehát a két szót kombináljuk, akkor Sátán egyik nevét kapjuk, ami nem más, mint a démonok királya. A szó első bibliai említésével Máté evangéliumának 10:24-25 részében találkozunk, ahol Jézus arra készíti fel tanítványait, hogy evangelizációs tevékenységük miatt ördögnek kiáltják majd ki őket, hiszen Vele is így tettek. Később azzal is vádolták Őt az írástudók és a farizeusok, hogy "az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket", ami egy világos utalás Belzebubra (Márk 3:22; Máté 12:24).

Máté evangéliumának 12:22 igehelyén tanúi lehetünk, amint az Úr Jézus meggyógyít egy démonizált embert, aki vak és néma volt. A csodás történés következtében "...elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével" (Máté 12:23-24).

Milyen érdekes, hogy a farizeusok Jézus Krisztus ezen hallatlan és példátlan csodájára a tömeggel ellentétes módon reagáltak, vagyis ők nem akarták felismerni, hogy Ő valóban Isten Fia! Valójában az írástudók saját szavaikkal igazolták be, hogy Jézus Krisztus olyan csodát vitt véghez, amely minden emberi képességen messze túlmutat. Ők azonban ezt a hatalmat nem Istennek-, hanem Belzebubnak tulajdonították. Emberi bölcsességük-, és minden tudásuk ellenére balgatagokká lettek, hiszen pontosan tudniuk kellett volna, hogy az ördög képtelen a tiszta jóság ilyen tetteit véghezvinni. Azt még azonban önhitt büszkeségükben is felérték, hogy amennyiben Jézus tanításai teret nyernek az emberek körében, akkor az ő világi befolyásuk igencsak hanyatlásra van ítélve. Így mivel a nyilvánvaló csodát nem tagadhatták, abba egy alantas szellem tevékenységét magyarázták bele, mégpedig Belzebub, vagyis az ördögök fejedelmének, munkáját.

A kérdés azonban továbbra is nyitva áll, hogy mindennek vajon milyen jelentősége van a mai keresztények életére nézve. Máté evangéliumának 10. fejezetében Jézus mintegy a kivonatát adja annak, hogy mit is jelent valójában az Ő tanítványának lenni. Ebben az igerészben annak lehetünk tanúi, amint az Úr kiküldi tanítványait a világba, hogy azok az evangélium örömhírét hirdessék minden népnek (Máté 10:7). Egészen konkrét, gyakorlati utasításokkal látja el őket arra vonatkozólag, hogy pontosan hogyan járjanak el szolgálatuk során. Így figyelmezteti őket: "De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket... És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért..." (Máté 10:17; 22). Ezt követően pedig még hozzáfűzi: "Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!" (Máté 10:24-25).

Jézus Krisztus ezen érvelése szerint tehát, hogyha az emberek – a korának farizeusaihoz hasonlóan – ördögnek kiáltják ki Őt, akkor nyilván a tanítványait is annak fogják nevezni. Az Úr ezt a kijelentést is ránk bízta: "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem" (János 15:18-21).

English


Vissza a magyar oldalra
Ki volt Belzebub?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől