Kérdés
Baj az, ha az ember belezúg valakibe?
Válasz
Egyszer csak ott terem előtted! Még ha egy emberekkel teli szobában is vagy, az egyetlen, akit látsz, ez a személy, mint aki csak az álmaidból lépett volna ki. Egyszerre hevesen kezd verni a szíved, a tenyered izzad, a szád kiszárad, és úgy vágysz a vele való találkozásra, hogy egyidejűleg rettegsz is attól. Belezúgtál valakibe. De mégis mit mondhatunk, helytelenek ezek az érzések? Helyes belezúgni valakibe?
Bár a fellángolás vagy a rajongás igen intenzív lehet, de általában szerencsére nem tart sokáig. Az ilyen
fellángolások már az óvodáskorban elkezdenek meg-megmutatkozni, de elszórtan felnőttkorban is előfordulnak. A legtöbb ember megél ilyet, mégsem tudja senki teljesen megmagyarázni, hogy miért pont arra a bizonyos személyre ragadja meg figyelmünk, miközben a többit figyelmen kívül hagyjuk. A feromonok, a fizikai vonzerő, az, hogy valakinek milyen illata van, milyen a mosolya és nevetése, mind szerepet játszhatnak egy ilyen fellángolás kialakulásában. A fellángolást kísérő érzések valósággal letaglózhatják az embert.
A fellángolást azonban meg kell különböztetni a valós szerelemtől. Bár egy fellángolás ugyanúgy indulhat, mint a szerelem, a szerelem viszont a fizikai és érzelmi vonzalmon túllépve eljut a szeretett fél áldozatos szolgálatáig. Isten nem valami hirtelen fellángolástól vezérelve küldte el Fiát meghalni értünk, hanem igaz szeretetből (János 3:16; 10:11; 1János 4:9). A fellángolás csupán egy érzelmi reakció mindarra, amit vonzónak találunk egy másik emberben, míg a szeretet állhatatos elkötelezettséget jelent az illető jóléte iránt (1.Korinthusbeliekhez 13:4-8).
Olyan emberek iránt is kialakulhat bennünk fellángolás, akiket valójában nem is ismerünk, így például hírességek, közszereplők vagy tanárok iránt. Az internet új színteret biztosít az ilyen fellángolásoknak, hiszen a kiberkapcsolatok akkor is könnyen lángra lobbanhatnak, ha az emberekkel való kapcsolatunk csupán egy képernyőn keresztül megy végbe. A tinédzserek különösen hajlamosak arra, hogy szerelembe essenek. A hormonok hullámzanak, a test pedig az érettség különböző stádiumain megy át. A szerelem és a szenvedélyes fellángolás közötti különbséggel látszólag azonban nem mindig vagyunk tisztában - különösen fiatalon. Hajlamosak vagyunk tehát egyenesen fejest ugrani olyan románcokba vagy szexuális kapcsolatokba, amelyek akár életre szóló sebeket hagyhatnak maguk után.
A fellángolás önmagában nem baj, amíg nem hagyjuk, hogy az bűnös döntésekre sarkalljon minket. A fellángolás az emberi lét elkerülhetetlen része, ezért fontos annak felismerjük annak, ami valójában, és nem szabad döntéseinket a fellángolásban fogant érzésekre alapoznunk. Óvakodnunk kell attól, hogy az ártatlan fellángolások szexuális fantáziákká cseperedjenek fel. Jézus azt mondta: “Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” (Máté 5:28). Amikor arról
fantáziálunk, hogy olyasvalamit cselekszünk, amit Isten bűnnek nevez, akkor a szívünkben már el is követtük a bűnt (Kolossébeliekhez 3:5; 1.Korinthusbeliekhez 6:18; Rómabeliekhez 1:26-27). Fontos tehát, hogy igyekezzünk kordában tartani az ilyen fellángolásokat: “Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!” (Példabeszédek 25:28).
A Biblia elénkbe adja egy olyan ember példáját, akit annyira a különböző fellángolásai irányítottak, hogy az végül az életébe került (Bírák 14:1-2). Isten Sámsont szolgálatra választotta el (Bírák 13:2-5). Mivel azonban hagyta, hogy cselekedeteit a különféle fellángolásai határozzák meg, sok dolgot képtelen volt elvégezni, amit Isten rajta keresztül akart véghezvinni. Ha tehát jól megvizsgáljuk, hogy mit csinált rosszul, mi már elkerülhetjük ugyanazokat a buktatókat. Először is, Sámsonnak szokása volt együtt szórakozni a pogányokkal, és olyan helyeken flörtölt, ahol
nem lett volna szabad. A második hibája az volt, hogy nem ismerte fel saját gyengeségeit. Vonzódott a csábító, istentelen nőkhöz, és ahelyett, hogy őrizkedett volna tőlük (Rómabeliekhez 13:14), inkább engedett ennek a gyengeségének. Harmadszor, nem tanult a hibáiból (Bírák 16:1-4). A kéjvágy szította fellángolásait újra és újra összetévesztette az Istent tisztelő szerelemmel, és ezért végül mindenét oda kellett adnia (Bírák 16:21, 29-30). Sok fájdalomtól kímélhetjük meg magunkat, ha elkerüljük Sámson hibáit.
Keresztényként mindent Isten dicsőségére kell tennünk (1.Korinthusbeliekhez 10:31). Még a szerelemhez való hozzáállásunk is Isten dicsőségére kell váljon. Első lépésként kezdjük azzal, hogy őszintén beszélünk az Úrral az érzéseinkről, ahogy azt a zsoltáros is tette (Zsoltárok 6:6; 38:9). Kérjük Őt, hogy segítsen tisztán tartani gondolatainkat, hogy így cselekedeteink is neki tetszőek lehessenek (Zsoltárok 19:14). Azért a személyért is imádkozhatunk, akihez annyira vonzódunk. Kérjük imában, hogy a körülrajongott illető is keresse az Urat, valamint hogy Isten beteljesítse rajta az ő életére néző szándékát. Ha a fellángolásban a potenciális házastársunkat látjuk körvonalazódni, bátran kérhetjük az Urat, hogy adjon lehetőséget arra, hogy jobban megismerjük őt. Fohászainkat természetesen mindig Jézus szavainak szellemében kell felajánlanunk: “Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42).
Isten életünk minden területén részt szeretne venni, még a szerelmeinkben is. Akarata az, hogy éberen őrködjünk szívünk felett, hogy egy-egy fellángolás nehogy bálvánnyá váljon (Példabeszédek 4:23). Ha azon kapjuk magunkat, hogy éjjel-nappal egy személyre gondolunk, akkor már lehet, hogy átléptük a normális fellángolás és az egészségtelen megszállottság közötti határt. Az Istennel való bensőséges közösség keresése segíthet abban, hogy a fellángolást helyes fényben lássuk. Bármilyen csodálatosnak tűnik is egy szerelem, egyetlen ember sem tudja úgy betölteni a szívünkben lévő űrt, mint Isten. A szerelem által kiváltott fellángolás arra emlékeztet, hogy hatalmas kapacitás van a szívünkben a szeretetre, örömre, izgalomra és reményre. Mindezek egy napon teljesen betöltetnek majd, amikor már örökké az Úr jelenlétében leszünk (Zsoltárok 16:11; 23:6; Jelenések 21:2).
English
Baj az, ha az ember belezúg valakibe?
