Kérdés
Mit jelent, hogy Jézus a békesség fejedelme (Ézsaiás 9:6)?
Válasz
Ézsaiás ezt írja a Messiásról szóló próféciájában:
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme" (Ézsaiás 9:5)!
Egy olyan világban, amelyet erőszak és háborúk jellemeznek, nehéz elképzelni, hogy Jézus a mindenható Isten, aki közreműködik az emberiség történelmében és a békét testesíti meg. Ám a testi biztonság és politikai harmónia nem feltétlenül tükrözi azt a fajta békességet, amelyről szó van (János 14:27).
A héber sálom (béke) szót gyakran egy egyén, csoport vagy nemzet nyugodt, békés megjelenésére használják. A görög ejréné szó egységet és egyetértést jelent. Pál ezzel az ejrénével fejezi ki az újszövetségi egyház célját. De a békesség mélyebb, alapvetőbb jelentése: „az a lelki harmónia, amelyre az egyén az Istennel való megbékélés során lel".
Bűnös állapotunkban Isten ellenségei vagyunk (Róma 5:10). „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk" (Róma 5:8). Krisztus áldozata miatt helyreáll a békés állapot Isten és köztünk (Róma 5:1). Ez az a mély és bennünk lakozó békesség a szívünk és Alkotónk között, amelyet nem lehet elvenni tőlünk (János 10:27-28), és a végső beteljesedése Krisztus munkájának a békesség fejedelmeként.
Krisztus áldozata viszont többet nyújt számunkra mint örök békét. Azt is lehetővé teszi, hogy kapcsolatot ápoljunk a Szentlélekkel, azzal a segítővel, aki megígéri, hogy vezetni fog minket (János 16:7,13). Továbbá a Szentlélek az által nyilvánul meg bennünk, hogy úgy élünk, ahogy magunktól képtelenek lennénk, ideértve azt, hogy szeretet, öröm és békesség tölti el az életünket (Galata 5:22-23). Ez a szeretet, öröm és békesség mind a Szentlélek munkájának eredménye a hívő életében; jelenlétének tükröződése. Habár a legmélyebb és alapvetőbb eredmény az, hogy szeretetben, örömben és Istennel való megbékélésben élünk, nem akadályozhatjuk meg, hogy mindez kiáradjon az emberekkel való kapcsolatainkra.
Erre égető szükségünk is van, különösen azért, mert Isten arra hívott, hogy egy akaraton legyünk más hívőkkel, alázatosak, szelídek és türelmesek legyünk „[i]gyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében" (Efezus 4:1-3, Károli). Ez a szelídség és egységes akarat nem valósulhatna meg anélkül, hogy a Szentlélek bennünk munkálkodna, és Isten az Ő Fia áldozata révén békességet adna.
Érdekes módon a békesség legenyhébb meghatározását, azaz a nyugalom megjelenését az egyénben a legnehezebb megragadni és fenntartani. Semmit nem teszünk azért, hogy megszerezzük vagy fenntartsuk az Istennel való békességet (Efezus 2:8-9). Amíg az egységben élés a többi hívővel végtelenül nehéz is lehet, a békesség önmagunkban gyakran lehetetlennek tűnik.
Ne feledjük, hogy a békesség nem azt jelenti, hogy könnyű. Jézus soha nem azt ígérte, hogy könnyű lesz, hanem hogy segíteni fog. Ami azt illeti, épp azt mondta, hogy nyomorúságra (János 16:33) és megpróbáltatásokra (Jakab 1:2) számítsunk. De azt is mondta, hogy ha segítségül hívjuk, „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad," be fog tölteni minket. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel nézünk szembe, olyan békességet kérhetünk, amely Isten hatalmas szeretetéből fakad, amely viszont nem függ a saját erőnktől vagy a körülményeinktől.
English
Mit jelent, hogy Jézus a békesség fejedelme (Ézsaiás 9:6)?
