Hogyan gyógyulhatnak be a megtört kapcsolatból származó sebeim?


Kérdés: Hogyan gyógyulhatnak be a megtört kapcsolatból származó sebeim?

Válasz:
Világunk tele van meghasadt szívű emberekkel, megtört lelkekkel és derékba tört kapcsolatok szenvedő alanyaival. A megtört kapcsolat fájdalma leginkább a személyes veszteség fájdalmához hasonlítható, ami nem sokban különbözik a gyászoló ember fájdalmától. Egyes esetekben a lelki sérülés olyan nagy mértékű, hogy az még a megszokott működésben is meggátolja az embert, szélsőséges esetekben még mentális összeomláshoz és öngyilkossági késztetéshez is vezethet. A világ tüneti kezelés gyanánt számos félmegoldást kínál arra, hogy a fájdalmat elnémítsuk, vagy magunkat süketítsük meg rá. Az ilyen dolgok közé tartoznak az előszeretettel felírt antidepresszáns-kúrák, érzelmeink és minden indulatunk papírra vetése, majd az iromány rituális megsemmisítése, a bevásárlásban drog módjára való örömkeresés, teljes külső megjelenésünk átszabása stb. Egyesek a pozitív gondolkodásba vetett csalfa hit mellett teszik le voksukat. A legközhelyesebb gyógyír a kocsmai bölcsességek sorából, pedig maga az idő. Az összetört szív sajogása idővel egyre alábbhagy – mondják önjelölten bölcs embertársaink. Isten gyermekeinek azonban ebben a szellemi csatában is sokkal nagyobb fegyverük van, hiszen nekik hozzáférésük van Isten Szent Lelkéhez, Őhozzá, aki „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket (Zsoltárok 147:3).

Jézus urunk jól ismeri az elnemfogadottság fájdalmát. „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt" (János 1:11). Jézus Krisztust egyik legközelebbi barátja árulta el (János 6:71; vö. Zsoltárok 41:10). Mikor tehát a megtört kapcsolat fájdalmával nézünk farkasszemet, akkor minden terhünket az Úr elé kell vigyük, az Ő szárnyai alatt vigaszt lelünk (1.Péter 5:7). Ő együtt sír a sírókkal (János 11:35; Rómabeliekhez 12:15), hiszen Jézusban olyan egyedüli közbenjárónk és főpapunk van, aki nagyon is képes-, és hajlandó „megindulni gyarlóságainkon" (Zsidókhoz 4:15).

Egy derékba tört kapcsolat számos negatív érzés keserű vizű forrásává válhat. A keresztény hívők azonban újra és újra tudatosítják magukban azt, hogy milyen hiábavaló hagyni azt, hogy az érzelmek viharai vezéreljék életüket. Jézus Krisztus minden szellemi áldással megáldott minket, és Őbenne Isten szemében örökre elfogadottakká váltunk (Efézusbeliekhez 1:3-6). Az elfogadottságnak ezen biztos tudata az elutasítás minden fájdalmának felette áll, hiszen ennek nem holmi érzés-, hanem Isten Igéjén inoghatatlanul álló meggyőződés a fundamentuma. Pontosan tudjuk azt, hogy Jézus Krisztus egyszeri áldozata által Isten karjaiban elfogadásra találtunk, ugyanis a Szentírás számtalanszor tesz erről tanúbizonyságot. Mikor aztán ez a tudás a hiten keresztül a nagy fejünktől végre a szívünkig is utat tör magának, akkor az az egész életünket képes megváltoztatni.

Előbb vagy utóbb mindannyiunk megtapasztalja egy megszakadt kapcsolat fájdalmát. Mivel átmeneti lakhelyünk a bűn vesztegzárában lévő bukott világ, szükségszerűen a fájdalmat és a csalódást is meg kell élnünk. Hogy azonban mit teszünk ezekkel az érzésekkel, az nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy végtére az Úrban megerősödve jöjjünk ki az érzelmi krízisből. Isten ígéretet tett arra, hogy életünk minden elképzelhető viszontagságában közösséget vállalván velünk társul adja magát hozzánk (Zsidókhoz 13:5). Azt is tudatni akarja velünk, hogy az Ő gondoskodása nincs semmilyen feltételhez kötve, hanem önmagában is biztosan megáll. Mikor Jézus Krisztust elfogadjuk életünk egyedüli megváltójaként, akkor Isten örök engesztelése és kegyelme is a miénk lesz.

Isten minden újjászületett gyermeke örökli Jézus Krisztus áldásait. Azt azonban nekünk kell bölcsen eldöntenünk, hogy miképp élünk ezekkel. A megtört kapcsolat nyomán fellépő szűnni nem akaró szomorúság rezignáltsága, ahhoz hasonlítható, mint hogyha valakinek egymilliárd forint volna a bankszámláján és csak azért élne mégis koldus módjára, mert nem megy el a bankba felvenni azt. Azonban igaz az is, hogy azzal nem élhetünk, amit nem ismerünk, aminek még a létezéséről sem tudunk. Éppen ezért minden hívőnek el kell köteleznie magát amellett, hogy növekedjen a kegyelemben „és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében" (2.Péter 3:18), hogy megváltozhasson elméje „megújulása által" (Rómabeliekhez 12:2). A hitben való járás valós tartalmi ismeretével kell felvérteznünk magunkat életünk minden szellemi csatájában.

Hívőként nem a múltbeli bukásaink, csalódásaink, vagy mások felénk irányuló elutasítása határoz meg minket. Minket kizárólag Istennel folytatott viszonyunk és élő kapcsolatunk határoz meg. Mi az Ő új életre született gyermekei vagyunk, akik minden elképzelhető szellemi áldás örökösei, akik Jézus Krisztusban örökre elfogadottakká váltunk az Atya szemében. Olyan hitünk van, mely valósággal legyőzte a világot (1.János 5:4).

Isten mindnyájunk számára egyedi jó tettek egész sorát készítette elő, amiben az életünk folyamán járhatunk. Eldönthetjük tehát, hogy saját erőnk szerint nézünk szembe életünk minden kihívásával és ügyes-bajos dolgával (Pál apostol ezt testinek nevezi), vagy hogy a Szent Lélek ereje által hagyjuk magunkat hordozni. Ez a döntés a mi kezünkben van. Isten hiánytalan fegyverzetet adott nekünk, az viszont rajtunk múlik, hogy minden nap feltesszük-e azt (Efézusbeliekhez 6:11-18).

Lehetséges, hogy számos csalódáson keresztül vezet evilági utunk, azonban mi a Királyok Királyának gyermekei vagyunk, így a földön megélt visszautasítás, csak egy pillanatnyi tűnő fájdalom az örökkévaló dicsőség minden békéjéhez, igazságához és öröméhez képest. Előfordulhat, hogy a negatív hatások néha magukkal rántanak minket, azonban Isten gyermekeiként ekkor is jól tesszük, ha az Ő örökségére hivatkozva folyamatosan az Ő kegyelmére támaszkodunk és növünk abban. Pál apostol Isten Szent Lelkétől buzdítva, ezt így fejezte ki: „De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára" (Filippibeliekhez 3:14).

A gyógyulási folyamatban nagyon fontos a másoknak való megbocsátás. Ha keserűséget ápolunk szívünkben és haragtartóak vagyunk, akkor azzal csak saját szellemünket mérgezzük. Mi tagadás, valóban rosszul bántak velünk, és az is lehetséges, hogy a megélt fájdalom nagyon is valóságos. Azt azonban soha nem felejthetjük, hogy nekünk óriási fegyver van a kezünkben, ami nem más mint a megbocsátás szabadsága. A megbocsátás egy olyan ajándék, amit mi magunk is képesek vagyunk továbbadni másoknak, éppúgy ahogyan azt mi is kaptuk az Úr Jézustól (Efézusbeliekhez 4:32).

Micsoda engesztelés és vigasz van Isten ismeretében, Aki így szól hozzánk ma is: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsidókhoz 13:5). Isten mindig közel áll a megtört szívű emberekhez, hogy megvigasztalja őket, így a hívőhöz is. „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket" (2.Korinthusbeliekhez 1:3-4). Isten sosem hazudik, és hű azon ígéretéhez, mely szerint minden megpróbáltatásunkban szüntelen ott lesz velünk: „Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged" (Ézsaiás 43:2).

"Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz" (Zsoltárok 55:23). A gyakorlat azt mutatja, hogy az érzéseink a gondolatainkból fakadnak, tehát annak érdekében, hogy érzelmeinket megváltoztassuk először a gondolatainkat kell megváltoztassuk. Isten pontosan ezt akarja tőlünk. A Filippibeliekhez írt levél 2:5 igerészében úgy szól minden hívőnek, hogy „... az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is". A Filippibeliekhez 4:8 igehelyen pedig azt mondja az Őt követőknek, hogy olyan dolgokon gondolkozzanak, melyek igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek, jó hírűek, és dicséretre méltóak. A Kolossébeliekhez írt levél 3:2 igeversben az áll: „Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel". Ha így teszünk, akkor a szívünk fájdalmában lévő elutasítottság érzése szertefoszlik.

Egy megtört kapcsolat fájdalmának áthidalása csak lépésről lépésre mehet végbe. Ezeket a lépéseket folyamatos ima kell kísérje. Folyamodjunk tehát imában Isten bölcs tanácsához, olvassuk Igéjét és mélyedjünk el benne. Mindez segít majd minket abban, hogy szemeinket ne saját gondjainkra, hanem Őreá függesszük. A gyógyulás soha nem lesz saját törekvéseink gyümölcse, hanem csak Isten ajándékaként fogadhatjuk azt. Ő az, Aki újra egésszé, egészségessé tud tenni minket. Ő képes csak eltörölni minden megtörtségünket, és csak Ő képes minket azzá formálni, akinek Ő mindig is látott bennünket. Egy kapcsolat megszakadása nagyon fájdalmas lehet, azonban Isten kegyelme ezekben az élethelyzetekben is túlcsordul. Isten értelmet kölcsönöz az életünknek, célt ad nekünk és örömmel ajándékoz meg minket. Jézus Krisztus ma is így szól hozzánk: „a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem" (János 6:37). Urunk gyermekeivel való kapcsolata soha sem fog megszakadni.

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan gyógyulhatnak be a megtört kapcsolatból származó sebeim?