Hogyan értsük pontosan a Biblia következő állítását: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten?


Kérdés: Hogyan értsük pontosan a Biblia következő állítását: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten?

Válasz:
Mind a 14. és mind az 53. Zsoltár első versében a következőket olvashatjuk: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten." Egyesek ezen versek alapján azt állítják, hogy az ateisták egyszerűen buták, azaz nem elég intelligensek. Azonban az itt álló eredeti héber szó, a "nabal", sokkal inkább az erkölcsi értelemben vett együgyű emberről beszél, azaz egy olyan személyről, aki nem rendelkezik biztos alapokon nyugvó erkölcsi értékrenddel. Ennek fényében az Ige nem azt állítja, hogy a buta emberek nem hisznek Istenben, hanem sokkal inkább azt, hogy az erkölcstelen emberek nem hisznek Istenben.

Sok ateista kiemelkedően intelligens és emellett még nagy tárgyi tudással is rendelkezik (a közhiedelemmel ellentétben ez a két fogalom nem fedi egymást). Nem az intelligencia, vagy annak a hiánya az, amely egy embert az Isten hitének elvetésére sarkall. A legtöbb ember nem egy teremtő isteni entitás létezését utasítja el, hanem annak az Istennek a létét, aki erkölcsi felelősséget kíván meg teremtményeitől. Lelkiismeretük feloldozására és a bűntudatuk enyhítésére az emberek visszautasítják azt a gondolatot, mely szerint Isten az abszolút erkölcs kizárólagos forrása. Az ilyen jellegű gondolkodás felszabadítja a személyt minden bűntudat és erkölcsi felelősség súlya alól, élhet kénye és kedve szerint, olyan erkölcsösen vagy épp erkölcstelenül, amint neki tetszik, tudatosan figyelem kívül hagyva azt, hogy egyszer majd számot kell adnia életéről Istennek.

Ezt a fajta gondolkodást már számos prominens ateista nyíltan magáénak vallotta. Mikor megkérdeztek egy híres ateistát arról, hogy mi is az pontosan, amit az ateizmussal el akar érni az életében, a következőket felelte: „Annyi alkoholt akarok inni, amennyit csak bírok és annyi nővel akarok lefeküdni, amennyivel csak lehetséges." Egy isteni lénybe vetett hit elválaszthatatlanul együttjár a felelősségre vonhatóság érzésével, tetteinkért való felelősségel. Hogy megszabaduljunk tehát a lelkiismeretfurdalástól, attól az erkölcsi visszacsatolástól, melyet maga Isten helyezett belénk, egyszerűen tagadnunk kell Isten létét, ezzel egyidejűleg tagadván az életünk erkölcsi kihatásait, tetteink szellemi és testi következményeit.

Semmilyen formában nem állítjuk, hogy minden ateista erkölcstelen ember volna. A legtöbb ateista viszonylagos (helyzetfüggő v. szituációs) erkölcsiség mentén vezeti életét. „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten"- a Szentírás ezen kijelentésének nem az a magva, hogy az emberek bizonyítékok hiányában utasítják el Isten létezését, nem ez a valós oka annak, hogy az emberek elvetik Isten hitét. Isten visszautasításának a valós oka az, hogy az emberek minden erkölcsi megkötés nélkül akarnak élni, azt gondolván, hogy ez a valós szabadság definíciója, illetve hogy meg akarnak szabadulni a maró lelkiismertfurdalástól, mely az erkölcstelen tettek velejárója. „Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták" (Rómabeliekhez 1:18-25a).

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan értsük pontosan a Biblia következő állítását: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten?