Mi a Baha'i hit?


Kérdés: Mi a Baha'i hit?

Válasz:
A Baha'i hit egy újabb világvallás, mely eredetileg a iszlám siíta ágából nőtt ki Perzsiában, azaz a mai Iránban. Idővel azonban saját státusza lett és önállóvá vált. A Baha'i hitet azért nevezhetjük világvallásnak, mert a világ 236 országában 5 millió követője van. Gyakorlatilag az iszlámtól függetlennek tekintendő, ugyanis tantételei tekintetében is egyedülálló, hiszen egyidejűleg egyistenhívő és mégis "nyitott" minden új áramlatra.

A Baha'i hit legelső előretolt bástyája egy Sayid Ali Muhammed nevű ember volt, aki 1844. május 23 "A kapu"-nak nyilvánította ki magát ("Bab"), továbbá az állította magáról, hogy ő isten nyolcadik megtestesülése-, Mohamed próféta óta pedig az első. Ami állításában kimondatlanul is benne volt az nem más, mint hogy Mohamed nem a valaha élt legnagyobb (utolsó) próféta, továbbá hogy a Korán nem a legfelsőbb hatalommal bíró kinyilatkoztatás. Az iszlám, érthető módon, nem túl kedvesen fogadta az efféle megnyilvánulásokat. A Bab és követői, az ún. Babisok, durva üldöztetés alanyaivá váltak, és nagy vérontás áldozatai lettek mielőtt a Bab-ot 1850. július 9.-én politikai fogolyként halálra ítélték és kivégezték ádhirbáyjáni Tabrízban. Halála előtt azonban a Bab még bizonyságot tett arról az eljövendő prófétáról, akire úgy hivatkozott, mint az "Istent megtestesítő" emberre. 1863 április 22.-én a Bab egyik követője, Mirza Husayn Ali, azt állította magáról, hogy az ő személyében teljesült be a prófécia, vagyis hogy ő isten legutóbbi testi manifesztációja. Tőle származik a mozgalom „zászlajára tűzött" mondás is, vagyis a Baha'u'llah, ami annyit tesz: Isten dicsősége. A Bab-ra ezután úgy tekintettek, mint egy keresztelő jánosi alakra, aki csak az előfutára volt Baha'u'llah-nak, aki nem kevesebb, mint kora meghatározó isteni manifesztációja. Az ő követőit Baha'i-iknak nevezték. A rügyező Baha'i mozgalom egészen különleges mivolta Baha'u'llah kinyilvánításaiból tűnik ki jobban. Nem csak azt állította magáról, hogy ő a siíta iszlám legújabb várt prófétája, valamint hogy ő a testet öltött isten, hanem azt is mondta, hogy ő Jézus Krisztus második eljövetele, a megígért Szent Lélek, Isten napja, a buddhista megváltó Maiytrea, és a hindu istenség Krisna. Ez a fajta mindent magába ölelő és egyesítő szemlélet kezdetei óta elkíséri a Baha'i vallást.

Baha'u'llah óta istennek nem volt új megtestesülése, így a vezetői szerepet kinevezés útján adta tovább. Abbas Effendi, kit később Abdu'l-Baha, azaz Baha szolgájaként ismerhetett meg a világ, lett örököse. Ő egyben fia is volt. Míg ő, és az őt követő örökösök nem tudtak isteni kijelentéseket adni, addig a szent szövegeket képesek voltak hibátlanul és tévedhetetlenül értelmezni, így isten igaz igéjének földi őreiként tekintettek rájuk. Abdul Baha unokáját, Shoghi Effendit, nevezte meg örököseként. Ő viszont még következő utódja kinevezése előtt eltávozott az élők sorából. Az így létrejött űr helyére a zseniális módon szervezett vezető testület a Universal House of Justice (Az Igazság Egyetemes Háza) lépett, mely mind a mai napig a Baha'i világvallás vezetője marad. A Baha'i hit napjainkban is él és virul. Éves konferenciájukat a Universal House of Faith-ben (A Hit Egyetemes Háza) tartják, mely Haifa városában, Izraelben található.

A Baha'i hit központi doktrinái — már csak az egyszerűségüknél fogva — is vonzóan hathatnak. Ezek a következők:

1) Az egy isten imádata minden fő világvallás kibékítésével.

2) Az egész emberiség különbözőségének és különböző erkölcsiségének nagyrabecsülése, és minden előítélet felszámolása.

3) A világbéke-, a nemek egyenjogúsága-, és univerzális, átfogó oktatás bevezetése.

4) A személy igazságkeresésének elősegítése a tudomány és vallás együttműködése révén.

Mindehhez további hittételek és gyakorlati alkalmazások társulhatnak, úgy mint:

5) Egy egyetemleges segédnyelv, vagy közvetítő nyelv bevezetése.

6) Egyetemleges mértékegységek bevezetése.

7) Annak elismerése, hogy míg maga Isten megismerhetetlen, addig időről-időre testi formát öltve kijelentheti magát.

8) A manifesztációk a folyamatos-, és fokozatosan előrehaladó (progresszív) kijelentések kategóriájába sorolandók.

9) Az agresszív térítés tiltása.

10) A Baha'i iratai mellett más szent iratok tanulmányozása.

11) A meghatározott szabályok mentén történő imádság és dicsőítés kötelező jellege.

A Baha'i hit napjainkra igencsak szalonképessé és kifinomulttá vált. Sok követője magasan képzett, jól forgatja szavakat, és válogatott körökben mozog. Politikai nézeteik tekintetében sokan a liberális oldalon állnak, míg szociális téren konzervatívak, azaz családigenlőek és abortuszellenesek, csak hogy pár példát említsünk. Mindezek mellett a Baha'i követőivel szemben támasztott elvárás nem csak az, hogy saját irataikat jól ismerjék és értsék, hanem hogy más világvallások szent irataiban is jártasak legyenek. Így tehát nem kizárható annak az eshetősége sem, hogy olyan Baha'i hívőbe futunk bele, aki jobban ismeri a Bibliát, mint a legtöbb átlagos keresztény vallásos ember. A Baha'i nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, amibe olyan liberális értékeket is belesző, mint a nemek közötti egyenlőség, az alanyi jogon járó tanulás és képzés lehetősége. A vallás és a tudomány közötti harmonikus viszonyt is igyekeznek előremozdítani.

Mindezektől eltekintve a Baha'i számos teológiai szakadékkal és tantételbeli következetlenséggel bír. A Biblia tanításával összevetve, a Baha'i tanítása közérthetősége ellenére is csak nagyon felszínes. Isten Igéjének kijelentése és a Baha'i tanítása közötti különbségek alapvetőek és igen mélyek. A Baha'i vallás igen szerteágazó, így egy tételes kritikai elemzésre ezen szócikk nem vállalkozik. Tekintsük meg azért közelebbről egy pár tant a teljesség igénye nélkül.

A Baha'i vallás tanítása szerint Isten legbelsőbb valója nem ismerhető meg. A Baha'i hívei könnyen kellemetlen helyzetbe kerülnek, mikor azt kell elmagyarázniuk, hogy miképp lehet kidolgozott és részletes teológiájuk (isten tudása vagy ismerete), mikor azt állítják, hogy isten meg nem ismerhető. Az az érv sem segíti ki őket igazán ebből a helyzetből, mely szerint isten a prófétákon és különböző megtestesüléseken keresztül jelenti ki magát, hiszen ha istenre továbbra is megismerhetetlen entitásként tekintünk, akkor az emberiségnek semmi viszonyítási alapja nincs arra, hogy teljes biztonsággal megmondhassa, melyik istentől küldött "nagy tanító" mond igazat, vagy hogy egyáltalán azok-e, akiknek mondják magukat. A kereszténység ezzel szemben joggal tanítja, hogy Isten megismerhető, hiszen Isten a teremtésből minden ember számára megismerhető, még akkor is, ha nem minden ember törekszik személyes kapcsolatra Vele. A Rómabeliekhez írt levél 1:20 igerésze világosan kimondja: "Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek." Isten azonban nem csak a teremtéséből, hanem Igéjéből is megismerhető, továbbá a Szent Lélek jelenléte is Róla tesz bizonyságot. Ő az, akin keresztül Isten vezet minden benne hívőt, valamint a Szent Lélekkel együtt tesz lelkünk vallomást, hogy mi az Atya gyermekei vagyunk (Rómabeliekhez 8:14-16). Nem csak tárgyi tudásunk lehet Róla, hanem valóban belsőségesen ismerhetjük Őt, mint a mennyei Atyánkat, akihez Szent Lelke által így kiáltunk hozzá "Abba, Atya!" (Galátziabeliekhez 4:6). Bár az igaz, hogy Isten végtelen természete nem fér bele az ember véges értelmi kereteibe, ez azonban mégsem jelenti azt, hogy ne lehetne olyan részleges tudásunk Istenről, mely (önmagában véve) teljesen igaz, és amely összefüggéseiben is jelentést hordoz.

A Baha'i azt tanítja Jézus Krisztusról, hogy bár isten egyik megtestesülése volt, de nem Ő volt a testben megjelent Isten. A különbség első hallásra aprónak tűnik, valójában azonban nagyobb alig lehetne. Mivel a Baha'i szerint isten megismerhetetlen, ezért ebben a kontextusban értelme sincs annak a kijelentésnek, mely szerint Isten teljessége emberré lett, hogy aztán az emberek között lehessen. Ha tehát igaz az, hogy Jézus Krisztus a szó legszorosabb értelmében Isten, továbbá hogy Jézus megismerhető, akkor abból az következik, hogy Isten is megismerhető, és a Baha'i tanítása gyorsan magába roskad. Így tehát a Baha'i azt kell tanítsa, hogy Jézus Krisztus Istennek csak mintegy visszatükröződése, Isten egy kinyilvánított szelete, ha úgy tetszik. Éppen úgy, ahogyan a tó tükrére tekintve meglátjuk saját ábrázatunkat, úgy Jézusra is lehet tekinteni, és azt mondani, hogy Ő Isten tükörképe. Nyilvánvaló azonban, hogy a vízfelszínen kialakuló reflexiónk nem tartalmazza valós lényünket. Ezen példa által igencsak kibukik azon állítás visszássága, mely szerint isten nem megismerhető, hiszen ha ez valóban így van, akkor honnan tudnánk, hogy melyik próféta isten valós képe, hogy melyik mond igazat. A keresztény hívő ezzel szemben érvelhet úgy (a Baha'i kontextusában), hogy Jézus Krisztus minden más "vélt" manifesztációtól különbözött, hiszen Ő testi feltámadásával igazolta, hogy Ő az Élet, azaz maga Isten (1.Korinthusbeliekhez 15. fejezete). Ezt a Baha'i persze tagadja. Amellett, hogy a feltámadás egy csoda volt, a bizonyítékok fényében egyidejűleg történelmileg igazolható tény is. Dr. Gary Habermas, Dr. William Lane Craig és N.T. Wright mind kiváló munkát tettek le az asztalra Jézus Krisztus feltámadásának történelmi hitelességének bizonyítását illetően.

A Baha'i vallás cáfolja Jézus Krisztus egyedül elegendő áldozatának bibliai kijelentését. Állítása szerint Krishna, Buddha, Jézus, Mohamed, Bab, és Baha'u'llah egytől egyig mind isten manifesztációi, és az előrehaladó, progresszív, kijelentés tanának megfelelően, az időben későbbi kijelentések nagyobb súllyal bírnak, hiszen azok isten egyre teljesebb kijelentését (egyre nagyobb szeletét) tartalmazzák. Ebben az esetben segítségül hívhatjuk a keresztény apologetikát (a keresztény hit védelmének tudománya), hogy bemutathassuk a Szentírás kijelentésének megismételhetetlen egyediségét, továbbá hogy bizonyíthassuk a Biblia tanításának és gyakorlati vonatkozásainak más vallási rendszerekkel szembeni felsőbbségét. A Baha'i azonban inkább azzal van elfoglalva, hogy bebizonyítsa minden vallás összeegyeztethetőségét. Minden lehetséges diszkrepanciát a következő érvek segítségével igyekeznek feloldani:

1) A vallások közötti különbségek társadalmi eredetű törvényekből és szokásokból származnak, és nem a kultúrák felett álló szellemi törvényekből.

2) Korai kinyilatkoztatások kisebb fajsúlyúak a "későbbi", teljesebb, kinyilatkoztatások igazságához képest.

3) Ami még így sem feleltethető meg a kultúrák felett álló szellemi törvényeknek, az nyilvánvalóan egy meghamisított tanításra-, vagy a szent iratok hibás értelmezésére vezethető vissza.

Ha azonban még teret is engednénk ezen állításoknak, végső soron akkor is be kéne látnunk, hogy a világvallások túl különbözőek ahhoz, hogy e módon össze lehessen őket egyeztetni. Figyelembe véve azt, hogy a világvallások tanításai, valamint a hit gyakorlati megélése, vallásról vallásra nyilvánvalóan eltérő, a Baha'i-nak nem marad más eszköze, mint a legfőbb vallások alapvető tanításainak ízekre szedése. Elég ironikus, de a teológiailag leginkább rugalmas két hit — a buddhizmus és a hinduizmus — klasszikusan ateista és panteista (egyik és másik), így a szigorúan monoteista Baha'i vallásban nem kapnak helyet (vagyis sem az ateista, sem pedig az panteista megközelítés). Természetükénél fogva pont ezek volnának a többi vallással a legkönnyebben összeegyeztethetőek. A teológiailag leghatározottabb vallások úgy mint az iszlám, a kereszténység, és az ortodox judaizmus mind monoteista, mégis pont ezek azok a vallások, melyek a legkevésbé fogadják el a Baha'i -t, még annak ellenére is, hogy a Baha'i is monoteistának vallja magát.

A Baha'i tanításai szerint lelki üdvösségünk csupán tetteink függvénye. Ez a vallás a lelki üdvösség kérdésének fő elemeit illetően nem sokban tér el muzulmán gyökereitől. A legszembetűnőbb különbség talán az, hogy a Baha'i követőinek csak nagyon keveset tanítanak a túlvilágról. A Baha'i szerint életünket minél több jó tettel kell kitöltenünk, de legalább is annyival, hogy azok a rossz tetteinket kiegyensúlyozzák. Megváltásunk végső indoka a mi emberi jótetteink összessége kell legyen. A bűneink számláját nem egyenlíti ki senki, hanem csak egy sanda sejtésünk lehet arról, hogy egy feltételezhetőleg jóakaratú Isten a jó tetteinket látva majd szemet huny a rossz tetteink felett. A Baha'i szerint az embernek nincs is jelentős kapcsolata istennel. Valójában istennel nem is lehet kapcsolatunk, hiszen isten egy személytelen valami, mely csak akkor ölt magára emberi személyiséget, mikor éppen megtestesül. Így tehát istennel kapcsolatba lépni finoman szólva is nehéz, gyakorlatilag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha éppen egy olyan korban élünk, mikor isten testben is megjelent az emberek között. A fentieknek megfelelően a Biblia kegyelemről szóló tanítását is "átértelmezik", mégpedig úgy, hogy az valójában nem más, mint "Isten jóindulatú engedménye, hogy az embernek lehetősége legyen kiérdemelni lelki üdvét." Ebbe a tanításba bele van építve Jézus Krisztus engesztelő áldozatának közvetlen tagadása, valamint a bűnök horderejének lekicsinylése.

A Szentírás által közvetített megváltás koncepciója alapjaiban tér el az előbbi a felfogástól. A bűn örök és végtelen következménnyel jár, mert az a végtelenül tökéletes Isten ellen irányul (Rómabeliekhez 3:10, 23). Ennek megfelelően a bűn következménye olyan súlyos, hogy csak véráldozat, azaz egy ártatlan élet kioltása, veheti azt el. A kiengesztelést nem nyert bűnök pedig örökkévaló büntetést vonnak maguk után a túlvilágon. Jézus Krisztus azonban magára vette az egész emberiség bűneiért járó büntetést, mikor ártatlanul halt meg a minden bűnös emberért. Mivel az ember képtelen a saját bűnei kiengeszteléséül a bűn által bemocskolt lényéből bármi valóban tisztát is adni, ezért vagy második halált (örök szeparáció Istentől) hal bűneiért, vagy pedig szabad akaratból elfogadja Jézus Krisztus érte tett áldozatát kegyelmi ajándékul (Ézsaiás 53; Rómabeliekhez 5:8). Így tehát a megváltás vagy Isten irgalmából és az ember Istentől kapott hitéből ered, vagy pedig nem is létezik az örökkévalóságra való megváltás.

Az sem különösebb meglepetés, hogy a Baha'i kijelentése szerint Baha'u'llah Jézus második eljövetele, hiszen Jézus urunk maga figyelmeztetett minket az ilyen ámításokról, mikor tanítványai a végidőkről kérdezték: "Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is" (Máté 24:23-24). Érdekes, hogy a Baha'i követői tagadják, vagy legalább is csak alsó hangon említik, Baha'u'llah vélt csodáit. Baha'u'llah egyedi szellemi kinyilatkoztatásai a saját maga tanúbizonyságán alapszanak. Ez a bizonyság olyan jelenségekben nyilvánult meg, mint a (képzettség nélküli) rejtélyes eredetű tudás, a terjedelmes írás képessége, tiszta életvezetés. Baha'u'llah isteni kijelentéseinek beigazolására a többségi döntés mellett más szubjektív természetű teszteket is segítségül hívtak. Egyes tárgyilagosabb "tesztfeltételek" csak akkor teljesülnek, ha a bibliai írásokat — teljesen allegorikusan értelmezve — megfosztjuk valós kontextusuktól. Erre a egy jó példa William Sears "Thief in the night" (Éjszakai tolvaj) című könyve. Baha'u'llah elfogadása gyakorlatilag semmi teret nem enged a hitnek, hiszen az ember vagy elfogadja őt a saját maga által kikiáltott messiásnak, vagy nem. A Jézus Krisztus személyét illető bibliai hit ezzel szemben sok száz beteljesült prófécián alapul.

A Baha'i semmiképp sem egyeztethető össze a bibliahű keresztény hittel. A Baha'i-nak már az is sok kapacitását leköti, hogy a saját diszharmonikus tanítását valamiképp megmagyarázza. Hogy egy megismerhetetlen, és legbelsőbb lényegét tekintve személytelen, isten hogyan állhat elő egy ilyen részletes teológiával, továbbá hogy hogyan lehet rá egy egész világvallást alapozni, változatlanul rejtély marad. A Baha'i ezenfelül nem tulajdonít túl sok jelentőséget a bűnnek, és csak úgy tekint rá, mint amit emberi erőfeszítések által is meg lehet szüntetni. A Baha'i vallás Jézus Krisztus istenségét is tagadja, épp úgy mint a szó szerinti testi feltámadása érdemét és jelentőségét. A Baha'i legfőbb problémája maga a pluralizmus: még mindig nyitva áll az a kérdés, hogy miképp akar összeegyeztetni ennyire eltérő vallásokat anélkül, hogy azok alapvető teológiáját ne véreztetné ki. Még viszonylag egyszerűbb volna azt állítani, hogy a világ egyes főbb vallásai erkölcsi tanításaik, vagy a túlvilágról való képzeteik, tekintetében egy bizonyos fokig hasonlítanak egymásra. Az azonban már lényegesen nehezebben mondható, hogy szóban forgó vallások végső (isteni) valóságáról való alapvető tanai gyakorlatilag azonosak, valamint hogy erkölcsi tanításaik ugyanazon tőről fakadnak.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a Baha'i hit?