Ki volt Baál?


Kérdés: Ki volt Baál?

Válasz:
Az ókori Kánaánban és Föníciában Baált tisztelték főistenként. A Baál-kultusz a bírák korában beszivárgott a zsidó vallási életbe (Bírák 3:7), Áháb uralkodása alatt széles körben elterjedt Izraelben (1Királyok 16:31-33), és Júdeára is hatást gyakorolt (2Krónikák 28:1-2). A baál szó urat jelnet, többes száma héberül baálim. Általában Baál egy termékenységisten volt, akiről azt tartották, hogy ő teszi lehetővé, hogy a föld termést hozzon, és az ember gyermeket nemzhessen. A különböző régiók különböző módokon tisztelték Baált, és úgy tűnik, hogy Baál egy nagyon alkalmazkodó isten volt. A más-más helyszíneken más-más tulajdonságait hangsúlyozták, és a baálizmus különleges „felekezeteit" hozták létre. Baál-Peór (4Mózes 25:3) és Baál-Berít (Bírák 8:33) jól példázzák a helyi istenségeket.

A kánaáni mitológia szerint Baál Él, a főisten és Asera, a tenger istennőjének fia volt. Baált tartották a legerősebb istennek, árnyékot vetve Élre, akit meglehetősen gyengének és tehetetlennek tartottak. Különböző harcokban Baál legyőzte Jammot, a tenger istenét, és Mótot, a halál és alvilág istenét. Baál testvérei/hitvesei közt tartották számon Astóretet, egy terménkenység-istennőt, akit a csillagokkal hoztak kapcsolatba és Anátot, a szerelem és háború istennőjét. A kánaániták napistenként és a vihar isteneként tisztelték (általában az ábrázolásokon egy villámot tart a kezében), aki legyőzte ellenségeit, és termést hozott. Termékenységistenként is tisztelték, aki a gyermekek születését biztosítja. A Baál-kultusz az érzékiségben gyökerezett, és templomi prostitúciót alkalmazott. Olykor Baál lecsendesítésére emberi áldozatra is szükség volt, általában elsőszülöttek feláldozására (Jeremiás 19:5). Baál papjai vad önkívületi állapotban kiáltottak istenükhöz, ami hangos, eksztatikus kiáltásokkal és önmaguk okozta sérülésekkel járt együtt (1Királyok 18:28).

Mielőtt a héberek bementek volna az Ígéret földjére, az Úr Isten intette őket a kánaánita istenek tiszteletétől (5Mózes 6:14-15), de Izrael mégis bálványimádáshoz fordult. Áháb és Jezabel uralkodása idején, az izraeli Baál-imádat csúcspontján, Isten Illés próféta révén közvetlenül felszólalt a pogány kultusz ellen. Isten először megmutatta, hogy Ő, nem pedig Baál kontrollálta az esőt: egy három és fél évig tartó szárazságot hozott az országra (1Királyok 17:1). Aztán Illés leszámolásra szólította fel a népet, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyosodjon, hogy ki az igaz Isten. Baál 450 prófétája egész nap kérte őt, hogy küldjön tüzet a mennyből (ami nem lett volna nagy kérés egy olyan istentől, akit a villámlással hoztak összefüggésbe), de „nem jött hang; nem felelt, és nem figyelt rájuk senki" (1Királyok 18:29). Miután Baál prófétái feladták, Illés egy egyszerű imát mondott, és Isten azonnal mennybéli tűzzel válaszolt neki. A bizonyíték megsemmisítő erejű volt, és a nép „arcra esett, és ezt mondta: Az Úr az Isten, az Úr az Isten" (39.v.).

A Máté 12:27-ben Jézus Sátánt Belzebúbnak nevezi, ami által az ördögöt Baál-Zebubhoz, egy filiszteus istenséghez (2Királyok 1:2) köti. Az Ószövetség baáljai nem voltak több isteneknek álcázott ördögöknél, és végső soron minden bálványimádás ördögimádás (1Korinthus 10:20).

English


Vissza a magyar oldalra
Ki volt Baál?