Kérdés
Az azonos neműekhez való vonzódás bűn?
Válasz
A Máté evangéliumának 5:27-28 igerészében Jézus a kéjvágyat a házasságtöréssel teszi egyenlővé. Ezzel pedig egy bibliai elvet alapoz meg: ha valamit bűn megtenni, akkor az is bűn, ha valaki már arra vágyik, hogy azt a bizonyos valamit megtegye. A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a homoszexualitás bűn (3.Mózes 18:22; 20:13; Rómabeliekhez 1:26-27; 1.Korinthusbeliekhez 6:9). A fentiek értelmében tehát az is bűn, ha valaki arra vágyik, hogy részt vegyen homoszexuális aktusokban. Akkor ez azt jelenti, hogy az azonos nemű embertársainkhoz való vonzódás bűn? Hogy erre a kérdésre helyes választ adhassunk, különbséget kell tennünk az aktív, tevőleges bűn, valamint a kísértés passzív állapota között.
Kísértésnek kitéve lenni, megkísértve lenni, még nem bűn. Jézus maga is megkísértetett, mégsem vétkezett (Máté 4:1; Zsidókhoz 4:15). Éva szintén meg lett kísértve az Éden kertjében, és bár kifejezetten vonzónak találta a tiltott gyümölcsöt, úgy tűnik, hogy ezzel valójában mégsem követett el bűnt, csak azzal, mikor ténylegesen szakított a gyümölcsből, és evett belőle (1.Mózes 3:6-7). A kísértéssel való küzdelem bűnhöz vezethet, a kísértéssel való vívódás azonban önmagában nem bűn.
A heteroszexuális kéjvágy bűn (Máté 5:27-28), a heteroszexuális vonzalom viszont nem az. Normális és természetes, hogy a férfiak vonzódnak a nőkhöz, és fordítva. Abszolút semmi rossz nincs abban, ha az ember vonzónak találja az ellentétes nem tagjait. Ez csak akkor válik bűnné, ha a vonzalom kéjvágyba fordul át. Amint a vonzalom annak a vágyába csap át, hogy az ember valami szexuálisan erkölcstelen dolgot tegyen, akkor az már bűnné nőtt fel szívében.
A homoszexualitás azonban más. A homoszexualitás kiélése minden lehetséges kontextusban olyan cselekedetnek számít, amit a Biblia tilt. A cselekedet előtt megállva azonban, (logikailag) először az a kérdés merül fel, hogy vajon bűnös dolog-e vonzódni az azonos nem képviselőjéhez? Általános érvényű a megállapítás, miszerint minden olyan vágy, amit Isten megtiltott, a bűn hatására alakul ki, lép fel. Ez valahogy így megy végbe: a bűn annyira megfertőzte a világot és az emberi természetünket, hogy szemeinkben gyakran az tűnik jónak, ami valójában rossz. A bűn tehát megfertőzött minket, és maga a bűn az, ami miatt megvetemedett és elferdült gondolataink, vágyaink és hajlamaink vannak. Már természetünknél fogva is bűnösök vagyunk (Rómabeliekhez 5:12). Az azonos neműek iránti vonzalom érzései önmagukban nem minősülnek mindig aktív, akaratlagos bűnnek, valójában azonban mégis a bukott természetünkben gyökereznek. Az azonos neműek közötti vonzalom valamilyen szinten a bűnös emberi természet (egyik) kifejeződése.
John Piper lelkipásztor-teológusnak is van néhány lényeglátó megállapítása az azonos neműek vonzódásának kérdését illetően: “Helyesen azt mondhatnánk, hogy az azonos neműek iránt érzett vágyak a tekintetben bűnösek, hogy a bűn ezen vágyakat eltorzította, és Isten kinyilatkoztatott akaratával szembefordította. Attól viszont, hogy a bűnös vágy a bűnben gyökerezik, és maga a bűn okozza, még nem válik egyenlővé a bűnnel. A bűn akkor valósul csak meg, amikor az Isten elleni lázadás rendellenes cselekedeteink által kifejezésre is jut” (szemelvény a “Tartsuk tiszteletben a házasságot” című prédikációból, elhangzott: 2012. június 16.).
Az azonos neműek iránti vonzalom tovaszálló pillanatát, még ha az gyakran ismétlődik is, jobb, ha kísértésnek, nem pedig bűnnek minősítjük. Ha ez a spontán, múló pillanat valami többé válik – vagyis az átmeneti kísértésből kéjes szándék lesz – akkor azonban már bűnné vált. Pontosan mikor válik a kísértés a szív bűnévé, vagy, másképp megfogalmazva, meddig lehet egy kísértést elviselni, mielőtt az gonosz gondolattá válik? Ezt lehetetlen általánosságban meghatározni. A következőket azonban mégis tudjuk: mindannyiunknak át kell változnunk elménk, azaz gondolkodásunk megújulása által (Rómabeliekhez 12:2), és foglyul kell ejtenünk”...minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2.Korinthusbeliekhez 10:5).
Az azonos neműek közötti vonzódás az emberiség bűnös természete miatt egyesek számára “természetesnek” tűnhet. Mégis abszurd azt állítani, hogy a bűnt el is kell fogadni, csak mert az olyan “természetes dolog”. Vajon helyes-e, ha egy haragra hajlamos ember dühében másokat sért? Helyes-e, ha egy kleptomániás lop? Helyes-e, ha egy férj házasságtörést követ el, csak mert természet szerinti erős nemi vágya van? Persze, hogy nem. Lehet, hogy az emberek nem mindig tudják irányítani, hogy hogyan vagy mit éreznek, azt viszont képesek irányítani, hogy hogyan kezelik ezeket az érzéseket (1.Péter 1:5-8). Mindannyiunknak személyes felelősségünk van abban, hogy ellenálljunk a kísértésnek (Efézusbeliekhez 6:13).
Isten gyermekeinek másképp kell gondolkodniuk és cselekedniük, mint a világnak. A világban sokan társadalmi normaként fogadják el az azonos neműek egymás iránti vonzódását és a homoszexualitást. A keresztény ember azonban a Bibliából kell levezesse az életre vonatkozó normáit, nem pedig a közvélekedésből (2.Timótheushoz 3:16-17). Mivel mi is a világban élünk, így minden nap ki vagyunk téve különféle kísértéseknek. Bukott, bűnös természetünk van, így tehát küzdünk az istentelen vágyak ellen. Egyes keresztények is küzdenek azzal, hogy az azonos neműek iránti érzett vonzalomtól vezérelve a tettek mezejére ne lépjenek. A jó hír azonban az, hogy a győzelem lehetséges. “Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1.János 5:4).
English
Az azonos neműekhez való vonzódás bűn?
