Kérdés
Mit jelent az, hogy ajkakat csókolgat, aki igaz beszédeket felel (Példabeszédek 24:26)?
Válasz
A Szentírás Isten jellemének alapvető aspektusaiként emeli az őszinteséget és az igazmondást, ennek megfelelően pedig parancsba is adja nekünk az ezekre való törekvést. Isten maga az igazság (Zsoltárok 117:2), és lehetetlen, hogy hazudjon (Zsidók 6:18). Isten tehát megkívánja népétől, minden követőjétől, hogy legbensőbb lényéből őszinte legyen (Zsoltárok 51:8). A Példabeszédek 24:26 igeversében Salamon király a következőt állítja: "Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel".
Az ajkakra adott csók az esetek túlnyomó többségében a szeretet/szerelem egy kellemes és kívánatos fizikai kifejezése. Egy csók valóban üdvözlendő, ha azt szívből jövő szeretet, őszinte tisztelet motiválja. A csók azonban számos mai és ősi kultúrában sem kizárólag egy romantikus gesztus (volt). Ószövetségi időkben a családtagok csókkal üdvözölték egymást (1Mózes 29:11, 13; 33:4; 45:15; 48:10; 2Mózes 4:27), és az gyakran a tisztelet, a hódolat, és az őszinte barátság kifejezésére szolgált (2Sámuel 15:5; 1Királyok 19:18; 1Sámuel 10:1; 20:41).
Az Újszövetségben a keresztények felszólíttatnak arra, hogy az Úrban való családi közösségük jeleként "szent csókkal" köszöntsék egymást (Róma 16:16; 1Korinthus 16:20; 2Korinthus 13:12; 1Thesszalonika 5:26; 1Péter 5:14). Jézus egy ízben meg is dorgálta a Simon nevű farizeust, mert az nem köszöntötte Őt a szokásos, vendégszeretetet kifejező csókkal, mikor házába invitálta (Lukács 7:36-50).
Az őszinte, igaz válasz olyan, mint az ajkakra adott csók, mert amikor őszintén és az igazsággal összhangban szólva nyitjuk fel szánk, akkor azzal a hallgatónk iránti valódi tiszteletünket juttatjuk kifejezésre, vagyis azt, hogy igenis méltatjuk őt ennyire. A szájra adott csókhoz hasonlóan az igazság kimondása is egy kellemes és kívánatos megnyilvánulás, amit az őszinte szeretet, barátság, és tisztelet vezérel.
Egy Biblia-kommentátor ezt így fejti ki: "Az igaz felelet olyan jó, mint egy csók. A jó válaszadó olyan hálára méltó dolgot tesz, mint a barát, aki csókjával tiszteli barátját, igaz válaszával ugyanis kétségeket űz el, félreértéseknek megy elébe, vétkeket oldoz fel, és bizonytalanságot oszlat el." (Fausset, A. R., A Commentary, Critical, Experimental, and Practical, on the Old and New Testaments: Job-Isaiah, III. kötet, William Collins, Sons, & Co., Ltd., 493. o. - magyar fordítás nem ismert). Egy másik Biblia-kommentátor így magyarázza ezt: "Az ember szerelmétől kapott csókja az egyik legnagyobb öröm, amiben bárkinek is része lehet. Egy őszinte, igaz válasz ugyanilyen szintű szellemi örömöt jelent" (Lennox, S. J., Proverbs: a Bible Commentary in the Wesleyan Tradition, Wesleyan Pub. House, 1998, 254. o. - magyar fordítás nem ismert).
Az egyenes, őszinte beszéd nem csupán az igaz barátság ismertetőjegye, hanem a valódi keresztény hívő egyik jellemvonása is. A Szentírás világosan kimondja, hogy Isten nem tűri a tisztességtelenséget: "Nem lakhat házamban csaló és hamislelkű, nem tűrök jelenlétemben hazugokat!" - mondja az Úr a Zsoltárok 101:7-ben (EFO). Az őszinteség azonban (a Szent Lélek által) újjá nem formált ember számára nem éppen egy természetesen jövő dolog (Zsoltárok 116:11), a szívbéli őszinteség így azt is bizonyítja, hogy már "az igazságnak Lelke" munkálkodik az ember szívében (János 15:26; 16:13). Akik Istennel élő közösségben járják életük útját, azok a világosságban járnak, és az igazság szólásában-, annak cselekvésében-, és a hamisságtól való különválasztásában is gyakorolják maguk (1János 1:5-10). Amint a keresztény hívő egyre jobban érett hitre jut az Úrban, úgy önmagával és másokkal szemben is őszinte lesz.
Aki őszintén, igazul felel, az voltaképp azt fedi fel, hogy az igazság lakozik a szívében (Máté 15:18). Amikor azt szóljuk, ami igaz és helyes, akkor erkölcsi feddhetetlenségünkről teszünk tanúbizonyságot. Ekkor azt mutatjuk meg, hogy az igazmondás és az őszinteség belső valónk tulajdonságai.
A zsoltáros ma is így utasítja a bűnösöket: "Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!" (Zsoltárok 2:12, MBT). Ez a zsoltár arra ösztönzi a dacos embereket, hogy hagyjanak fel Isten elleni lázadozásukkal mielőtt még túl késő lenne, és alázatos szívvel öleljék magukhoz a Messiást, Jézus Krisztust.
Ahelyett, hogy ellenállnánk Krisztusnak, mi csókkal fogadjuk az elébünk szaladó Fiút, megalázva szívünk, alávetve magunk neki, hasonlóan, mint ahogy valaki egy földi király előtt hajol meg, hogy annak gyűrűjét csókolja. Amikor Jézust tisztelve szuverén Urunknak és Királyunknak fogadjuk Őt, akkor csókoljuk igazán a Fiút. Immár tisztelettel, becsülettel, szeretettel, és engedelmesen alázzuk meg magunk felséges színe előtte. Csak azok, akik alázatosan, csókkal viszonozzák a Fiú feléjük való megbocsátó szeretetét, képesek ragaszkodni "...az igazsághoz . . . ., felnövekedni az isteni szeretetben", és összekapcsolódni "minden tekintetben Krisztussal, aki a „Fej”!" (Efézus 4:15, EFO).
"Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige" (Példabeszédek 25:11, MBT), az őszinte feleletet adó ember válasza pedig kellemes, és úgy csillapítja le hallgatósága kedélyeit és (esetleges) fájdalmait is, "mint aki ajkakat csókolgat" (lásd még Példabeszédek 15:23). A csók a szeretetet, az odaadást, az őszinteséget, a tiszteletet, a becsületet, és az alázatot fejezi ki - vagyis a szív belső valóságának külső kivetüléseként értendő.
English
Mit jelent az, hogy ajkakat csókolgat, aki igaz beszédeket felel (Példabeszédek 24:26)?
