Kérdés
Vajon melyik egyház az egy igaz egyház?
Válasz
Melyik egyház, vagyis melyik keresztény felekezet az “egy igaz egyház”? Melyik az az egyház, melyet Isten keblén hordoz és igazán szeret, amiért önszántából életét adta? Vajon melyik egyház Jézus szellemi mátkája? A válasz egyszerűbb, mint elsőre gondolnánk: önmagában egyik sem! Semelyik látható egyház vagy felekezet nem azonos az egy igaz egyházzal (lásd a “Mi a különbség a látható és láthatatlan egyház között?” - című szócikket oldalunkon). Krisztus menyasszonya ugyanis nem valamiféle ember által létrehozott intézmény, hanem egy olyan szellemi entitás, melyet mindazon személyek alkotnak, akik Isten kegyelméből, hit által részesültek a megváltás ajándékában, mindazok, akik közeli, belsőséges kapcsolatban állnak az Úr Jézus Krisztussal (Efézusbeliekhez 2:8-9). Mindegy tehát, hogy ezek az emberek díszes vagy dísztelen épületben gyülekeznek, hogy évszázados felekezeti hagyományokkal terhesek, vagy oly' szabadok, mint ahogy az is, hogy melyik ország ege alatt látták meg a napvilágot – ők alkotják az egy igaz egyházat.
A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy a fizikai szemeinkkel is látható (helyi) egyház valójában nem több a vallásos hívek gyülekezeténél. Pál apostol leveleiben Isten Szent Lelke két, egymástól igen eltérő módon használja az egyház szót. Számos példát láthatunk arra, hogy az egyház egyszerűen olyan, magukat kereszténynek valló embereket jelöl, akik rendszeresen összegyűlnek (1.Korinthusbeliekhez 16:9; 2.Korinthusbeliekhez 8:1; 11:28). Míg a Pál által közvetített levelekből kiolvashatjuk, hogy az apostol mennyire szívén viselte a missziós útján elhelyezkedő gyülekezetek legjelentősebb és legcsekélyebb gondjait, addig az is világosan kitűnik belőlük, hogy a Lélek egy másfajta egyházról lényegesen többet beszél. Ez az egyház szemmel nem látható, nem fizikai-, hanem szellemi természetű, melynek tagjai olyan mindennapi kapcsolatban élnek Krisztussal, mint feleség a férjével (Efézusbeliekhez 5:25, 32). Ennek az egyháznak nem magasztos és magasztosabb emberek állnak az élén, hanem kizárólag Jézus Krisztus a feje (Kolossébeliekhez 1:18; Efézusbeliekhez 3:21). A valós egyház tehát nem egy külön megnevezés-, eltérő szertartások és hitelvek stb. által az ami, hanem kizárólag Jézus Krisztus miatt. Sőt még az is meglehet, hogy az azt alkotó személyekben kizárólag egy közös van, mégpedig Jézus Krisztus személyének Szent Lélek általi szeretete.
Az egyház magyar szavunk görög eredetije, az ekklésia, szó szerint a “kihívottak gyülekezet”-ét jelenti. Magvában tehát azon emberek megszámlálhatatlan sokaságára utal, akiket Isten kihívott a világból és Önmagának választott el. Mikor ez a kifejezés egyesszámban áll, akkor mindig azon emberek – időben és térben szétszórt, de szellemben mégis egyetemes – társaságára utal, akik Megváltójukként ismerik az Úr Jézust. Mikor azonban az ekklésia többesszámban jelenik meg, akkor (csupán) emberek egy olyan csoportjáról van szó, akik egy adott helyen rendszeres istentiszteletre gyűlnek egybe. Külön érdekes, hogy a Biblia az egyház szót sosem használja az idő vasfogának kitett romlandó kőrakásokra (értsd templom), mint ahogy ember által létrehozott – és ezáltal a kezdetektől szellemi romlásra ítélt – szervezetre sem.
Az eredendően romlott óemberi természetünktől tüzelt büszkeségünk, szeretné velünk elhitetni, hogy a kereszténység valamelyik felekezete az “egy igaz egyház”, hiszen akkor máris csatlakozhatnánk a “jókhoz”, a “többieket” meg jó magasról lesajnálhatnánk szemmel látható vakságuk miatt. A bökkenő csupán annyi, hogy a Biblia minden hasábján megnyilvánuló isteni kegyelem egy talpalattnyi teret sem enged emberi büszkeségünknek, vagyis ez a felfogás homlokegyenest szembemegy a Biblia tanításával, de annak legalább is erős-, majdnemhogy tudatos félreértelmezése mellett tartható csak fent. A bibliahű helyi gyülekezet arról ismerszik meg, hogy a legmagasabbra Isten Igéjét emeli, vagyis azáltal is megadja neki a kellő tiszteletet, hogy hűen hirdeti azt, hogy kitartóan szólja az evangélium örömhírét a veszendőfélben lévő világnak, valamint hogy őrzi, és szellemi eledellel táplálja a már a nyájhoz tartozó juhokat. Ha a Jézus Krisztussal élő kapcsolatban lévő újjászületett hívő látogat el ide, akkor még úgy is jól fogja érezni magát, ha az Ige nem csupán vigasztalja és építi, hanem meg is inti őt. Fontos tehát szem előtt tartani, hogy a hívek gyülekezete egy olyan “hely” kell legyen, ahol az igazi, szellemi egyházhoz tartozó emberek otthon érzik magukat. Az a gyülekezet és egyház, mely hamis tanok előtt nyitja meg kapuit, csak mert viszkető fülei az egészséges tanítást már be nem vehetik, vagy melynek – kellő fegyelem és bölcs fenyíték híján – szíve megolvad és lefolyik a bűnök süllyesztőjébe, idővel teljesen mentes lesz azon emberektől, akik az egy igaz egyházhoz tartoznak, vagy legalább is nagyon kevesen maradnak közülük benne. Nem csoda ez, ugyanis meg van írva, hogy Jézus juhai ismerik Őt-, így meg is hallják az Ő szavát, és követik jó pásztorukat (János 10:27).
Az egy igaz egyház tagjai mindig örömmel fogadják a Jézus Krisztus személyére-, az élő Igére koncentráló emberi közösséget, mint ahogyan erről maga az Ige is világosan tanít. Ezt értjük a valós keresztény egység alatt, ez az az “egyértelműség”, mellyel nem Péter és Pál apostolnak-, hanem az alábbi ihletett igerészek egyedüli szerzőjének, a Szent Léleknek örömét tesszük teljessé (1.Péter 3:8; Filippibeliekhez 2:2). Nem arról az emberi egységről (vagy inkább hallgatólagos egyességről) van tehát szó, amiről hibásan azt szokták hinni, hogy az a keresztény egység, ha kölcsönösen rábólintunk egymás emberi elképzeléseire(!). Az igazság szeretetben való követése (Efézusbeliekhez 4:15) nem azt jelenti, hogy valami felszínes békesség kedvéért ráhagyjuk a másikra, hadd mondja a magáét, majd az illendőség által megkívánt módon tiszteletteljesen hallgatunk. Ez határozottan nem az a hozzáállás, mely a Krisztusban való egységre sarkallna minket, hanem sokkal inkább a Vádló eszköze. Míg magunkat is azzal hitegetjük, hogy tiszteletben tartottuk a másik véleményét(!), addig csak gyáva módon kerültük azt a vitát (a vita nem azonos a veszekedéssel), amiben nehéz, de fontos igazságokat kellett volna meghallanunk és kimondanunk. Ezzel tehát az Istenben való igaz egyetértésünket egy hamis egység oltárán áldoztuk fel, ennek hátterében pedig csak képmutatás áll. Így cselekedvén, nem tettünk mást, mint önmagunkban-, és másokban is megtűrtük a bűnt.
Az egy igaz egyház Jézus Krisztus menyasszonya (Jelenések 21:2, 9; 22:17) és Jézus teste (Efézusbeliekhez 4:12; 1.Korinthusbeliekhez 12:27). Nem lehet emberi elképzelések korlátolt keretei közé szorítani, nem lehet köré falat-, felé pedig tetőt rakni, mint ahogy a Jézus Krisztus iránti szereteten-, és a Neki odaszánt szíven kívül nem is lehet máshogy definiálni.
English
Vajon melyik egyház az egy igaz egyház?
