Kérdés
Ha Jézus valóban Isten, akkor miért mondta a János 17:3 igevers tanúsága szerint azt, hogy az Atya az egyedül igaz Isten?
Válasz
A Biblia ellenzői a Biblia megbízhatósága/szavahihetősége ellen leggyakrabban azt az érvet hozzák föl, hogy a Szentírás szövegében ellentmondások-, de legalábbis következetlenségek találhatók. Az egyik ilyen vád a János 17:3 igeversből indul ki, melynek tanúsága szerint Jézus a következőket mondta: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust". Akik ellenséges érzülettel viseltetnek a Biblia tanításával szemben, azzal hozakodnak elő, hogy ez az igevers közvetlenül ellentmond azon kijelentésnek, miszerint Jézus az Isten. Szerintük ez az igeszakasz épp azt bizonyítja, hogy maga Jézus is azon az állásponton van, hogy csak egy igaz Isten van (Aki szükségszerűen egy rajta kívülálló személy kell legyen), ugyanis úgy hivatkozik magára, mint akit az Isten küldött el, vagyis az "egyedül igaz Istent"-ől különálló, megkülönböztethető személyként.
A szövegkörnyezet a helyes értelmezés kulcsa
A kontextus vizsgálata ez esetben is továbbvisz minket. János evangéliumának 17. fejezete Jézus Mennyei Atyához intézett imáját örökíti meg. Mivel ez egy ima, természetes, hogy Jézus külön személyként utal az Atyaistenre. Ezen ima bevezető szakaszában Jézus azért imádkozik, hogy mind az Atya, mind pedig a Fiú megdicsőüljön (János 17:1-5), eztán a tanítványaiért jár közben (János 17:6-19), végül pedig minden hívőért fohászkodik - az (akkor) jelenlévőkért és a jövőbeliekért egyaránt (János 17:20-26). Ezek a közbenjáró kérések közvetlenül a Gecsemáné-kertben lejátszódó jelenet előtt hangzanak el, ahol Iskariótes Júdás végül elárulta Jézust, és római fogságra adta Őt (János 18:1-14). Az, hogy Jézus (a Fiú) és Isten (az Atya) különálló Létezőkként jelennek meg, nem újdonság. Az Újszövetségben valójában már Jézus megkeresztelésekor is hallhatunk egy, az Atyaistentől kijövő szózatot. Akkor és ott Isten így szólt: "...Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm" (Máté 3:17). Egy adott személy (egy másik személytől) különálló létezőként való kezelése, ugyanakkor nem azonos (a legalább két személy között meglévő) egység hiányával.
Jézus és az Atya egy
Mikor Jézus nyíltan állította, hogy ő márpedig Istennel egy, akkor azzal nagy haragra ingerelte ellenségeit. A János 10:30 igeversben Jézus egyértelműen kijelenti: "Én és az Atya egy vagyunk". A következő igeversben pedig máris ezt olvashatjuk: "Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt" (János 10:31). Jézus azon állítása, mely szerint ő maga Isten, a zsidó vezetők szemében istenkáromlásnak számított. Jézus a következő kérdések által igyekezett önnön szellemi állapotuk felfedni saját maguk előtt: "Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok" (János 10:36-38). Itt Jézus azon kihívás elé állítja az imént említett szkeptikusokat, hogy vizsgálják meg az általa tett csodákat, és találjanak azokra más plauzibilis magyarázatot azon kívül, mint hogy Ő a Messiás, valamint hogy az Atyaisten és Ő egy.
Még az ellenséges szellemi erők is egyetértenek annak tényével, hogy Jézus és az Atya egy. Jakab apostol, Jézus vér szerinti féltestvére a megváltó hit mibenlétét magyarázva a következőt közvetíti a Szent Lélek által a mindenkori híveknek: "Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek" (Jakab 2:19). Wayne Grudem teológus így magyarázza Isten és Jézus egységének koncepcióját: Jézus és az Atyaisten "különböző személyek, ugyanakkor az Istenség mindegyik személye egyenlő Isten egész lényével" (Grudem, W., Systematic Theology, Zondervan Academic, 1994 - magyar kiadás nem ismert).
Jézus azt állította, hogy Ő teljes mértékben Isten - mint ahogy az is
Bár a Bibliában nem találunk olyan igerészt, amelynek tanúsága szerint Jézus valaha kimondta volna, hogy "Én vagyok az Isten", ez önmagában még nem jelenti azt, hogy sosem állította volna, hogy Ő az Isten. Rögtön azután, hogy a János 17:3 igeversben az "egyedül igaz Istent" említette, Jézus arról a dicsőségről beszélt, ami már "a világ létele előtt" az Övé volt az Atyánál (5. igevers; vö. János 1:1). Földi szolgálata egy korábbi szakaszában Jézus a következő kijelentést adta a neki ellenszegülő vallási vezetőknek: "...Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" (János 8:58). Jézus ezzel a 2Mózes 3:14 igeversre utalt, melynek tanúsága szerint Isten úgy nyilatkoztatta ki magát, mint az "ÉN VAGYOK". Ezen kijelentés által Jézus nyíltan megmondta nekik, hogy Ő az Isten, ellenségei válasza pedig bizonyította, hogy kijelentését nem csupán jól hallották, de világosan értették is. Miközben már köveket ragadtak, hogy megöljék Őt, ezt mondogatták neki: "...Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat" (János 10:33).
Az egyedül igaz Isten - Konklúzió
János evangéliumának 17:3 igeversét a szövegkörnyezet figyelembe vétele mellett kell olvasni, hogy annak mondandóját valóban megérthessük. A kontraszt nem az Atya és a Fiú között van, hanem az Atya és a világ hamis istenei, bálványai között. Jézus az Atyával beszélget, Aki a mennyben van, miközben Jézus a földön van. Jézus kijelentése, miszerint az Atya az egyetlen igaz Isten, nem tekinthető ellentmondásosnak vagy összeegyeztethetetlennek a Biblia azon egyéb kijelentéseivel, melyek alátámasztják annak tényét, hogy Jézus Krisztus maga az Isten.
English
Ha Jézus valóban Isten, akkor miért mondta a János 17:3 igevers tanúsága szerint azt, hogy az Atya az egyedül igaz Isten?
