Kérdés
Mit jelent az a Jakab levelének 1:22 igeversében, hogy az Ige cselekvői kell legyünk?
Válasz
Jakab apostol ihletett levelében, mely - nem mellesleg - a Biblia egy nagyon gyakorlatias könyve, egy nagyon gyakorlatias parancs is áll: "Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat" (Jakab 1:22). Vagy ahogy az MBT fogalmaz: "Legyetek az igének cselekvői". Jakab arra ösztönzi az Isten Igéjét hallgató embereket, hogy az Úr iránt való őszinte elkötelezettségüket azáltal mutassák ki, hogy engedelmes cselekedetekkel reagálnak mindarra, amit Igéjéből hallanak.
Ezen igeszakasz eredeti nyelven íródott változatában egy folyamatos jelenidejű ige szerepel, az tehát, hogy Isten Igéjének cselekvőivé kell "lennünk", azt jelenti, hogy ez egy folyamat, hogy lépésről lépésre kell azzá válnunk, és szüntelen gyakorolnunk kell magunk abban. A valódi hit tehát kitartó engedelmességet követel. Az Ige megcselekvői az ún. vasárnapi keresztények szöges ellenpontját képezik, az előbbiek ugyanis elmennek a templomba, ott ülnek és hallgatják az üzenetet, majd felállva és haza menve pusztán egy érdekes szellemi beszédnek tekintik azt. Jézus ezzel szemben azt mondta, hogy csak az Igét megcselekvő ember lesz igazán áldott: "...„Sokkal áldottabbak, akik hallják Isten beszédét, és engedelmeskednek neki!" (Lukács 11:28, EFO).
Jakab apostol tehát azt emeli ki, hogy cselekednünk is kell a hallottak alapján. Azt közvetíti, hogy csak önmagunkat csapjuk be, ha azt hisszük, hogy elég csupán az Ige hallgatói maradunk, de megcselekednünk nem kell azt. Azok az emberek szeretik őszintén Istent, akik megtartják parancsolatait (János 14:15; 1János 5:2-3). Isten azt szeretné, ha Igéje hallgatóivá, Jézus hiteles követőivé válnának, olyan tanítványokká, akik engedelmeskednek az Úr tanításának, mert ismerik és szeretik mennyei Atyjukat (János 14:23-24).
Jézus szigorúan figyelmeztette azokat, akik hallják Isten szavait, de mégsem cselekszenek azok szerint: "Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása" (Máté 7:21-27, MBT).
Jakab apostol két példa-, egy negatív és egy pozitív példa által világítja meg és emeli ki azt a parancsot, miszerint az Igének cselekvői (kell) legyünk. Mindkét esetben a tükröt, a tükörbe való beletekintést foganatosítja példaként: "Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt" (Jakab 1:23-24, MBT). Ebben az első példában Jakab egy olyan emberhez hasonlítja az Ige közönyös hallgatóját, aki figyelmesen szemléli magát a tükörben, de attól ellépve már el is felejti mit látott, vagyis voltaképp nem vesz valóban tudomást a látottakról, és hagyja, hogy azok egyszerűen kihulljanak homlokteréből. Ez nem pusztán a meghallásra való restség - ez a valódi hit nélküli hallás. Ebben az esetben még ha el is jut az Ige az ember fülébe, ereje nem hatol le a szívéig.
Második példájában Jakab egy olyan hallgatót ír le, aki nem csupán hallgatja, hanem meg is hallja Isten Igéjét, aki magába szívja-, szívében forgatja azt, és megengedi neki, hogy átformálja az életét: "De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete" (Jakab 1:25, MBT). Aktív hallgató csak az lehet, aki valódi hittel hallgatja az üzenetet. Az ilyen hallgató éber, és kész buzgón tanulni Isten szavaiból. Szeretne üzenetet kapni Istentől, és meg is akarja cselekedni, ami abban áll.
Jézus megerősítette, hogy Isten Igéje maga a tökéletes törvény, ami elvezeti az embert a szabadságra: "Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket" (János 8:31-32, MBT; lásd még a 36. igeverset). Az Isten Igéjének való engedelmesség megszabadít a bűntől és a haláltól (Róma 5:19; 6:11-23; Galata 3:23-4:7; 5:13-14).
Isten Igéje nem csupán egy gyönyörű irodalmi mű, amit élvezettel kell ízlelgetni és jól megrágni. Rendeltetése magasabb annál, mint hogy csupán gondolkodásra késztessen, vagy hogy elvont elmélkedésre hívogasson. A memorizálásnál és a másokkal való megosztásnál is többet igényel. Szívbeli változást kíván meg tőlünk, amely magatartásbeli változáshoz is vezet. Isten Igéjének engedelmeskedni kell.
English
Mit jelent az a Jakab levelének 1:22 igeversében, hogy az Ige cselekvői kell legyünk?
