A beaz Úr nevét hiába már bűnnek számítanak? A spontán fellépő erőszakos, istenkáromló, vagy szexuális jellegű gondolatok bűnnek számítanak?


Kérdés: A beaz Úr nevét hiába már bűnnek számítanak? A spontán fellépő erőszakos, istenkáromló, vagy szexuális jellegű gondolatok bűnnek számítanak?

Válasz:
Míg sok ember azt hiszi, hogy az „Úr nevét hiába ne vedd" parancsolat azt jelenti, hogy valaki káromkodásként használja Isten nevét, addig ez a kifejezés valójában sokkal árnyaltabb jelentéssel bír. Hogy azonban jobban megérthessük ennek a tiltásnak a komolyságát és minden dimenzióját, a Szentíráshoz kell fordulnunk, hogy megtudhassunk mit ért pontosan Isten „neve" alatt. Izráel Istene több néven is ismert volt (melyek közül mindegyik név Isten egy-egy elévülhetetlen jellemvonását hivatott kifejezni). Isten nevének koncepciója egyedi szereppel bír és kiemelt fontosságú az egész Bibliában. Isten valós természete, jelleme, lényének teljessége, és különösen kegyelme mind visszatükröződnek nevében (Zsoltárok 8:2). A 111. Zsoltár 9. versében azt láthatjuk, hogy „szent és rettenetes az ő neve". Az Úr Jézus Krisztustól tanult imánk is így kezdődik: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved" (Máté 6:9). Ez egy elég erős jelzésként is értendő, mely szerint imáinkban Isten és szent nevének tisztelete az első helyen kell álljon. Túl sűrűn fordul elő, hogy önös késztetéseinktől sodorva keressük Isten „orczáját", mintegy kívánságlistát átnyújtva Neki, anélkül hogy elmerengnénk az Ő szentségén, ámulatba ejtő nagyságán, és belegondolnánk abba a tenger mélységű szakadékba, mely az Ő és a mi természetünk között tátong. Megfeledkezünk róla, hogy csak a minket körülvevő kegyelme és irgalmas szeretete miatt járulhatunk egyáltalán királyi trónusa elé (Zsidókhoz 4:16). Nagy hibát követünk el, ha Isten kegyelmét magától értetődőnek vesszük.

Mivel Isten olyan megfoghatatlanul felséges, minden alkalommal, mikor úgy használják a nevét, hogy az személyével szemben tiszteletlen, vagy jellemét gyalázza, akkor hiába veszik az Úr nevét. A tíz parancsolat harmadik parancsa kimondja, hogy tilos a Úr nevét tiszteletlenül szánkra vennünk. Ha valaki mégis így tesz, az jól jelzi, hogy nincs tisztelet szívében Istennel szemben. Az Úr nem hagyja azt „büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi" (2.Mózes 20:7). Ószövetségi időkben ez azt jelentette, hogy valaki, aki az Úr nevére esküdött, vagy tett fogadalmat, képtelen volt megtartani szavát (5.Mózes 19:12). Az az ember, aki Isten nevét vette szájára, hogy fogadalmát legitimizálja, majd nem teljesítette ígéretét, azt az üzenetet közvetítette, hogy nem adja meg az Istennek kijáró hódolatot, és nem féli az Ő megtorlását. Ez lényegében azt jelentette, hogy az adott személy tagadta Isten létezését. A Lélek-, és nem a parancsolatok által vezérelt hívőnek azonban nem kell Isten nevét felvenni, hogy egy esküt legitimizáljon, hiszen Jézus Krisztus szavai szerint már nem is szabad esküt tennünk, hanem jelentsen inkább az igenünk igent, és a kimondott nem pedig nemet (Máté 5:33-37).

Manapság azonban más-, szélesebb értelemben veszik Isten nevét hiába. Azok, akik Jézus Krisztus nevét szájukra veszik, akik imában a nevét hívják, akik része az Általa adott identitásnak, és mégis szándékosan és folytatólagosan engedetlenek parancsaival szemben, hiába veszik az Úr nevét. Jézus Krisztus „minden név fölött való" nevet kapott ajándékul az Atyától, hogy az Ő nevére „minden térd meghajoljon" (Filippibeliekhez 2:9-10). Mikor tehát kereszténynek nevezzük magunkat, akkor meg kell értenünk, hogy ez valójában mit is jelent. Ha keresztényként tetszelgünk, azonban világi módon gondolkozunk, beszélünk és cselekszünk, akkor hiába vesszük Isten nevét. Ha helytelenül képviseljük Jézus Krisztust, történjen ez szándékosan, vagy a Szentírásban kijelentett keresztény hitre való tudatlanság által, akkor hiába vesszük az Ő nevét. Ha azt mondjuk, hogy szeretjük Őt, mégsem tesszük azt, amit parancsol nekünk (Lukács 6:46), akkor is hiába vesszük nevét és kitesszük magunkat azon veszélynek, hogy az ítélet napján majd így halljuk Őt hozzánk szólni: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők" (Máté 7:21-23).

Isten neve szent, mint ahogy Ő maga is szent. Az Úr neve dicsőségének, magasztosságának, és minden istenek felett való isteni mivoltának kifejeződése. Tisztelnünk és becsülnünk kell nevét, hódolattal és dicsérettel kell Isten személyét övezzük. Ha ezt nem tesszük meg teljes szívből, akkor máris hiába vettük az Ő nevét.

English


Vissza a magyar oldalra
A beaz Úr nevét hiába már bűnnek számítanak? A spontán fellépő erőszakos, istenkáromló, vagy szexuális jellegű gondolatok bűnnek számítanak?