Mi az aranyszabály?


Kérdés: Mi az aranyszabály?

Válasz:
Az ún. aranyszabály Jézus egyik alapelvének az elnevezése, amelyet a hegyi beszédben tanított. Maga az aranyszabály elnevezés nem szerepel a Szentírásban, ahogy a „Hegyi beszéd" cím sem. Ezeket a címeket később adták a bibliafordító csoportok, hogy a bibliatanulmányozást megkönnyítsék. Jézus ezen tanításának az aranyszabály nevet a 16-17. században adták.

Az aranyszabály a Máté 7:12-re vonatkozik. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." Jézus ismerte az emberi szívet és annak önző voltát. Ami azt illeti, az előző versekben úgy írja le az embereket, mint akik született gonoszok (11.v.). Jézus aranyszabálya egy mércét állít számunkra, amelyhez a természeténél fogva önző ember hozzámérheti a tetteit: úgy bánik-e másokkal, ahogy szeretné, hogy mások bánjanak vele.

Az Egyszerű fordításban így olvassuk az aranyszabályt: „Ezért úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak! Ez a lényege a Mózes Törvényének és a próféták tanításának." Jézus zseniálisan belesűríti ebbe az egy igeversbe az egész Ószövetséget, a 3Mózes 19:18-ra alapozva: „Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!" Mint mondtam, azt látjuk, hogy az emberek természetüknél fogva önzőek, és a parancsolat arra int, hogy ezt az emberi gyengeséget használjuk kiindulópontként a másokkal való bánásmódban.

Az emberek világszerte tiszteletre, szeretetre, elismerésre vágynak, akár megérdemlik, akár nem. Jézus tudatában volt ennek a vágynak, és felhasználta arra, hogy istenfélő magatartást kovácsoljon belőle. Szeretnéd elnyerni mások tiszteletét? Akkor tisztelj másokat. Kedves szavakra vágysz? Szólj kedvesen másokhoz. „Nagyobb boldogság adni, mint kapni" (ApCsel 20:35). Az aranyszabály a második legnagyobb parancsolatnak is részét képezi, amelyet csak az a parancsolat előz meg, hogy szeressük Istent (Máté 22:37-39).

Érdekes megfigyelni, hogy a többi vallási vagy filozófiai rendszerben nem találunk az aranyszabálynak megfelelő tanítást. Jézus aranyszabálya nem azonos a „kölcsönösség elvével", amelyet a nem-keresztyén moralisták egyhangúan támogatnak. A liberális kritikusok és világi humanisták gyakran megpróbálják azzal kimagyarázni az aranyszabály egyediségét, hogy minden vallásban előfordul ez az elterjedt erkölcsi tanítás. Ez azonban nem így van. Jézus parancsolata egy árnyalatnyi, de nagyon fontos különbséget tartalmaz. Ez világosan kitűnik a keleti vallások mondásainak áttekintéséből:

• Konfucius: „Ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy ők tegyenek veled „(Analects – válogatott mondások –, 15:23).

• Hinduizmus: „Semmi olyat ne tégy másoknak, amely neked fájdalmat okozna, ha veled tennék" (Mahábhárata 5:1517).

• Buddhizmus: „Ne bántsunk másokat olyannal, ami nekünk fájdalmat okoz" (Udánavarga 5:18).

Ezek a mondások hasonlítanak az aranyszabályhoz, de tiltó formában jelennek meg, és passzivitáson alapulnak. Jézus aranyszabálya egy felszólító parancs, hogy proaktív módon fejezzük ki szeretetünket. A keleti vallások azt mondják: „Ne tedd", Jézus azt: „Tedd!" A keleti vallások azt mondják, elég, ha a negatív viselkedésedet kordában tartod, Jézus azt, hogy keresd a pozitív tettek lehetőségét. A nem-keresztyén mondásokat „fordított" (ellentétes) jellege miatt ezüstszabálynak is nevezik.

Némelyek azzal vádolták Jézust, hogy az aranyszabály gondolatát a keleti vallásokból kölcsönözte. A fent idézett konfucionista, hinduista és buddhista szövegek azonban mind legkorábban Kr.e. 500-400 között íródtak. Jézus azonban az aranyszabályt a 3Mózesből meríti, amelyet Kr.e. 1450 körül írtak. Ezek alapján az aranyszabály forrása körülbelül 1000 évvel előzi meg az ún. ezüstszabályt. Ki „kölcsönzött" tehát kitől?

A szeretetre felhívó parancsolat különbözteti meg a keresztyén etikát minden más vallás etikájától. Ami azt illeti, a Biblia kimagasló szeretet-elvűsége magában foglalja azt a parancsot is, hogy szeressük még az ellenségeinket is (Máté 5:43-44, vö. 2Mózes 23:4-5). Erről más vallásokban nem is hallottak.

Amikor engedelmeskedünk a keresztyén felszólításnak, hogy szeressünk másokat, akkor annak adjuk jelét, hogy valódi keresztyének vagyunk (János 13:35). Ami azt illeti, egy hívő nem állíthatja, hogy szereti Istent, ha aktív módon nem szereti embertársait. „Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát" (1János 4:20). Az aranyszabály ezt a gondolatot karolja fel, és a zsidó-keresztyén szent irat az egyetlen, amely ezt hangsúlyozza.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi az aranyszabály?