Kérdés
Mit értünk apostoli doktrína alatt?
Válasz
Az aposztolosz görög főnév szótöve a következőképp fordítható magyarra: "az (el)küldött", "az előre kiküldött". A doktrína latin eredetű szó pedig tantételt, egyszerűbben tanítást jelent. Az apostoli doktrína kifejezés ezek szerint olyan tanítást jelöl, ami az apostolok közvetítésével jutott el hozzánk, pontosan azon emberek által, kiket személyesen Jézus Krisztus választott el kifejezetten arra, hogy az Ő tanítását terjesszék a világban. Jézus tizenkét közvetlen tanítványa lett tehát a tizenkét apostol (Márk 3:14), Júdás, az áruló kivételével. Az Apostolok Cselekedeteinek 1:21-26 igehelyének tanúsága szerint az ő helyét Mátyás vette át. Mátyás azért jöhetett szóba, mert azon férfiak közül volt való "...a kik velünk [azaz a többi apostollal] együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, a János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk..." (betoldva), aki egyben az Úr Jézus feltámadásának is tanúja volt. Isten Szent Lelke pedig minden emberi bizonyság felett beigazolta a választást. Anélkül, hogy Mátyás apostoli mivoltát vonnánk kétségbe, Isten tarzuszi Sault is apostolként állította, mégpedig azzal a konkrét céllal, hogy Ő legyen a pogányok hírvivője (Apostolok Cselekedetei 9:15). Az apostolok által közvetített isteni tanításhoz az újszövetségi írásokban van hozzáférésünk. Az Újszövetség tetemes része ugyanis vagy közvetlenül az apostolok keze nyomán-, vagy pedig közeli segítőik által keletkezett.
Máté evangéliumát Krisztus tizenkét eredeti követőjének egyike, Máté apostol jegyezte le.
Márk evangéliumát az a Márk János írta, akiről az Apostolok Cselekedeteinek könyve úgy számol be, mint aki Pál apostolt missziós utaira is elkísérte. Az egyháztörténet tanítása szerint Márk Péter apostolnak is segédje volt, továbbá egyes teológusok azt is tudni vélik, hogy evangéliuma Péter prédikációján alapszik.
Lukács evangéliumát, valamint az Apostolok Cselekedeteinek könyvét, Lukács doktor írta. Lukács nem csupán Pál szolgálatában volt tevékeny tag, hanem a Cselekedetek könyvének számos csodájának is szemtanúja volt. És, ha bár Jézus életét és munkásságát nem láthatta, körültekintő módon gyűjtötte a beszámolókat, melyek között, minden bizonnyal, az apostolok közvetlen elbeszélései is szerepelnek (Lukács 1:3). Mivel az általa közvetített anyag nagy része Márk és Máté evangéliumaiban is megtalálható, így az jó eséllyel az apostolok bizonyságára támaszkodik.
János evangéliuma-, János mindhárom levele, valamint a Jelenések könyve is János tolla nyomán keletkezett, aki egy volt a tizenkettő közül.
A Rómabeliekhez, a Korinthusbeliekhez írt első és második levelet, a Galátziabeliekhez, az Efézusbeliekhez, a Filippibeliekhez, a Kolossébeliekhez, a Thesszalonikabeliekehez írt első és második levelet, Timótheus első és második levelét, de a Tituszhoz és a Filemonhoz írt levelek mindegyikét Pál apostol írta.
Jakab levelét az Úr test szerinti féltestvére, Jakab írta, aki később a jeruzsálemi gyülekezet vezetője lett. Nyilvánvaló, hogy ő Jézus (testi) élete számos mozzanatának szemtanúja volt, az azonban már önmagában is igen beszédes, hogy nem ezekről emlékezik meg. Bár őt sosem sorolták az apostolok közé, velük váll-vállvetve dolgozott. A Galátziabeliekhez írt levélben a Szent Lélek, Péterrel és Jánossal egyetemben, a gyülekezet "oszlopaként" hivatkozik rá (Galátziabeliekhez 2:9). Mindenképp érdekes az is, hogy Jakab mindaddig nem tért hitre, míg a testben feltámadt Úr Jézus meg nem jelent neki. Az Korinthusbeliekhez írt első levél 15:7 igerészének tanúsága szerint Jézus Krisztus "...megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak". Ez még arra is utalhat, hogy elképzelhető, hogy a levél keletkezésének idejében Jakabot is az apostolok közé sorolták.
Péter első és második levelét Péter apostol írta.
Júdás levelét az Úr egy másik féltestvére, Júdás írta, aki nyilvánvalóan nem azonos az árulóval (a Júdás név igen elterjedt volt abban az időben - a fordító megjegyzése). Neki szintén számos bensőséges betekintése volt Jézus földi életébe, és mennyei tanításába. Jakabhoz hasonlóan ő is csak Jézus feltámadása után vált hívővé.
A Zsidókhoz írt levél az Újszövetség egyetlen olyan könyve, melynek emberi írója ismeretlen. Azt tudjuk, hogy ez a személy nem volt közvetlen szemtanúja az Úr munkásságának, a Zsidókhoz írt levél 2:3 igerésze viszont arról tudósít, hogy írását közvetlen szemtanuk beszámolójára alapozta: "...hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra".
Az apostolok tanítása elengedhetetlen ahhoz, hogy jobban megértsük, mi mindent tett értünk Isten. Az általuk közvetített írás forrása nem ember, hanem isteni tekintéllyel bír. Az Újszövetség emberi írói már egy szilárd és letisztult tanítás-együttesre hivatkoznak, mikor a "hit", és az "evangélium" szavakat használják. Ennek értelmében ír Júdás arról a hitről, ami "egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott", amiért érdemes küzdenünk (Júdás 1:3 MÚF). Júdással összhangban Pál apostol is óvva int azoktól, akik az evangélium üzenetét megpróbálják annyira elferdíteni, míg annak már köze sincs a megváltó örömhírhez: "Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen" (Galátziabeliekhez 1:6-9).
Az egyház gazdagodására adott szellemi ajándékok sorolásánál Pál úgy hivatkozik az apostolságra, mint egy szellemi alapkőre, melyet maga a szegletkő, Jézus Krisztus tart helyén (Efézusbeliekhez 2:20), és az egész épületet meghatározza. Mikor aztán Isten lefektette a szellemi egyház (minden emberi felekezet felett álló gyülekezet) alapját, és az apostolok által közvetített Igét írásos formában rögzítették, az apostolok küldetése beteljesült, szerepükre tovább szükség nincs. Ahhoz persze nem fér kétség, hogy mind a mai napig szükségünk van igehirdetőkre, tanítókra és misszionáriusokra, akik elviszik Isten Igéjét (ami maga az apostoli tanítás) előbb a szomszédba-, majd a világ minden tájára (lásd Máté 28:19-20; János 17:20).
Jelen korunkban olyan gyülekezetek is léteznek, melyek az apostoli szót címükben viselik. Egyesek számára ez azt jelenti, hogy hiszik, az apostolság szellemi ajándéka működik soraikban. Ha valóban ez a helyzet forog fenn, akkor sajnos az apostolság mibenlétéről szóló újszövetségi tanítás félreértésével-, esetleg tudatos félreértelmezésével állunk szemben. Mások ezen szó használatakor pusztán az apostoli tanítás helyességét és fontosságát kívánják hangsúlyozni, mint ahogyan azt az Újszövetség közvetíti felénk. Ha tényleg csupán erre akarják felhívni a figyelmet, akkor ezzel semmi baj nincs. Egy konkrét felekezet azonban, az ún. Apostoli Egyház (hazánkban Magyar Apostoli Egyház néven – a fordító megjegyzése) azt állítja, hogy szorosan követi az apostolok tanítását, de sajnos mégis azt hirdeti, hogy a bemerítkezés elengedhetetlenül szükséges lelki üdvösségünk eléréséhez, továbbá hogy a megváltást mindenképp szellemi ajándékok megnyilvánulása kell kövesse. Míg azonban az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvében valóban tömegesen látjuk ezen szellemi ajándékok megnyilvánulását (hiszen Isten ezzel támasztotta alá az apostolok tanításának Istentől való eredetét - a fordító megjegyzése), addig az ő tanításuktól messze állnak az üdvösség eléréshez állítólagosan szükséges emberi tettek (lásd bemerítkezés), vagy azon tanítás, mely szerint az egyház minden egyes bemerítkezett tagja csodás jelek tevője lesz. Így bár az ő esetükben a név "apostoli", a tanítás kicsit sem az.
Lukács feljegyzi, amint az egyház földi kezdetekor az első hívek "...foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben..." (Apostolok Cselekedetei 2:42), vagyis elkötelezettek voltak az apostoli doktrína mind teljesebb megismerése-, és annak gyakorlati alkalmazása mellett. Ezt igen bölcsen tették. Ha mi, hozzájuk hasonlóan – mind az egyén, mind pedig a gyülekezet szintjén – egyaránt bölcsen akarunk járni, akkor jól tesszük, ha megmaradunk az apostolok Istentől vett tanításában, melyet maga az Úr mondott tollba megelevenítő Szent Lelkén keresztül, és amit – hívei által – Ő szervezett kötetbe.
English
Mit értünk apostoli doktrína alatt?
