Mit jelent az antropikus elv kifejezése?


Kérdés: Mit jelent az antropikus elv kifejezése?

Válasz:
Maga az antropikus szó annyit tesz: emberi, emberszerű emberhez-, és az emberi léthez mért vagy mérhető. A vezérelv szó értelme rokonítható a törvény szavunk értelmével is. Mindezek ismeretében az antropikus vezérelvet az emberi létet meghatározó-, és azt lehetővé tevő törvényeként is értelmezhetjük. A korunk tudományos közössége előtt már jól ismert tény, hogy az univerzum puszta létezéséhez is számos feltétel együttes teljesülésére van szükség. Ezeket különböző paraméterek-, és olyan kozmológiai állandók mentén írják le, melyek értékei csak egy nagyon keskeny skálán mozoghatnak ahhoz, hogy az élet kialakulhasson és fennmaradhasson. Ha ezen változók — akár csak egyike is — némileg eltérne a jelen mért értékétől, akkor nem is létezhetnénk. A szóban forgó kedvező feltételek véletlenszerű kialakulásának számszerileg is szélsőségesen alacsony valószínűsége számos tudóst és filozófust vezetett rá arra a nézetre, mely szerint egy intelligens tervező, Isten, kellett beállítsa ezeket a változókat, mégpedig azzal az előremeghatározott céllal, hogy alkalmas életteret hozzon létre minden létezőnek. Az antropikus elv, más szavakkal kifejezve, tehát annak a felismerése, hogy az egész univerzum a mi létezésünkre lett finomhangolva.

Vegyük csak például a proton felépítését, tulajdonságait. A proton olyan pozitív töltésű szubatomikus (atomnál kisebb) részecske, mely a semleges neutronokkal egyetemben alkotja az atommagot. E körül keringenek a negatív töltésű elektronok. A nézőpontunktól függően vagy az isteni gondviselésnek-, vagy pedig a vak véletlen szerencsés közjátékának kell tulajdonítanunk azt a tényt, hogy a proton (véletlenül) 1836-szor nagyobb, mint az elektron. Ha ez a méretarány csak kicsit is eltérne ettől az értéktől, akkor már nem alakulhatna ki a kölcsönhatás a két részecske között, azaz az atomokat összetartó erő megszűnne létezni, ami ugye minden anyag létezését lehetetlenné tenné. Hogy van az, hogy a proton és az elektron méretaránya pont teljesíti ezt az alapvető feltételt? Ez az arány miért nem 1:100-hoz, 1:1000-hez vagy 1:1835-hez? Az összes számba vehető lehetőség közül miért pont ekkora a két részecske egymáshoz viszonyított méretaránya? Csak puszta véletlen volna, hogy méretük éppen megfelelő, vagy egy nagyon is körültekintően kiötlött-, és gondosan kivitelezett terv eredménye?

Még röviden az atomi szinten időzve felmerül a kérdés, hogy miért van az, hogy a protonok pozitív töltésének mértéke pontosan megfelel az atommag körül észvesztő sebességgel keringő minden elektron negatív töltése összegének? Ha ez az egyensúly nem állna fent, megint csak szubatomi részekre esnénk szét, éppúgy mint minden anyag körülöttünk, pontosabban szólva az anyag sosem jött volna létre. Az atom alkotóelemei méretüket tekintve teljesen különbözőek, (véletlenül) mégis teljesen egymásra vannak hangolva, egymáshoz vannak alakítva. A személytelen "természet" tehát vagy véletlenül bukkant rá erre a nagyon kedvező kapcsolatra, vagy Isten rendezte ezt így, hogy az anyagi létnek egyáltalában véve bármi alapja lehessen.

Vegyünk most például az antropikus vezérelvet igazoló pár olyan tényt, melytől közvetlenül függ, hogy bolygónkon élet alakulhatott ki és maradhat fenn (mind a mai napig).

A víz különleges tulajdonságai. Messze a legtöbb a életforma, egy pár kezdetleges baktérium kivételével, közvetlen és közvetett formában is függ a víztől. Az ember által ismert összes anyagtól eltérően, a víz szilárd halmazállapotában alacsonyabb sűrűségel bír, mint folyékony formájában. Ennek következtében a jég úszik a víz színén. Ha ez nem így volna, akkor bolygónk menten teljesen lefagyna. A víz egyéb különleges tulajdonságai között tartják számon oldóképességét, atomjai belső kohézióját-, molekuláris vonzását, valamint más hőtani tulajdonságait.

A Föld légköre. Ha a légkörünket alkotó gázok aránya nem pontosan olyan volna, mint azt ismerjük, akkor gyakorlatilag az egész atmoszféra véges időn belül fel is számolná magát (és ezzel a földi élet legnagyobb részét) egy óriás üvegházhatás-jelenség keretében. Ha a nitrogén vagy az oxigén kevesebb volna a légkörünkben, akkor szintén nem jönne létre atmoszféra, amelynek hiányában bolygónk — az így már zabolázatlan kozmikus sugárzás hatására — teljesen kipusztulna.

A földünk fényvisszaverő képessége. Ha Földünk sokkal nagyobb arányban verné vissza a Nap fényét, akkor megfagynánk, ha pedig sokkal nagyobb mértékben nyelné el azt, akkor egy felgyorsult üvegházhatás eredményeként szintén megszűnne az atmoszféra, és a legkülönfélébb sugárzás hatására vörösre sülne minden élet.

A Föld mágneses tere. Ha a bolygónk mágneses tere gyengülne, akkor a kozmikus sugárzás emésztené fel. Ha viszont erősebb volna, akkor durva elektromagnetikus viharok pusztítanák a felszíni életet.

A Föld naprendszerbeli helye. Ha távolabb helyezkednénk el a Naptól, bolygónk egészen egyszerűen megfagyna, ha pedig közelebb, akkor felforrna. Ez csak egy a számos példa közül, mely jól rávilágít, hogy a Föld a Naprendszerben elfoglalt kivétételes helye hogyan teszi lehetővé az életet.

A Naprendszer Tejútrendszerben elfoglalt helye. Ennek szintén számos vonatkozása van: ha például Naprendszerünk túl közel volna a galaxisunk középpontjához, akkor kozmikus sugárzás áldozatává válna. Ugyanaz történne, ha a "galaktikus örvény" valamelyik külső karján-, vagy egy nagyon "sűrűn lakott csillagnegyedben" kapna helyet.

A Napunk színspektruma. Ha a nap által kibocsátott fény jobban az infravörös vagy az ultraibolya tartomány felé tolódna el, akkor a fontoszintézis nem mehetne végbe. A fotoszintézis egy olyan természetes biokémiai folyamat, mely elengedhetetlen szerepet játszik a földi élet fenntartásában.

A fenti felsorolásunk a teljesség igénye nélkül került összeállításra, így mindössze egy apró gyűjteménye azon faktorok sokaságának, melyek mind a megfelelő tartományban kell legyenek ahhoz, hogy élet egyáltalán létezhessen a bolygónkon. (És akkor arról még nem is szóltunk, hogy ezen faktorok közül, hány áll egymással is kölcsönhatásban.) Tényleg nagyon szerencsésnek nevezhetjük magunkat, hogy véletlenül egy ilyen különleges bolygón élhetünk, mely ilyen kiemelt helyet foglal el a Naprendszerünkben, mely Naprendszer ilyen különleges helyet foglal el a galaxisunkban és így tovább.

A kérdés, melyet ezek után fel kell tennünk az, hogy hogyan lehetséges, hogy az univerzumunkat meghatározó ennyi kozmológiai paraméter és a számos univerzális állandó (melyek mind csak nagyon szűk keretek között mozoghatnak ahhoz, hogy az élet egyáltalán létrejöhessen) mind véletlenül adott? A két legáltalánosabb vélekedési séma szerint vagy minden számszeri valószínűséget lábbal tipró szerencse folytán vagyunk itt, vagy pedig egy intelligens lény célirányos tervezésének eredményeként.

Mivel a szerencsés véletlenek összjátékáról meggyőződött tábor is érezte az elképzelésükben bennefoglalt "szerencse" és kedvező "véletlenszerűség" nevetségesen magas mértékét, ezért egy nem apró logikai bukfnecet vetvén előálltak a multiverzum hipotézisével, mely szerint ez a csodával határos szerencse nem csak mi kiváltságunk, hanem párhuzamos dimenziók egész sorában is adott. Vagyis máris nem mi egyedül vagyunk ilyen szerencsések, hanem sok párhuzamos dimenzióban is ilyen — az élet kialakulásához és fenntartásához adott — körülmények vannak. Így az opportunisztikus természeti erőknek máris nagyobb "játékterük" van, ami által növekszik a teljes kombinatorikai képtelenséggel szembeni sikeres próbálkozásaik aránya is.

Képzeljünk csak el számtalan teljesen élettelen univerzumot, melyek éppen azért maradtak élet nélkül, mert a számos változó egyike vagy többje éppen nem az élet kialakulásához szükséges kényes sávban mozgott. A megnövekedett számú univerzumok létezése által azonban megnövekszik annak az esélye (is), hogy a személytelen természetnek jól sikerül összekockáznia a körülményeket. Ezen elmélet igazolására mi magunk vagyunk a legjobb példák, hiszen létezünk. A mi univerzumunk azon szerencsés univerzumok közé tartozik, amely véletlenül rábukkant a feltételek jó kombinációjára és arányára. Az ún. gyenge antropikus elv képviselői nagyjából így érvelnek a multiverzum hipotézise mellett. Az antropikus elvre ebben a kontextusban úgy hivatkoznak, mint a matematikailag egyébként teljességgel igazolatlan multiverzum elmélet empirikus alapjára.

Az intelligens tervezés elméletét képviselő emberek az antropikus elvben azon feltevésük további beigazolását vélik felfedezni, mely kimondja, hogy minden élet egy természetfeletti nagy Mester munkásságának eredménye. Érvelésük szerint az intelligens tervezés védjegyét magán viselő biológiai rendszerek és jelenségek egész sora mellett (a DNS információ tartalma és szervezése; a specifikus komplexitás és a redukálhatatlan komplexitás jelenségének bizonyítékai) az anyagi univerzum berendezési módja is igazolja, hogy az pontosan élet kialakításának és fenntartásának céljával lett életre hívva.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent az antropikus elv kifejezése?