Kik voltak az Ammoniták?


Kérdés: Kik voltak az Ammoniták?

Válasz:
Izrael egész korai történelmében sok utalást találunk az Ammonitákra. Kik voltak tehát ők, pontosan honnan származtak, és mi történt velük? Az Ammoniták egy sémi népcsoport volt, amely közeli rokonságban állt az Izraelitákkal. Közös származásuk ellenére azonban inkább voltak ellenségek, mint barátok.

Ábrahám unokaöccse, Lót, volt az Ammoniták ősatyja. Miután Ábrahám és Lót útjai különváltak (1.Mózes 13. fejezet), Lót a szemre kívánatosabb Szodoma városa felé vette az útját és ott telepedett le. Mielőtt azonban Isten elpusztította volna Szodoma városát és annak környező falvait, "mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett" (1.Mózes 18:20) , mert "....kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg" (Ezékiel 16:49), Lótot és teljes családját (vői vonakodva vesztek oda) angyali küldöttek által mentette ki. Lót, felesége, és lányai tehát a Holt-tenger déli csúcsának hegyes vidékeire menekült. Mivel Lót felesége sóbálvánnyá meredve veszítette életét, így csak Lót és lányai maradtak. A lányok azt gondolhatták, hogy ők a világ egyetlen túlélői, így apjukat leitatva, vérfertőző viszonyon keresztül, erőnek erejével támasztottak maguknak magot (1.Mózes 19:30-38). Az idősebbik lány újszülött fiát Moábnak (jelentése: az apától)-, míg a kisebbik lány Ben-Amminak (jelentése: a népem fia) nevezte saját fiát. Az Ammoniták tehát Ben-Ammi utódai voltak. Az Ammoniták olyan nomád törzset alkottak, amely a mai Jordánia területén telepedett le. Az ország fővárosának neve mind a mai napig jelzi őslakosainak máig csorgadozó vérvonalát.

Mózes korában, a Jordán folyó termékeny fennsíkjait az Emoreusok, az Ammoniták, és a Moabiták uralták. Mikor aztán Izráel fiai Isten vezetése alatt maguk mögött hagyták Egyiptom szolgaságát, az Ammoniták nem nyújtották segítő kezüket, sőt még hadnak erejével is ellenálltak kivonulásuknak. Irgalmatlan szívükért Isten jó időre tőlük is megvonta irgalmát (5.Mózes 23:3-4). Később aztán, mikor a Izráel végre megvetette lábát az Ígéret földjén, akkor Isten így intette őket: "És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül" (5.Mózes 2:19). A föld elosztása után Gád-, Rúben-, és Manassé fél törzse vette birtokába az Ammonitákéval határos emoreus területet.

Az Ammoniták, a föld minden népével egyetemben, pogány népek voltak, akiknél Sátán Milkóm és Molok néven tiszteltette magát. Izráel fiai világos parancsot kaptak Istentől, hogy ne vegyenek feleséget a környező népek leányaiból, hiszen azok szívüket elkerülhetetlenül démoni bálványaikhoz fogják téríteni. Salamon király, bölcsességében felfuvalkodva, ellenszegült ennek a parancsolatnak és sok más pogány nő mellett az Ammonita Naamot is szívébe fogadta (1.Királyok 14:21), és házának belső kamrájába vitte. Eztán persze pontosan az következett, amitől Isten meg akarta óvni az övéit, vagyis a király bálványok előtt hajtott fejet (1.Királyok 11:1-8). Az sem merő véletlen, hogy éppen az ammonita Naamtól született Roboám volt az, aki a vének tanácsát megvetette, és ezáltal a királyság kettészakadt. Az Ammoniták, majdnem minden pogány néphez hasonlóan, emberáldozatokat mutattak be vérszomjas isteneiknek. Fő istenük, Molok, egy bikafejű tűzisten volt, aminek réz bálványa izzásig forrósított kinyújtott karjaiba helyezték élő csecsemőiket, akik ennek következtében élve égtek el. Megíratott, hogy az ember Isten képére teremtetett. Ha azonban Isten helyére bálványok állnak be, akkor az azon a halott lelkeket tisztelő emberek, azok hasonlatosságára fognak elváltozni. Ha tehát egy kultúra az ártatlan kínos szenvedésében gyönyörködő isteneket szolgál, akkor ők maguk is ilyenné fognak válni. Ezt örök tanulságként kell levonjuk Isten Igéjéből: olyanokká válunk, mint az isten, amit tisztelünk! Mikor egyszer az Ammonita Náhás seregei Jábes Gileád városára törtek, a város – azt gondolván, hogy egyedül áll az egész Ammonita táborral szemben – szövetséggel kínálta meg támadóját. Náhás csak úgy válaszolt, hogy amennyiben a város minden lakosának kivájhatja jobb szemét Izráel minden más népe előtt, akkor szövetséget köt velük (1.Sámuel 11:2). Ámosz próféta könyvének 1:13 igeverse szerint az Ammontiták "széthasogatták Gileád terhes asszonyait, hogy kiszélesíthessék az ő határokat."

Saul király vezetése alatt, Izráel fiai sikeresen legyőzték az Ammonitákat, és hűbéreseikké tették őket. A zsidó uralom Dávid idejében is megmaradt Ammon felett, és a későbbiekben még a fővárosukat is megszállták, hogy jobban megszilárdítsák hatalmukat. Miután azonban a zsidó királyság kettészakadt (Júda és Izrael), az Ammoniták esélyt szimatolva, Izráel ellenségeivel kezdtek szövetkezni. Ennek következményeként a Kr.e. 7. században visszanyerték függetlenségük, és területeik egy részét, csak hogy Nabukodonozor jó száz évvel később teljesen beolvassza őket birodalmába. Az Ammonita Tóbiás nevű személy (Nehémiás 2:19) valószínűleg már a későbbi a perzsa uralkodó helytartója volt. Már azonban ekkor is különböző népek lakták a területet. Az újszövetségi időkben újra zsidók települtek le ott, és Pereának nevezték a helyet. Az Ammonitákat utoljára a második században, Justin Martyr, korai keresztény apologista, említi önálló népként. Feljegyzése szerint ekkor még igen nagy számban képviseltették magukat. Valamikor a Római Birodalom fennállása idején történhetett, hogy teljesen beolvadtak abba a tömegbe, amit ma már csak arab világnak ismerünk.

English


Vissza a magyar oldalra
Kik voltak az Ammoniták?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől